Beszélgetés Fuhrmann Gézával, a Miskolci Sportiskola (MISI) alapítójával
A Miskolci Sportiskola 1998-ban kezdte megműködését tíz szakosztállyal – tudom meg Fuhrmann Gézától a sportiskola megálmodójától. – Jelenleg 1250 tagunk van, és tizenöt tagozat várja a sportolni vágyó gyerekeket.
• Mitől más ez az iskola, mint a többi?
• Mi nem tartunk tanórákat, az oktatás délután zajlik, összesen 75 edző közreműködésével 80 sportcsoportban. A célunk az, hogy a sport által neveljük, és nem utolsósorban a sportegyesületek számára biztosítsunk utánpótlást. A növendékeink közül ma is sokan leigazolt játékosok. A miskolci DVTK csapatában játszik Faggyas Milán és Menyhért Gergő, a DKSK kosárlabdacsapatát erősíti a teljesség igénye nélkül Szamosi Rita, Sándor Ivett, Stefán Rita, Havasi Virág, Veres Balázs és Lédei László, a kézilabdásaink közül pedig Németh Tamás, Barczi Annamária és Nohaj László játszanak országos szinten elismert csapatokban. Sokan közhelynek tartják, hogy a sport nemesít, pedig valóban így van. Önfegyelemre, rendszerességre, önmagunk és mások megbecsülésére és nem utolsósorban a győzelem és a vereség elviselésre tanít. Egy rendszeresen sportoló fiatal mozgásra készteti a környezetét, magukkal hívják barátaikat az edzésekre, és a gyerekeket versenyre hordó szülők is elkezdenek sportolni. Fantasztikus, hogy egy sportverseny vagy akár egy közös kirándulás mennyire össze képes kovácsolni a családokat, életre szóló barátságok köttetnek a gyermekeikért együtt izguló szülők között.
• Mennyire jellemző városunkra a mozogni vágyás?
• Talán minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Magyarország városai közül Miskolc egyike azoknak, ahol a legmagasabb az aktívan sportolók száma. A miskolci lakosság 12-13%-a mozog rendszeresen, azaz heti két-három alkalommal. Ez a szám az országos átlagnak csaknem a duplája, ami elsősorban az egyesületek magas számának és edzőink lelkiismeretes munkájának köszönhető.
• Az eredményeket pedig számok igazolják…
• Évente több mint 9000 edzést tartunk évente, 1300-1400 versenyen veszünk részt, és 100.000 kilométernél is többet utazunk. Számos országos bajnokkal büszkélkedhetünk, a jégkorong utánpótlás csaknem 75%-át a MISI nevelte ki. A Pekingi Ifjúsági Világbajnokságon Nemes Rita és Barta László is kiemelkedő eredményeket ért el. Úszóink közül Kádas Vivien országos bajnok, még Goralszki László korosztályos magyar bajnok lett.
• Fantasztikus eredmények ezek egy olyan országban, ahol a sport támogatottsága lássuk be, hagy némi kívánnivalót maga után…
• Az 1980-as években az állam teljesen kivonult a sportból, annak támogatottsága szinte a nullára csökkent. A helyzet mára sokat javult, de az ország vezetői még mindig nem ismerték fel azt, hogy a sport minden téren remek befektetés. Aki rendszeresen sportol, sokkal ritkábban betegszik meg, a gyerekek állandó felügyelet vannak, így szinte minimálisra csökken annak az esélye, hogy italhoz, droghoz nyúlnak. Ezért is nagyon fontos az edzői következetesség. A gyerekek mindig utánoznak valakit, valaki mindig példaképp áll előttük. Az edzőterem az a hely, ahová szívesen mennek, ahol saját döntésükből vannak, így az edző lesz az a személy, akire felnéznek, akire hallgatnak, és adott esetben neki öntik ki a lelküket is. A sport egy olyan életszemléletre nevel, amire semmi más, és olyan rendszerességet hoz az ember életébe, amire mindenkinek nagy szüksége van. A nyugati államok régen felismerték ezt, és hihetetlen összegeket fektetnek a sportba. Az ottani lakosság közel 75%-a sportol rendszeresen.
• Az emberek nagy része azért nem sportol, mert nem engedheti meg magának a méregdrága felszereléseket és a komoly összegekbe kerülő edzőtermeket.
• Ezért is fontos, hogy az állam támogassa a sportot, lehetőséget és teret biztosítson a mozogni vágyóknak. Miskolc nagyon szerencsés ebből a szempontból. A közelmúltban felújították a sportcsarnokot és a jégpályát, műfüves pálya létesült, és 2009-re a városi uszoda is megújul. Lássuk be azonban, hogy sokszor nem csak pénz kérdése az, hogy valami elkezd sportolni. Sokkal kényelmesebb este elterülni a tévé előtt, mint futni két kört a közeli parkban. Mindez csak hozzáállás és életmód kérdése. Nem kell a legmodernebb felszerelést megvásárolnunk ahhoz, hogy élvezzük a mozgást, és a családunkkal egy kellemes szombat délután töltsünk el a hegyekben.
