Nehogy azt higgye a Kedves Olvasó, hogy a hetek óta tartó guargumi- bioxia botrány miatt képzavar keletkezett nálam, s összekeverem a guargumit, a gumimacival, a gumicukorral, vagy a gumicsonttal… Bár, ez sem lenne csoda. Egyik is, másik is lerágott már… Igaz, most erről a cirkuszról jutott a következő az eszembe.
Olvasom a közelmúltban, hogy a kereskedők, vendéglátósok – tisztelet a kivételnek – 60 százaléka nem ad számlát a vásárláskor, és bizony az eladott áruk minősége sem nevezhető kifogástalannak. Arról nem is szólva, hogy akkor még szörnyűbb a helyzet, és rosszabb a statisztika, ha kitelepülnek valahová egy –egy rendezvényre. Mit tesz, tehet a hivatal? Kicsit megbünteti őket, aztán minden kezdődik újra. Nincs a dolognak semmilyen hathatós következménye, a büntetésnek visszatartó ereje. No, ez a gumicsont! És ezek után azt nyilatkozza az illetékes, hogy nem nagyon ildomos a szabálysértőket néven nevezni, nevüket, cégük nevét közzé tenni, mert az sérti a személyiségjogukat! Égbekiáltó! És akkor mi van velünk? A vásárló jogai, a fogyasztó védelme az, smafu?
Elmondom, ahogy az egyszerű vásárló látja, hogy mi is lenne az, ami előbb utóbb visszatartaná a szabálytalankodókat. Első ízben egy jókora bírságot kellene kiróni arra, aki számla nélkül árul, aki megkárosítja a fogyasztót, aki szemét árut hoz be külföldről a búsás haszon reményében. Második alkalommal a büntetés mellé, közzé kellene tenni a nevét ország-világ előtt. Harmadszorra pedig vissza kellene vonni a működési engedélyét, s gondoskodni arról, hogy más cégnév alatt se kapjon engedély üzletnyitásra.
De térjünk csak vissza egy picit erre a bizonyos második alkalomra. A VPOP, az APEH, és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség összefogásával kellene egy olyan havi újságot kiadni, amely eljut minden hazánkfia postaládájába, úgy, mint annak idején a választáskor a pártok programjai, levelek stb./ ez is van annyira fontos/, s amiben benne van, névvel, címmel, hogy melyik nagy- és kiskereskedőt, vendéglátóst milyen szabálytalanságon érték. Ez bizonyára bennünket, vásárlókat is arra késztetne, hogy ne vásároljunk ott, vagy ne vegyünk abból a termékből, és a kereskedőket is, hiszen ellehetetlenítené a csalókat.
Tudom, most sokan azt mondják, ez borzasztóan drasztikus és drága megoldás. Ez csupán nézőpont és viszonyítás kérdése, valamint, hogy mekkora a büntetésből befolyt összeg, amit erre nyugodtan fordíthatna a kormány. Persze, tudom nem olcsó megoldás ez, csakhogy itt a spórolás a mi bőrünkre, egészségünkre megy, s amint bebizonyosodott a kórházi ellátás sem olcsó mulatság, az egyéb következményekről már nem is szólva. Egyébiránt pedig ez a tájékoztatás minden magyar lakos érdeke, hiszen valahol mindenki VEVŐ…
