 |
Név: Czufor József
Kor: 43 év |
Egy kis történelem
A táj már jóval a honfoglaló magyarok előtt lakott volt. Örösúr nemzetsége szlávokat és avarokat talált ezen a területen, akik már földműveléssel foglalkoztak A község neve feltételezhetően a tar szó kicsinyítőképzős változata. A településre vonatkozó első adat 1220-ban a Váradi Regestrumban található, de ebből feltételezhető, hogy már korábban lakott hely volt. A 14. században Diósgyőrhöz, majd Cserép várához tartozott, s mindkét esetben a királyné birtoka volt. A 16. században több főúr osztozik rajta, majd a Báthory-család birtokába kerül. A 17. században a Homonnai, Esterházy, Révai családok birtokában van, de gyakorlatilag a török hódoltságnak van kiszolgáltatva. A törökök 1552-ben felégették a falut, majd amikor újratelepült, adófizetésre kötelezték. A török hódoltság végét a község, mint színmagyar lakosságú, úrbéres jobbágyság élte meg. A 18. században ez a község is vétel útján L’Huillier Ferenc egri várnagy tulajdonába került, majd örökösödés révén Szász-Coburg Gothai hercegi birtok lett. Az 5000 holdas birtok egészen a felszabadulásig megmaradt, a község lakossága cselédként dolgozott rajta. „A néhány, közel kétszáz éves tardi ház, ami megmaradt, mutatja a tardi házépítés megkötő hagyományait. E házak teteje elől félkör alakban kiszélesedik és így szélesebb ereszt alkot, melyet gerendákkal képeznek ki, hogy erősebben tartson. Ez az üstök ma már csak néhány tardi házon látható, az utca felé néz és aljában a fal padnak van formálva. Ezen a padon nagyon jól lehet üldögélni és pipázgatni eső idején is a széles eresz alatt, valami olyan paraszti verandaféle hangulata van e részleteknek.
Ezeken a régi tardi házakon az ablakok roppant kicsinyek, a falak roppant vastagok, amilyen szépek a szemnek, olyan egészségtelenek lakásnak. Külsőleg nagyon jól festenek, simulnak a tájhoz, a tetejük, mint parasztember szemébe húzott kucsma áll a vállukon és illik hozzájuk a gémeskút, amit a tardi szokás a házak homloka elé állít”.
Az idézet, Szabó Zoltán „A tardi helyzet” című 1936-ban megjelent könyvéből való. Nagyon is indokolt sikerével a falukutató mozgalom és a szociográfus irodalom főalakja lett, amikor már országos hírű újságíró, új szenzációs könyvek szerzője volt, olykor vádlottként kellett bíróság elé állnia, mert megírta a hazai valóság igaz képét.
„Tardiak vagytok / két part közt laktok,
Ha a két part összemenne, / Tardotoknak vége lenne.”
A csúfondáros mondóka ellenére, a két part szerencsére nem megy össze, más veszélyt azonban rejt magában: az oldalairól, illetve a magasabban fekvő területekről ide, a völgybe lezúduló csapadékot – aminek hatalmas tömegét és olykor pusztító hatását a „tardi harmat” kifejezés tréfás formában a mai napig őrzi a szomszédos települések szóhasználatában is.
– Szabó Zoltán könyvéből is idézünk keretes anyagunkban, hiszen így vált „hírhedté” Tard a ’930-as évek végén, de aki ma eljön ide a bükkaljai településre, bizony egészen mást tapasztal. Szépen rendezett utcákat, gondozott portákat, szép középületeket, virágos tereket gyönyörű környezetben.
– Köszönjük a dicsérő szavakat, hál’Istennek az itt élők is így gondolják, hogy jó itt élni. Minden utcánk aszfaltos, teljes a közműellátottságunk, s amióta elkészült a Bogáccsal összekötő utunk, a telkek, házak 40 százalékkal többet érnek. Sajnos a falu lakossága öregszik, s a település lélekszáma évente 30 fővel csökken. A megüresedő házakat viszont távolabbi városok lakói megveszik, rendbe teszik, s üdülőnek használják. Munkahelyeket viszont nem tudunk teremteni, s ezért a fiatalok, ha itt is élnek eljárnak dolgozni, s sajnos a gyermeklétszám csökkenés miatt az iskolánk egy részének más funkciót kell találnunk, mert nem kinőttük, hanem kifogytunk belőle.
– Két olyan rendezvényük is van már, amely nagy vendégsereget vonz a településre. A „Kakas” és a „Hurka” fesztivál. Egyébként is jellemző az idegenforgalom?
– Említette a pályázatokat, s tudom, hogy nagyon sok minden valósul meg az elmúlt időszakban pályázati pénzekből. Most mit terveznek?
– Így igaz, sokat pályázunk, s bármilyen színű volt a kormány, sokat nyertünk, persze nem eleget. A legközelebbi pályázatunk egy sport – turista szálló megépítésre szólna, a terveink már készen vannak. Az egykori sportöltözőnk futballcsapat, s utánpótlás híján feleslegessé vált, de úgy gondoljuk, hogy egy ilyen szálláshelyet nagyon jól kihasználhatnánk, edzőtáborokra, kirándulóknak, a rendezvények alkalmával, így ebbe belevágnánk. Az előnyünk lesz most a hátrányunk a további pályázatoknál, mert sem a település, sem a kistérség nincs hátrányos helyzetben, így meg kell néznünk, milyen források állnak még rendelkezésre. Mindenképpen az cél vezérli az önkormányzatot, hogy olyanok legyenek itt az életfeltételek, amiért érdemes itt maradni, vagy ide visszajönni.
