 |
Név: Kovács József
Kor: 50 év |
– Polgármester Úr! Igaz, hogy Ön most első ciklusban tölti be ezt a pozíciót, de 12 éve a testület tagja, s négy évig alpolgármester is volt. No persze nem csak ezért tud a településéről mindent, hanem mert már a nagyszülei, szülei is itt éltek, élnek, s a gyermekei is itt maradtak a családalapítás után. Mit ígért az 1008 lelkes falu lakóinak a választáskor?
– Semmi olyat, amit nem lehet megvalósítani, csak azt, amit véghez is tudok vinni. Egy olyan faluképet, amelyre büszkék lehetünk, egy olyan települést ahol új lehetőségek nyílnak, ahol a jövő a civileké, ahol nem fogy ki az út a lábunk alól, amely előre néz, ahol a fiatalok is értéket képviselnek, ahol megelőzzük a bajt, ahol gondoskodunk az idősekről, ahol megvédjük polgárainkat és a vendégeket, alvó településből, jól élhetőt varázsolni.
– Fel kell újítanunk az utakat, járdákat, s azt az úgynevezett „Galíciai utat” is, ami 8,2 km hosszú, Sárospataktól, Vámosújfaluig tart, s KÖZÚT tulajdonában van. Régen várat magára a belvíz, csapadékvíz elvezetése, árkok vízátereszek megépítése. Szeretnénk egy faluközpontot kialakítani. Kiváló lehetőséget kínál a Bodrog, ahol a partot kulturált pihenő és szórakozóhellyé szeretnénk alakítani, s a vízi – turizmushoz csatlakozni. Szeretnénk, ha a Pannonhalmi Apátság, amelynek a Lónyay kastély a tulajdonában van partner lenne abban, hogy a kastély új funkciót betöltve szolgálja a község fejlődését. Szeretnék egy olyan génbankot létrehozni amelyben a régi szőlőfajták, az itt honos gyümölcsfák mind megtalálhatóak, amely egyedülálló a világon.
– Nem is négy évben gondolkodom, hanem olyan tervekben, ami maradandó, s bárki követ is bármikor ebben a székben, nem tudja visszafordítani, vagy abbahagyni a megkezdett munkát. Nagyon jó testületem van, akik minden okos gondolatban a partnereim, velük könnyebb lesz, mint egyedül, s vannak olyan vállalkozók a településen, akik már most is sokat segítenek. Kistérségben gondolkodom, sok fejlesztés tekintetében, hiszen egy sor dolog csak összefogással valósulhat meg. S mindezekhez, pályázunk, pályázunk, és pályázunk, hiszen itt toporognak a kapuban az Uniós források, s nekünk csak az a feladatunk, hogy jól tervezzünk. Az összes eddig elszalasztott lehetőséget persze nem lehet egy csapásra pótolni, de el kell kezdenünk.
– Én is panaszkodhatnék, de nincs igazán értelme. Saját vállalkozásomban is azt nézem,- van egy jól működő kádárüzemem Sárospatakon – hogy mit hogyan lehet megoldani, nem azt, hogy mit nem. Öregszik a lakosság, intézmény összevonás előtt állunk, sok a szociálisan rászoruló, s a 220 főre épített iskolában csak 91 gyermekünk van, s hiába költöznek ide sokan fiatalok, a gyerekeket az öt kilométerre lévő Sárospatakra íratják be iskolába, akkor amikor két éve építettek ide 35 millióért tornatermet. Soroljam még? De ennek ellenére azt gondolom, hogy előre kell nézni, s ezeket a feladatokat úgy megoldani, hogy a lakosok érdeke ne sérüljön, s hogy az itt élők büszkén mondhassák: a nagy múltú Bodrogolaszi lakója vagyok.
–obe-ol-
