Év eleji beszélgetés dr. Ódor Ferenccel
– Az Rmagazin augusztusi számában, az Önnel készült interjúban, mint országgyűlési képviselő nem túlzottan bizakodóan azt nyilatkozta a saját területéről, hogy „ha nem teszünk sürgősen az Abaúj-Hegyalja további leszakadása ellen, 20-30 év múlva katasztrofális lesz a helyzet.” Most, mint a Megyei Közgyűlés Elnöke, milyen lépéseket tervez, hogy ez ne így legyen, nemcsak azon a területen, hanem a Bodrogközben, vagy a megye egyéb területein is?
– Hogyan fog együttműködni a megye a Regionális Fejlesztési Tanáccsal annak érdekében, hogy a legelmaradottabb kistérségek is elinduljanak a felzárkózás útján?
– A kistérségek közül 10 van a megyében, amelyek az ország leghátrányosabb térségei besorolásba estek. Nem lehet másról beszélni, mint ezek felzárkóztatásáról. Ezt pedig–mint ahogy az előbb is említettem−a helyi mikro- és kisvállalkozások megtartásával, illetve segítésével tudom elképzelni, mert fontosak az általuk létrehozott munkahelyek. A vállalkozókat pedig pályázati lehetőségekkel tudnánk segíteni. Jelenleg ellentmond ennek a 20-30%-os támogatás. Ez nagyon kevés, ehhez olyan önerő kell, amelyet nem tudnak hozzátenni. Ezeknek a vállalkozásoknak minimum 50%-os támogatásra van szükségük, hogy esélyük legyen a források lehívására. Másik fontos kérdés az önkormányzatiság megerősítése, nem pedig az ilyen mértékű elszegényesítse, ami folyt a 2006-os és folytatódik a 2007-es évben. Az önkormányzatok a helyi életnek a szervezői, a szociális problémák megoldói, az egészségügyi ellátásban és az oktatásban lévő problémákra is az önkormányzatok tudnak válaszolni. Mi azt reméljük, a Regionális Fejlesztési Tanács a „kicsi” önkormányzatoknak is biztosít fejlesztési forrásokat, azzal együtt, hogy elmaradott térségekben tevékenykednek.
– Ön szerint készek-e arra az önkormányzatok, a helyi vállalkozások, hogy a lehető legtöbb pályázati pénzt lehívják a 2007-2013-as Uniós forrásokból?
– Úgy látom, hogy a kormány nincs felkészülve a 2007-2013 évi források fogadására, hiszen Brüsszel egy hónapra felfüggesztette a tárgyalásokat a Regionális Operatív Programoknak az engedélyezésével kapcsolatosan. Így, mint megszoktuk már az uniós csatlakozás óta, újabb késéssekkel kell számolnunk. Kérdés, hogy hetekkel vagy hónapokkal. A tőkehiány is komoly gondot jelent akár az önkormányzatoknál, akár a helyi vállalkozásoknál.
– Megválasztása után alig egy hónappal azt nyilatkozta, hogy a 2007. év jellemzője: elbocsátás, összevonás, bezárás lesz. A Megyei Önkormányzat 2 milliárddal kap kevesebbet a központi költségvetésből, s ehhez még hozzájön az eddig felgyülemlett 2,2 milliárdos hiány. Hogyan látja most, a költségvetés elfogadásakor a helyzetet?
– A Megyei Önkormányzat a költségvetési rendelet elfogadása előtt áll. Sajnos erről jót nem tudok mondani, pedig én vagyok az előterjesztője. Szomorúan kell mondanom, hogy néhány részével magam sem értek egyet. Elsősorban azzal, hogy a Megyei Önkormányzat költségvetése 3,5 milliárdos hiánnyal lesz elfogadva. Reméljük, hogy elfogadjuk, a működés zavartalanságának biztosítása érdekében is. Ez az összeg a működéshez kell. Ha ez nincs, akkor ez az összeg a kórházaknak, az iskoláknak, a szociális otthonoknak, a gyermeknevelési intézményeknek, illetve gyermekvédelmi intézményeknek a fenntartásából hiányozna. Vagyonértékesítéssel, hitellel próbálunk ezen túljutni, és próbáljuk a kormány tudomására hozni, hogy ezt nem lehet megtenni. Nem az önkormányzati vezetéssel, hanem az intézményeinkben dolgozó 8000 közalkalmazottal szemben. Ez bizonytalanságot hoz életükben, hiszen ez bizonytalanságot jelent az intézmények működésében. Nem szeretnénk elbocsátani embereket, nem akarunk bezárni intézményeket. De ha a kormány ezt üzeni, hogy ilyen kevés pénzt ad, akkor lehet, hogy erre leszünk rákényszerítve ebben az esztendőben. A kormányzat önkormányzatokkal szembeni politikáját kellene megváltoztatni és nemcsak a megyei önkormányzatra, hanem a helyi, kisebb önkormányzatokkal szemben is. Ahogy a vállalkozók úgy az önkormányzatok is érzik az emelkedő terheket. Komoly gondjaink lesznek már ebben az esztendőben is, melyek már a múlt évben is megjelentek. Pedig úgy gondoltuk, fejlődünk, gazdaságunk dübörög, kiugró teljesítményünkhöz életszínvonalunk is javul. E helyett a javulás helyett inkább csak elkeseredett kérdéseket kapunk. Például hol van az a sok pénz, amit befizetünk társadalombiztosítási járulékemelkedésbe? S mi csak azt tudjuk válaszképp mondani, hogy be kellene foltozni a zsákot, mert amibe közösen pakolunk, abból alul valahogy elpotyog a pénz. Hiába tömjük mi fölülről, alul valahova mindig elpotyog, és ez nem az önkormányzatok, nem az emberek hibája. Kárát viszont mi látjuk ennek a folyamatnak, amely most már évek óta tart.
– A Megyei Közgyűlés költségvetését 5, 8 százalékkal kívánja csökkenteni. Hol mutatkoznak meg a takarékossági intézkedések?
– Megpróbálok követendő példát mutatni: a 2007-es esztendőben nem veszek föl költségtérítést, nem kapok jutalmat. De ez nemcsak engem érint, hanem a testületi tagokat is. Ők az idén nem kapnak utazási költséget.
– Tudja-e folytatni a Megyei Önkormányzat azt a kiváló marketingprogramot, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az idegenforgalom kissé fellendült, s a megyéről szóló kép, megítélés pozitívabbá vált?
– A megyéről szóló kép megítélése pozitívabbá vált? Kinek? Megint az a baj, hogy az itt élő emberek nem tapasztalhatták ezt. Valóban, marketing és sok-sok kiadvány készült több száz oldalon. Mi azt szeretnénk, ha ennek mögöttes tartalma is lenne. Mutatkozzon meg mindez gazdaságfejlesztésben. Épp ezért az idegenforgalmat nem akarjuk elhanyagolni a jövőben sem. A mi időszakunkban már 2002-ig is megvalósultak ez irányú fejlesztések − többek között Miskolcon is. Az elmúlt időszakban viszont nem lehet azt mondani, hogy jelentősen javultak volna például a szálláslehetőségei a megyének. Inkább elkezdtünk arról beszélni, hogy milyen szép a megye, amivel természetesen egyetértünk. De sokkal többet lehet, s kell kihozni a turizmusból.
– A kormány egészségügyi politikájának megismerése nálunk is felkavarta a lakosság kedélyét. Mi lesz a megyében működő kórházak sorsa? A Megyei Kórház „csillagpontos”, 15 milliárdos fejlesztési programja megvalósul-e?
– A csillagpontos Kórház pályázati előkészületei még az előző ciklusban kezdődtek meg, mi ezt továbbra is fenntartjuk és végezzük azokat a feladatokat, ami reményeink szerint arra ad módot, hogy itt egy nagy mértékű kórházfejlesztés történjen. Szükségünk van rá, hogy a jelenlegi pavilonos rendszert átalakítsuk egy tömbben lévő fejlesztéssé. A kórházak sorsával kapcsolatosan a megyei Kórház is vesztett az aktív gyógyító ágyakból, de a Szent Ferenc Kórháznál olyan mértékű ellenpropagandát látunk, elsősorban Miskolc megyei jogú város részéről, amit nem tudunk elfogadni. Mi ennek a kórháznak a fenntartását kívánjuk a jövőben is, hiszen itt kiváló reumatológiai és tüdőgyógyászat folyik, sőt azt kell mondanom, hogy a most megszűntetésre ítélt belgyógyászat is a város egyik legjobb belgyógyászata volt, köszönhetően az ott dolgozó nővéreknek, orvosoknak. Itt a város, azzal, hogy ellenünk fordult, saját lakosaival fordult szembe. Nem értünk egyet az egészségügyi miniszter kórházfejlesztésnek csúfolt bezárási programjával. Nagyon fájdalmasan érint a szikszói kórház bezárására irányuló folyamat is. Ott, ahol a fejlesztések után minden adott arra, hogy jó működésű kórház legyen, s nem csak az abaújiaknak… Jelenleg bezárásra, illetve csak krónikus ágyaknak a működtetésére ad lehetőséget a miniszteri elképzelés. Nem tudjuk támogatni ezt a gondolatot, szükségünk van az ott működő belgyógyászatra, szülészetre és a sebészetre is.
– Most, hogy már ismerjük az ország és a megye költségvetését, a terveket, a lehetőségeket, és a megszorító intézkedéseket, Ön szerint melyek a prioritások Borsod-Abaúj-Zemplén megye fejlődésében?
– 2007-ben nem fejlődésről, hanem túlélésről kell beszélni. A túlélés azt jelenti, hogy megtartjuk eddigi értékeinket, ahogy az idegenforgalmi részt, az egészségügyi és az oktatási intézményeinket. A prioritások közé tartozik a szakképzés átalakítása. Ez már az előző önkormányzati ciklusban is megindult, szeretnénk ezt kiteljesíteni. A Sajó-völgyben, illetve a Zemplénben két olyan integrált szakképzési központot szeretnénk létrehozni, ami a mostani gazdasági igényeknek megfelelő képzést tud biztosítani a fiataloknak. Ha a további prioritásokat nézzük, akkor mindenképpen a képzésre, a tehetséggondozásra, a Bursa Hungaricára gondolhatunk. Ne felejtsük ki a sorból a megyei Tehetséggondozó Kollégiumot. Úgy érzem, a tehetséggondozás kicsit visszaesett, ott most inkább szálláshely jellegű a szolgáltatásunk. A tehetséggondozást ismét előtérbe kell helyezni, legalább olyan színvonalra emelni, mint amilyen Kádas Mihály, a kialakító idejében volt. A gazdaságra vonatkozóan pedig a Regionális Fejlesztési Tanács által leosztott pénzekben azt kérjük és próbáljuk képviselni − és nem Miskolc ellenében −, hogy vidékre is jusson elegendő forrás. Önkormányzatiságban úgy gondoljuk, hogy valamilyen szinten a megye többi önkormányzatával ugyanazt a keserű kenyeret esszük, de kicsit az ő érdekükben is felszólalva az önkormányzatiság megerősítését szeretnénk elérni. A minisztérium lássa, hogy az önkormányzatokra igenis szükség van. A hatalomnak pedig azt a jelzést akarjuk adni, hogy nélkülünk nem fog menni, most teljesen mindegy, hogy milyen színű egy önkormányzati vezetés, ha bennünket kikerülnek, akkor csak alkotmányellenes lépésekkel tudják ezt megtenni, s abból sem mi, sem a megyék lakossága nem kér.
