2022. 09. 29. csütörtök

Mihály
1 EUR 412 HUF
1 GBP 456 HUF

Vikingek földjén

VIKINGEK FÖLDJÉN
NORVÉGIA, OSLO: 2014 ÁPRILIS HÓ
Írta: Kiss László
www.kisshajos.hu
www.royalmagazin.hu
„UTAZÁS”

 

Norvég airlinne

 

Airport Expressel

Tiszacsegére megérkeztek a gólyák, s elfoglalták megszokott fészküket. Számomra ez azt jelenti, hogy – szokásomhoz híven – nekem most el kell repülnöm valahová. Nem volt kérdéses számomra, hogy hová repüljek. Miután körbe utaztam a fél világot, lelkiismeret furdalást éreztem, ugyanis Európában van még egy ország, ahol az eddigiekben nem jártam.

Nem is tudom, hogyan maradhatott ki programjaimból ez az izgalmasnak ígérkező északi terület. Úgy gondoltam, hogy mielőtt leköltözöm a Tisza partjára, a Hortobágy szélére, a Dubaiban szívott forró levegő után belekóstolok a hideg északi környezetbe.

El is kezdtem a szervezéseimet a már jól bevált gyakorlat szerint. Szerencsémre találtam két napot április hónap végére, amikor hozzá jutottam a legolcsóbb jegyekhez, a norvég légi társaság honlapján. A szállodai szoba foglalása –áttanulmányozva az oszlói lehetőségeket- percek alatt megtörtént a „Booking.com” – nál. Megbízható, régi partnereim.

Ettől sokkal több időt vett igénybe a programok, illetve a látnivalók tanulmányozása. Természetesen nagy segítséget kaphatunk az interneten. Ki is használom minden alkalommal.

Északi utazásom első kellemes meglepetése már itthon, Budapesten ért. A TOKAJ IC. érkezése után, nem a megszokott útvonalakon közlekedtem a repülőtérre. Kipróbáltam a március 28-án átadott új M4. Metrót a Keleti pályaudvartól a Deák térig. Itt sokkal kényelmesebb az átszállás a 3. Metróra. Örülni tudtam annak is, hogy ismét gazdagodott egy újabb színfolttal szeretett fővárosunk, javítva ez által a közösségi közlekedést.

A 150 személyes norvég gépmadár tíz perc alatt befogadta 140 utasát. Nem voltam elégedett a körülményekkel. Szűkösnek találtam az ülőhelyeket, s nem voltak kényelmesek. Útközben többször eszembe jutottak a KLM és az American Airlines gépek kényelmi szolgáltatásai, s az ott tapasztalt főúri ellátások. Itt is kiosztották az étlapokat, de meglehetős borsos árakon kínálták nem túl választékos ételeiket és az italokat. Számomra mindez nem okozott gondot, hiszen csak két és fél órát tartott az út a Liszt Ferenc repülőtértől a Gardermoen Oszlói reptérig. A menetrendszerűséget, pontosságot viszont a javukra írtam. Kék ég alatt, a felhők fölött ragyogó napsütésben szeltük a levegőt. Annyi szórakozásom volt a magasban, hogy gyönyörködtem az alattunk elvonuló fehér gomolyfelhők játékában. Kellemes, napos idő fogadott a repülőtéren. Nem volt bőröndöm most sem, csak a megszokott kis hátizsákot csaptam a félvállamra. Így nem kellett várakoznom csomagokra, elsőként jutottam ki a húszpercenként induló expresszhez. Csak a VISA kártyát kellett behelyeznem a kártyaolvasóba, máris boldog utasként vártam izgalommal az indulást. 220 km/ó. sebességgel, tizenkilenc perc alatt futottuk be az 52 kilométeres távot az Oszlói Központi Pályaudvarig. Ilyen sebes vonaton, Magyarországon még nem ültem. 140 km/ó. volt a legnagyobb sebesség, amikor az Egyiptom részére készült ezüst vonatokkal végeztük a próbafutásokat, mint forgalmi kísérő. Párizs-Brüsszel között azonban már élvezhettem a sebességet. Olyan simán, zajmentesen siklott most itt a szerelvény a kitűnő pályán, hogy a sebességet nem lehetett érzékelni. Itt találkoztam először a norvég tájakkal. Fenyőerdő mindenütt, közöttük a szép nyírfák. Üdítő látvány volt!

 

 

Vigyázz! Harap!

image006

PÁLYAUDVARON

 

PU. ELŐTT

image008

PU. ELŐTT

image009

SZÁLLODÁM

Öt perces sétával elértem a CITYBOX szállodámat, ahol az első nagy kihívással találtam szemben magamat. Beléptem egy nagy üvegajtón, de tovább egy lépést sem tehettem. Rendkívül szokatlan módon, ebben a szállodában nem volt recepció. Ehelyett volt egy DROP BOX, amelyen keresztül a vendégnek kellett kiszolgálnia magát. Ilyennel még az életemben nem találkoztam! Elő a VISA kártyát, behelyeztem, s a monitoron megjelent a nevem és az e-mail címem. Azonnal le is emelte a számlámról az összeget, s kiadott egy mágnes kártyát, amellyel már beléphettem a hotel területére, s azzal már a liftet is használhattam, kinyithattam szobám ajtaját, s felkapcsolhattam a villanyt.

image010

OPERAHÁZ

Gyorsan elhelyezkedtem egyszemélyes kis szobámban, igyekezetem kihasználni a kedvező időjárást, a kora esti még világos órákat, hogy minél többet megismerjek a városból. Néhány perces séta után megpillantottam az operaház különleges épületét, amelyet már otthon alaposan tanulmányoztam. Különösen tetszett, hogy a vízpartra álmodták és építették meg alig hat évvel ezelőtt. Azt tapasztaltam, hogy a helybéli közönség nagyon megszerette, s igyekeznek is kihasználni a lehetőségeket, kellemes időtöltésre. Szabadon használhatják is kívül – belül díjmentesen minden elemét, kivéve a nézőteret. Csupa üveg, fából, carrarai fehér márványból épült operaházra büszkék is lehetnek a norvég, különösen az oszlói emberek. Egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy néhány napos ott tartózkodásom alatt nem volt előadás. Ugyanúgy jártam, mint a milánói SCALA – val 2012.november 26-án, ahol a nyolcvanegyedik születésnapomat szerettem volna megünnepelni, de éppen akkor néhány napos szünet volt az operában.

image011

A SIRÁLYOKNAK IS KEDVELT HELY

image012

MŰVÉSZNŐVEL AZ OPERAHÁZ ELŐTT

image013

FÁBÓL, ÜVEGBŐL, FEHÉR

image014

CARRARAI MÁRVÁNYBÓL

Mindezeket szabadon, belépőjegy nélkül megtekinthettem. Nagyon sokan ki is járnak az operaház éttermébe, kávézójába, múlatni az időt. Tengerpart, jó levegő, kellemes környezet. Nagyon fájt a szívem, hogy éppen azon a napon – április hó 27-én 19.00 órakor – tartották a szünet utáni első előadást: DON GIOVANNI – t, amikor az én repülőm 18.35 órakor elstartolt Oszlóból.

Eltelve a csodálatos látvánnyal, bevetettem magam a norvégek fővárosába, hogy ismerkedjek az életükkel, körülményeikkel. Mindenek előtt a város gerincét képező fő utcájukat, a sétáló, bevásárló KARL JOHANS gate-t céloztam meg. A kora esti, vagy késő délutáni órákban, mint általában mindig, most is hömpölygött a tömeg. Párosával sétálgattak az emberek, kirakatokat nézegettek, de a legtöbben beültek valamely szórakozó helyre, étterembe, kávézóba, ahol még találtak szabad helyet. Zsúfolásig tele voltak ugyanis ezek a vendéglátó egységek. Mindenki a teraszon szeretetett volna helyet kapni, hogy együtt lélegezzen az utcai járókelőkkel. A bejáratoknál erre kijelölt személyek fogadták az érkezőket, hogy helyet tudjanak biztosítani. Amennyiben volt még szabad hely? Közben arra gondoltam, hogy nálunk, vajon mikor érkezünk el ilyen helyzetbe?!

image015

KARL JOHANS UTCA

image016

UTCAI ZENÉSZEK

image017

IRÁNY A KIRÁLYI PALOTA

image018

MEGTELT A TERASZ

image019

JELES SZEMÉLYISÉG A VÁROSBAN

image020

TERE-FERE

image021

PARLAMENT

image022

GRAND CAFE

image023

UTCAI ZENÉSZ

image024

GYÖNYÖRŰ PALOTA

image025

KIRÁLYI PALOTA

image026

ŐRSÉGVÁLTÁS

image027

VAN MÉG SZABAD HELY

image028

ALKONYODIK

image029

KEDVELT HELY A MODERN JAPÁN KONYHA

image030

HELYBEN VAGYOK

image031

FŰTÖTT TERASZ

image032

KONYHA

image033

VENDÉGRE VÁRNAK

image034

ESTE A KIKÖTŐBEN

image035

image008

ESTE LETT

image005

ESTI UTASOK

image003

NYUGOVÓRA TÉRT

image005

ÉJJELI VENDÉGEK

Érkezésem első napján rengeteg tapasztalatot szereztem. Fáradtságot nem ismerve, a délutáni, esti, sőt éjjeli órákban gyalogosan bejártam a belváros nagy részét, különös tekintettel a kikötőre, ahol igazán otthon éreztem magam a hajók, vitorlások között. Nagy élet folyik itt nem csak a nappali, de az éjjeli órákban is. Munka után kezdődik a társasági élet. Megtelnek az éttermek, bárok, kávézók, sörözők. Úgy tűnt számomra, hogy itt gondtalanul élnek az emberek, s megengedhetik maguknak, hogy munka után pihenéssel, szórakozással töltsék kellemesen szabad idejüket. A hölgyek is eljárnak a szórakozó helyekre barátnők vagy barátnő társaságában. Nem idegenkednek a férfiak társaságától. Úgy tűnt számomra, hogy könnyen barátkoznak is.

Ezt személyesen is megtapasztaltam egy korsó sör társaságában, amikor a közelemben ülő két szőke hölgy barátságos pillantásokat vetett felém. A fiatalabb, helyesebb hölgy még egy kacsintást is megreszkírozott huncut módon. Beszélgetést kezdeményeztek. Látták rajtam, hogy külföldi vagyok. Meg is kérdezték, hogy honnan jöttem. Örültek a magyarságomnak, mondván, hogy augusztusban Budapestre jönnek. Nagyon hosszú volt számomra ez a nap, de rengeteg élménnyel gazdagodva tértem haza, meglehetősen fáradtan a CITYBOX hotelbe, hogy az 504. szobában nyugalomra hajtsam öreg fejemet. Rövid idő alatt kipihentem az egész napi fáradtságot, repülést, vonatozást, városnéző sétát. Frissen ébredtem, s a reggeli torna után ismét nyakamba vettem a várost.

image004

NEMZETI SZÍNHÁZ