Erdély az a hely, ahová hazamegyünk. Ahol ismerősként üdvözölnek minket a helyiek. Belépünk a csodák birodalmába, és mindenhol varázslat vesz körül minket. Ebben a mesevilágban a hegyek beszélnek, a patakok énekelnek, a fák pedig bölcsen figyelnek.
Aki egyszer ellátogat Erdélybe, a rabja marad örökre. Van, aki csak gondolatban, de mindenki visszatér – mintha minden itt született volna. Akinek nem szülőföldje, az is annak érezheti talán. A szilárdság, a végtelenség hazája ez a különös világ.
A legnyugatibb székely végvár
Erdély egyik leginkább magával ragadó helye az Aranyos-völgy ékköve, a világörökségi címre előterjesztett egykori bányászváros, Torockó. Ez a legnyugatibb székely település, s egyben az egyik legszebb is.
1876 nyarán Jókai Mór Torockóra látogatott, s élményei hatása alatt írta meg az “Egy az Isten” című művét. Pedig mindössze egy éjszakát töltött itt.
Korábban az ércbányászat és a vasöntés határozta meg a falu életét, de ma már a turizmus az elsődleges bevételi forrás. Ennek ellenére erősen őrzi még a múltat, melynek egyik bizonyítéka az egyedülállóan díszes népviselet, mely a kalotaszegivel vetekszik.
A főtér híres kútjánál, a vajornál az asszonyok ma is kézzel mossák a szennyest: a felső medencében a ruhákat, az alsóban a szőnyegeket. A maradék négy vályú az állatoknak szolgál itatóként.
Akár Tordáig is ellátni Székelykőről
Torockót az 1129 méter magas Székelykő hármas csúcsa öleli körbe. Nevét talán onnan kapta, hogy a 13. században a tatárok ostroma alól székelyek mentették fel a falut. Ezért cserébe megkapták a hegytetőn álló várat és környékét. A várból ma már csak néhány alapfal maradt fenn.
A hegycsúcs a faluból gyalogosan viszonylag egyszerűen megközelíthető. A csúcsról jó időben ellátni a 25 km-re fekvő Tordáig is. A Nap látszólag kétszer kel fel a völgyből nézve, először a faluból úgy látszik, mintha visszabújna, majd megint előbukkan a sziklás hegy mögül.
A Székelykő elsődleges alkotókőzete a mészkő. Ez több helyen eléri a 400-700 méteres vastagságot. A különböző korokból származó mészkövek tanúsítják, hogy több millió évig tengerfenék volt itt, ugyanis a mészkő főleg tengeri állatkák meszes vázai lerakódásából keletkezett.
A múlt ott van a jelenben is
A falu leghíresebb része, a Felső Piacsor 1870-ben szinte teljesen megsemmisült egy tűzvész során. Ennek köszönheti mai egységes és lenyűgöző kinézetét, mivel a tűz után újra kellett építeni.
A fából készült épületeket jórészt elbontották. Ma fehér kőházak pompáznak a falu főterén, melyek klasszicista jegyeket is magukon hordoznak. Különlegességük, hogy egyedi motívumok is láthatók a homlokzatukon.
Az 1980-as években Torockó nem éppen fénykorát élte, megindult az elvándorlás is. Ám lelkes műemlékvédők kezükbe vették az irányítást, és segítségükkel újraéledt a falu. A helyiek is meglátták a turizmusban rejlő lehetőségeket, és a jelen kihívásaihoz illeszkedő megőrzését a múltnak. Torockó 1999-ben Európa Nostra díjat, 2015-ben hungarikum minősítést kapott. /X/