Zorán: „Lehet ezt rosszallóan is fogadni, de…”

Vajon elgondolkodik-e a zenélő ember azon, hogy a közönsége mit szeretne hallani, vagy inkább azt énekli, ami a szívében van? Érdekes kérdés, Zorán megadja a választ.
 

„Én ezt már régen megfogalmaztam magamban, ami egyébként korábban ösztönösen jött, de ma már nem annyira; különösebben nem voltunk mi tekintettel soha semmire és senkire. Lehet ezt rosszallóan is fogadni, de ha arra gondolunk, hogy hány divatirányzat született a pályafutásom óta, szóval, ha azokkal kicsit is azonosultunk volna, beleszaladtunk volna abba a csapdába, amelybe oly sokan, hogy elmúlik az adott divat és azzal együtt ők is. Tehát inkább a saját kútfejünk után mentünk, akár a zenét, akár a szöveget tekintve. Tudom, hogy kockázatos dolog nem a közönséget kiszolgálni, nem azt tekinteni legfőbb szempontnak” – felelte a népszerű énekes a Sikeres Nők című lap kérdésére.

„Hozzáteszem, mi sem a fióknak szeretnénk dalokat írni, agyunk hátsó fertályában mindig ott motoszkál, hogy jó lenne, ha szeretnék a dalainkat, de mégsem ez a legfőbb szempont. Inkább az, hogy mi milyen állapotban vagyunk, egy-egy lemezünkön mindig igyekszünk visszaadni azt a kort, amelyben született: a hangulatainkat, érzelmeinket, vagy azokat a gondolatainkat, amelyek éppen akkor foglalkoztattak.” – folytatta.

„Meghatározza a közeg is, amelyben élünk, a politika, a társadalmi helyzet, de a magánéletünk is. Nyitott szemmel éljük az életünket, a minket ért hatások, benyomások óhatatlanul is megjelennek a dalokban.”

Kevesen gondolnák, hogy Zorán évekig vendéglátos-zenészként dolgozott