A #metoo mozgalom kapcsán Jodi Picoult regénye nagyon is aktuális,. Az Ítéletben nemi erőszak vádjával kell megküzdenie a főszereplőnek, ráadásul nem is egyszer. Az, hogy valakit többször megvádolnak, az efféle tettek elkövetésére való hajlam nem feltétlen alaptalan, de az ellenkezője, azaz az ártatlanság is igaz lehet.
Jack St. Bridge legszívesebben maga mögött hagyná a múltját. Lányiskolai tanár áldozatul esett egy tanítvány fantáziálgatásainak, jelesül annak naplója keverte gyanúba. Nyolc hónapos büntetése után Salem Fallsba költözik, hogy meghúzza magát csendesen, ügyelve arra, hogy hasonló szituációba még egyszer ne keveredjen.
Mosogató munkát kap egy kocsmában, ahol a felszolgáló Addie Peabodyval összegabalyodik. Életének új fejezetét azonban nem sikerül tiszta lappal kezdenie, mert kisváros lévén szóbeszédek könnyen szárnyra kelnek, és az új jövevények általában célponttá is válnak. Ki is szemeli magának Jacket négy tinédzserlány, akik boszorkányságokat művelnek és mágiát gyakorolnak. Mondani sem kell, hogy ez ismét tárgyaláshoz vezet, ami akár végleg börtönbe juttathatja.
Az, hogy Jacket kétszer vádolják meg szexuális bántalmazással, s mindkét alkalommal ártatlannak bizonyul, a valóságtól kicsit talán kicsit elrugaszkodott, ha figyelembe vesszük, hogy mit művelt főiskola alatt. Mintha a főszereplő múltja értelmét vesztené a jelen idő cselekménye szempontjából. Ez ellenmondást, valamint a jelen és múlt össze nem illését okozza, aminek következtében a történet egységessége sérül.
A mellékszereplők egytől egyig szerethetők, de hát Picoulttól nem is várnánk el mást. Addie iszákos apja, Roy jelentős jellemfejlődésen megy át, ahogyan végül a saját maga módján támogatást nyújt a tárgyalásokon. Vagy ott van Thomas, Jordan fia, aki humorával és plátói vágyakozásával rögtön belopja magát a szívünkbe. Természetesen ez Gillianről és barátnőiről nem mondható el. A komótosan induló történet a tárgyalásokkor válik igazán izgalmassá, a befejezés pedig fokozza ezt.
