A Balatont nagyon sokan kedvelik így nem csoda, hogy a vele kapcsolatos dolgoknak óriási kultusza van.
Nem kevesen a múlt századi, még jóformán alig beépített Balaton partot kívánnák vissza így a régi térképek igen csak kelendőek a megszállott gyűjtők körében. Egy-egy példányhoz csak kivételes szerencsével lehet hozzájutni, gyakran aukciókon kelnek el nem kis pénzért. De nem kell aukcióra sem várni, az egyik budapesti antikvárium falán, bekeretezve kínálják a teljes Balatont felölelő két részes térképlapot, amelyet a katonai térképészet készített 1939-ben és az összes turistaút is rajta van, az ára 75 ezer forint – előbb utóbb biztosan el fogják tudni adni. Igencsak ritka, az 1920-as évek végén két kiadást is megélt, négy térképlapból álló Balaton kollekció is.
Azonban a gyűjtőszenvedély leginkább az egyes Balaton parti fürdőhelyek térképei iránt nyilvánul meg. Alig akad olyan, akinek sikerül mind a 12 alap és néhány pót-kiadást összegyűjtenie. A Magyar Fürdő térképek 1-es sorszámát Siófokról készült lap viseli. A szépen rajzolt, jól összeválogatott színekkel készített térképek még azok érdeklődését is felkeltik, akik nem Balaton, és nem térkép rajongók.
Bár a sorozat összes térképét szemlélem, most a 2-es számú Balatonlelle kiadványról mesélek. A tó vízmélységi vonalai közül látszik az 50 centis valamint az 1, 2, és a 3 méteres. Bár a majd száz évvel ezelőtti állapotok az idők folyamán jócskán változhattak, a napjaink szemlélőnek így is sok érdekességet nyújthatnak. Látszik Balatonlelle és a Balatonlelle felső vasútállomásokat, a Vasút és a tópart között az üdülőövezetet, szinte minden telket külön-külön. A nevesebb intézmények név szerint fel vannak tüntetve. Például : a Katolikus tanítók (a térképen Kath. tanítók) üdülőtelepe, a Család panzió, a jacht klub, az Izsák villa, a Fürdő igazgatóság, és a Ferenc József kórház üdülő telepe. Szépen látszik, hogy a vasút és a vele párhuzamosan futó országúttól délre eléggé elkülönülten fekszik maga a község, a lényegében két hosszanti utcából álló falú szinte minden portálja és épülete külön-külön fel van tüntetve. Jánoskert és Kisperjés településrészek is még ráfértek a térképlapra. A tó vízfelülete halványkék Az erdős, fás részek közép-zöld, a lazán beépített területek rózsaszín, a domboldalak halványsárgás színben tündökölnek. A domborzatot az öt méter közű magassági szintvonalak is megerősítik amit plasztikussá tesz az árnyékolás. A fontosabb középületek alaprajzát pirossal nyomtatták, és amelyek neve, funkciója nem fért el, azokét sorszámmal látták el, amelyek a kiadvány alján olvashatók. Például a Vöröskereszt gyermeknyaraltatója, a 26-os sorszámon, a Szalay Imre utcában volt akkoriban megtalálható. Panzióból már akkoriban is volt erős választék: Bagolyvár, Cariton, Erzsébet, Grőbel, Győri, Hungária, Incze, Lendvay, Magyar tenger, Otthon, Rendőr-otthon, Ruff, Uri, Ürögdy, Válint. Szállodából is akadt kettő: a Balaton és a Hattyú. Aki alaposan nézegeti a kiadványt annak feltűnik, hogy a település súlypontjában vasúti megálló, míg a boglári végén van a vasút állomása. Ez a korabeli szokás azért alakult ki, hogy az egymást beváró, vizet töltő gőzmozdonyok ne zavarják annyira a helyi lakosságot, és kiváltképp a fürdőző, üdülő vendégeket. Egy-egy térképlap fölött órákig lehetne nézelődni, csakhogy itt a Balaton környékéről 12 jelent meg az 1920-as évek végén.
A Balatonalmádi térképlapot a vasútbarátoknak is tartogat meglepetést, ugyanis a megszüntetett Felsőörs – Veszprém vasútvonal, amelynek egyes szakaszai az ország legmeredekebb vonalvezetésű pályája volt egy öt kilométeres része követhető nyomon.
Például a Balatonszemesről kiadott térképnek volt egy úgynevezett telekeladási változata is, ahol lila színnel jelölték a már elkelt ingatlanokat, ezzel is csábítva a korabeli vásárlókat. Nem csak Tihanyról, hanem a Tihanyi félszigetről is jelent meg kiadvány (1. 20 ezres léptékben). A térképek a maguk idejében 40-60-80 fillérbe kerültek és általában 1: 10 000-hez méretarányúak voltak, színezésüket és jelkulcsukat az Állami Térképészeti Intézet egységesen alakított a ki.
A sorozat megjelent tagjai: Balatonkiliti – Siófok, Balatonlelle, Balatonfüred, Balatonalmádi, Balatonszemes, Balatonszárszó, Balatonboglár, Balatonföldvár, Fonyód, Tihany, Tihanyi félsziget, Zamárdi.
Kertész Z István