A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége 2012-ben huszadik alkalommal hirdette meg természetfotós pályázatát. A világszínvonalú pályamunkák ebben az évben is a természet szépségét, erejét hirdetik és ráirányítják a figyelmet az ember környezet iránti felelősségére. A pályaművek legjobbjainak ítéltek pedig idén is megjelennek az Alexandra Kiadó gondozásában elkészült, immár tradicionálisnak mondható Az év természetfotói – Magyarország 2012 címet viselő albumban.
Bár kis túlzással már olyan fényképezők is kaphatóak a boltokban, melyek már a felvételeket is maguktól készítik el, a tökéletes helyszín és tartalom megtalálása azért a fényképész feladata marad. Mindannyiunk, a publikum és a művészek szerencséjére azonban közvetlen környezetünk is kimeríthetetlen forrása a megörökítésre váró témáknak. A legjobb hazai fotósok pedig idén sem tétlenkedtek, ráadásul az ilyen jellegű felvételeket kedvelők nagy örömére ismét megjelent a naturArt a tavalyi évet összefoglaló válogatása.
„Az idén húszéves Magyarország legnagyobb, egyben Európa egyik legjelentősebb természetfotós pályázata, a GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa verseny. A nemzetközi szinten is a legjobbak között számon tartott magyar természetfotósok ismét kitettek magukért: a sok ezer, szebbnél szebb képből készült válogatás a világ egyetlen kiállítótermében sem vallana szégyent. A hagyományoknak megfelelően idén is átnyújtjuk olvasóinknak a pályázat díjnyertes fotográfiáit, valamint azokat a kiváló képeket, amelyeket a zsűri az értékelés utolsó fordulójában ugyan nem jutalmazott, ám a legértékesebbek közé sorolt. Méltán mondhatjuk tehát, hogy az ebben az albumban látható képek valóban „Az év természetfotói”!” – fogalmazott Radisics Milán, a naturArt elnöke.
És valóban. Én magam is szívesen fotózok – igaz csak hobbiszinten –, így tapasztalom, hogy a fényképezés terén is tapasztalható elképesztő technikai fejlődés mennyire visszás is lehet. Nehéz ellenállni ugyanis a lehetőségeknek, amelyeket azonban, ha egy kicsit is „túlhasználunk”, a végeredmény bár akár magával ragadó is lehet (sőt sokszor az), a fénykép alapanyaga elveszti azt a természetes báját, mely mind a fotósban, mind közönségében életszerűvé varázsolhatná az illusztrált tájat, állatot vagy virágot. Az albumban lévő képek egyik legnagyobb ereje tehát épp a természetességükben, s a téma miatt így hitelességükben rejlik. Ez is bizonyítja: néha a kevesebb tényleg több.
