KÖVESI ISTVÁN TITKOS GYŰJTEMÉNYE
Remekművek Aba-Nováktól Zifferig
Időszaki kiállítás a Herman Ottó Múzeum–Miskolci Galériában
Miskolc, Rákóczi u. 2.
2015. december 22–2016. június 25.
Miskolcra érkezik Kövesi István ötven évig titokban tartott, kivételes értékű festménygyűjteménye. Az egykori újlipótvárosi mészáros kollekcióját a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár Program keretében 795 millió forintért vásárolta meg, és mint letétet a Herman Ottó Múzeumban helyezi el. A legkiválóbb magyar festők alkotásaiból álló 115 festményt tartalmazó gyűjteményt december 22-től a Miskolci Galériában tekinthetik meg az érdeklődők.
Szakmai berkekben évtizedeken keresztül szóbeszéd tárgya volt, hogy valahol a fővárosban létezik egy páratlan értékű magángyűjtemény. Bár időnként rangos tárlatokon egy-egy jelentős alkotást bemutattak a kollekcióból, azokat titok övezte, még tulajdonosuk neve sem volt ismert egészen a legutóbbi időkig.
Csak pár éve derült ki, hogy egy újlipótvárosi mészáros hozta létre Budapest egyik legértékesebb gyűjteményét a legkiválóbb magyar festőművészek alkotásaiból a szocializmus idején. Kövesi István egy kóser húsboltot vezetett, csupán hat általánost végzett. Hajnaltól késő estig húst darabolt, árult és rendelt. Festményekkel, és szobanövényekkel zsúfolt kis lakásában egy saját világot teremtett magának, ahová a szocializmus szürkesége elől menekült.
Kövesi István 1911-ben Vácrátóton, zsidó családban született, apja kóser mészárszékén tanulta ki a szakmát. Származása, hite miatt az üldöztetést, a holocaust borzalmait ő is végigszenvedte. A munkaszolgálat, a jogfosztás, vagyonelkobzás, a gettó után a koncentrációs tábor rémségei következtek. Mauthausenből ¬csontsoványan és tífuszosan tért haza, itthon szembesülve azzal, hogy családjából ő maradt egyedül életben. Megházasodott, és a családi tradíciót folytatva szülőhelyéhez közel, Vácon húsboltot nyitott. Az államosítással később másodszor is elvesztette egzisztenciáját. Ekkor költözött Budapestre, ahol éveken át olajgyári segédmunkásként dolgozott.
1957-ben mosolygott rá a szerencse: egy disszidált zsidó hentestől átvehette a Budapesti Izraelita Hitközség újlipótvárosi kóser húsboltjának vezetését. A szorgalmas munkával megtermelt profit, a 60-as évektől kezdve műgyűjtemény létrehozását tette lehetővé.
S hogy Kövesi miért festményekbe fektetett? A szocializmus alatt a festmény volt a legális vagyonfelhalmozás egyik lehetséges módja. Az ingatlanra és az aranyra figyeltek a hatóságok, a művészetre nem…
Kövesi István egy életre megtanulta, hogy csak az őrizhető meg biztosan, ami titokban marad. Műgyűjteményét a külvilág elől elzárva őrizte és gyarapította. A kezdetben befektetésnek induló műgyűjtés idővel igazi szenvedéllyé vált. A mindössze hat elemit végzett mészáros szakértők tanácsaira támaszkodva, folyamatosan bővítette tudását, s vált maga is jó szemű műértővé. Gyűjteményét részben a Bizományi Áruház Vállalat aukcióiról, részben a korszak műgyűjtőivel való csereberék, a művészektől, művészözvegyektől való közvetlen vásárlások útján gazdagította.
Kövesi István műgyűjteménye a magyar festészet történetének csaknem száz évét öleli át. A legkorábbi darab az 1870-es évekből való, a legkésőbbi 1976-ban, Kövesi halála előtt öt évvel készült. A Magyar Nemzeti Bank által megvásárolt, 115 darabból álló kollekció egy szubjektív gyűjtői tevékenység eredménye. Noha számos művész festményeiből áll, a gyűjteményben egyes 20. századi mesterek – így Aba-Novák Vilmos, Anna Margit, Ámos Imre, Bálint Endre, Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Czóbel Béla, Egry József, Kassák Lajos, Mednyánszky László, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József, Scheiber Hugó, Szőnyi István, Vaszary János – különös hangsúllyal vannak jelen.
A kollekció eredet-, állapot- és értékmérését a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei végezték és dokumentálták. A tulajdonosok, Kövesi Katalin és Kövesi János eladási feltétele az volt, hogy az anyag egyben maradjon. A gyűjtemény így került letétként a miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárába.
A közkinccsé vált, egykor titkos kollekció az időszaki kiállítást követően átmenetileg raktárba kerül, hogy aztán a Területi Operatív Program segítségével új kiállítócsarnokkal bővülő, belsőleg is átalakuló Görgey utcai múzeumépület Képtárában kapjon majd állandó helyet. Az egykori pártház első emeletén a szocializmus korszakának két nagy magángyűjteménye, az orvos-műgyűjtő Petró Sándor és a kisiparos-műgyűjtő Kövesi István kollekciója egymással összefésülve, de a gyűjtőknek is emléket állítva mutatják majd meg az 1700 és 1970 közötti magyar képzőművészet fejlődési ívét. A két nagy magángyűjtemény, valamint a múzeumi törzsgyűjtemény anyagából újjárendezett Képtár a vidéki Magyarország leggazdagabb – az alapterületet, és a történeti ívet tekintve is – legnagyobb képzőművészeti látványossága lehet.
A titkos gyűjteményt először 2013-ban a budapesti Kieselbach Galéria, ezt követően a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum mutatta be.
A Magyar Nemzeti Bank 2014 januárjában indította el műkincs-visszavásárlási Értéktár programját, amelynek célja az elmúlt történelmi periódusokban különböző okok miatt külföldre vagy külföldi tulajdonba került magyar vagy külföldi művészek által alkotott, jelentős művészeti értéket képviselő műkincsek minél nagyobb hányadának visszaszerzése Magyarország számára, valamint a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb műkincsek megvásárlásával azok szétszóródásának megelőzése. Az Értéktár programot Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke vezeti, a program koordinálására, a műkincsek eredetiségének, művészettörténeti jelentőségének és értékének meghatározására a hazai országos közgyűjtemények vezetőiből és más neves szakértőkből, valamint a jegybank alelnökéből álló Tanácsadó Testületet állított fel. Az Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzi meg. Az Értéktár program megvalósítására az MNB Igazgatósága 100 millió eurós, mintegy 30 milliárd forintos keretet különített el 2018 végéig. Az MNB az Értéktár programmal azon meghatározó jegybankok sorába emelkedett, amelyek műkincs-visszavásárlási programjukkal és gyűjteményükkel hozzájárulnak a kulturális örökségvédelemhez.
