Szombaton rendezik meg Kazincbarcikán az immár hagyományosnak számító Esélyegyenlőségi Napot.
Idén tizenegyedik alkalommal ünnepelnek és szórakoznak együtt mozgáskorlátozott embertársaink.
Húsz évvel ezelőtt, 1995 februárjában tizenkét lelkes alapítóval jött létre a Kazincbarcikai 
Mozgáskorlátozottak Egyesülete (KME). Maga a megalakulás helyszíne is különleges volt, az elnök, Tomkóné Kiss Mária lakása, ami ily módon a szervezet bölcsőjévé vált. Aztán évvégére már lett önálló egyesületi irodájuk a Jószerencsét úton, míg napjainkban a belvároshoz közel, az Augusztus 20. téren várják sorstársaikat. Céljuk az elmúlt húsz év során mit sem változott: hátrányos helyzetű mozgáskorlátozottak társadalmi beilleszkedésének elősegítése.
A szép és fontos jubileum kapcsán Tomkóné Kiss Mária elnökkel beszélgettünk.
– Hogy emlékszik vissza a kezdetekre, és melyek az elmúlt húsz év legfontosabb mérföldkövei, eredményei?
– Az egyesület megalapítása nagyon boldog pillanat volt; akkor is és azóta is sorstársaink életét szeretnénk könnyebbé tenni. A jelenlegi vezetőség minden tagja súlyos mozgáskorlátozott, akik saját élettapasztalataikon keresztül tudnak kellő segítséget nyújtani. Bár a nevünk arra utal, hogy Kazincbarcikán tevékenykedünk, a paletta ettől jóval szélesebb. Ma már hetvenhat településen vagyunk jelen és négy helyi csoportunk is működik: itt Kazincbarcikán, Ormosbányán, Bánhorvátiban és Edelényben. Jelenleg ezernyolcszáz fős taglétszámmal rendelkezünk, ami óriási szám.
Húsz éve elsősorban az volt a legfontosabb, hogy a működés feltételeit megteremtsük; irodát létesítsünk, berendezzük, majd kialakítsuk az ügyfélszolgálatot, ahol megfelelő körülmények között tanácsokkal tudjuk ellátni a hozzánk fordulókat. A teljesség igénye nélkül a következő területekkel foglalkozunk: rehabilitációs eszközök beszerzése, lakás-akadálymentesítés, gépjárműszerzési támogatás ügyintézése, szakképzettséget adó tanfolyamok, kirándulások, szabadidős programok megszervezése.
2005 óta támogató szolgáltatást is biztosítunk a fogyatékossággal élőknek. Ez speciális szállítást, személyi segítést jelent. Emellett tudatformáló „Esély órák”-at tartunk az általános és középiskolákban, ezekre mind-mind nagyon büszkék vagyunk.
– Hogy néz ki napjainkban az egyesület apparátusa, amely a konkrét „érdekképviseleti munkát” végzi?
Jelenleg tizenegyen dolgozunk az egyesületnél, emellett négy csoportvezető és huszonkét önkéntes segíti a munkánkat. Velük végezzük és szervezzük a szolgáltatásokat: a sorstársi tanácsadást, segítünk a megváltozott munkaképességű embereknek a munkahely keresésben, rehabilitációban, a napi adminisztrációs vagy egyéb problémák kezelésében, leküzdésében, továbbá aktív kapcsolatot tartunk fenn az önkormányzatokkal, orvosokkal. Folyamatosan pályázunk, aztán bújjuk a törvényeket, jogszabályokat, naprakészek vagyunk, hiszen csak így lehet igazi „érdekképviseletet” végezni. Próbálunk teljes körűen segíteni azoknak, akik rászorulnak. Ebbe beletartozik azon mozgáskorlátozottak támogatása, akik évek vagy évtizedek óta rászorulók, de a friss balesetes, sérült vagy kerekesszékes sorstársainknak is kapaszkodót adunk. Az átlag ép, vagy, ahogy mi mondjuk „kétlábon járó” emberek sokszor talán nem is gondolnak arra, hogy nekünk mozgássérülteknek mekkora gond lehet egy egyszerű bevásárlás, milyen akadályt jelent egy kétperces ügyintézés, a bejutás az épületekbe, a parkolás vagy éppen az otthoni főzés, mosás, másnak átlagos és normális napi tevékenységek.
– Az utolsó gondolatokhoz kötődve, hogyan látja napjainkban sorstársai helyzetét?
Sajnos nagyon nehéz helyzetbe kerülnek azok az emberek, akik valamilyen betegség vagy baleset folytán válnak mozgáskorlátozottá. Bár folyik az akadálymentesítés, de valljuk be őszintén, még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon és sok kívánnivalót hagyva maga után, nem teljes. Az otthonába került mozgáskorlátozottnak pedig emellett meg kell teremtenie a saját, önálló életvitelét is. A családok általában ilyenkor szembesülnek az igazi akadályokkal. A kicsi gyermeknek megfelelő iskolát, rehabilitációt kell találni, s ha felnő, jó lenne, ha munkája, családja lenne. A felnőttnek, ha szerencséje van, megmarad a családja, támasza, de előfordul sokszor az is, hogy mentálisan is nagy küzdelmek folynak a háttérben. Ezek olyan problémák, amelyekkel naponta találkozunk és megoldást kell rá találnunk. Ezért is dolgozunk, ez a fő célunk.
– A jövőre nézve is ez a legfontosabb célkitűzés?
Igen. Ez természetesen magában foglalja az ügyfélszolgálati szolgáltatásaink fejlesztését és a támogató szolgáltatás bővítését a fogyatékossággal élők még teljesebb segítése érdekében. Szeretnénk munkát biztosítani a megváltozott munkaképességű sorstársainknak. Célunk tovább vinni az úgynevezett „révész szolgáltatást” és tervezzük, hogy létrehozunk „betegség-klubokat”, ahol a tagok közvetlen módon tudnak tapasztalatot cserélni.
– Túllépve a napi nehéz feladatokon, kihívásokon, kicsit lazítsunk. A Kazincbarcikai Mozgáskorlátozottak Egyesülete hétvégén tizenegyedik alkalommal rendezi meg az Esélyegyenlőségi Napot. Honnan az ötlet és a töretlen lendület, siker, mely életben tartja ezt a nagyszerű kezdeményezést?
2004-ben alakult úgy az egyesület anyagi helyzete, hogy a központi, budapesti rendezvényhez hasonlóan mi is vállalkozhattunk egy ilyen nagyszabású esemény megszervezésére. Az Esélyegyenlőségi Nap célja a figyelemfelkeltés, a tudatformálás és a közös élmény. Hogy az ép és a mozgássérült ember együtt szórakozhat, s még szakmai jellegű információkat is kaphat. Az elmúlt tíz évben sokat dolgoztunk sorstársainkért, úgy érzem sikerrel, s egy-egy ilyen nap az éves munka megkoronázása. Sztárokat hoztunk testközelbe, más fogyatékkal élő sorstársainkat is bekapcsoltuk a programba, fellépési lehetőséget adtunk helyi és környékbeli fiataloknak, csoportoknak, sportos, kulturális és művészeti élmények egyaránt voltak az elmúlt egy évtized alatt. Mindemellett pedig szakmai tanácsok, ötletek, elméleti előadások és gyakorlati bemutatók színesítik a rendezvényt minden alkalommal. Az alapgondolat és a váz évről-évre ugyanaz, de mindig megfűszerezzük valami különleges és egyedi élménnyel, érzéssel, amitől ez a nap más, mint a többi hasonló esemény. Pályázunk, kilincselünk, hogy a megfelelő anyagi fedezetet megteremtsük, de szerencsére rengeteg önzetlen segítőnk, mecénásunk van, akik mindig készülnek erre a napra.
– Kérem, zárásként invitálja meg Ön a város és a térség lakóit a szombati rendezvényre!
A fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő egyesületünk idén a szórakozást és a szórakoztatást tűzte zászlajára. Most a jubileum kapcsán elsősorban visszaemlékezni szeretnénk, utána pedig jól érezni magunkat, énekelni, mulatni, szemet gyönyörködtetni és szívet melengetni. Ebben nagyszerű fellépők segítenek minket: a sajószentpéteri FREEDANCE-2008 Társastánc Sportegyesület, a kazincbarcikai La Cosa Nostra Kreatív Csoport és a Roll Dance Budapest Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes.
A rendezvénynek két sztárvendége lesz: a Rising Star egyik közönségkedvence, Peter Srámek, illetve a tagok körében szintén nagyon népszerű Balázs Pali és zenekara.
A 11. Esélyegyenlőségi Nap nyitott és ingyenesen látogatható, helyszíne a KSK Munkacsarnoka, ahol szeptember 12-én – szombaton – délután fél kettőtől este fél hétig nagy szeretettel várjuk az érdeklődőket. Ha tehetik, ünnepeljenek velünk!
Képforrás: Zele Tímea
Szöveg: Borsod-Média Ügynökség
