Hóember – ez a szó vélhetően sokunk egyik kedvenc gyerekkori téli játékát juttatja eszünkbe. Ám mást is jelenthet – egy kegyetlen, brutális sorozatgyilkos neve s egyben jegességének legtalálóbb jellemzője is…
Egy korábbi, Jussi Adler-Olsen Nyomtalanul című regényével foglalkozó anyagunkban már részletesebben jellemeztük a skandináv krimit, mint műfajt – ezúttal erre nem térnénk ki, csupán felelevenítenénk az akkor felállított hipotézisünket. Leírtuk, hogy az ebbe a kategóriába tartozó művek közös jellemzőjeként említhető a magyar olvasók számára különleges északi táj, a szélsőséges karakterábrázolások és a különös kegyetlenséggel elkövetett bűntett vagy bűntettek – általában sorozatgyilkosság –, mely egy zavart elméjű, általában egyedül dolgozó személyhez köthető.
Ezek tehát a hozzávalók, ám az eddig felsoroltak önmagában természetesen még nem elegendőek egy sikerre hivatott krimihez – éppen ugyanennyire nélkülözhetetlen az elkészítés folyamata, vagyis egy izgalmas, fordulatos történet is. Jo Nesbo Hóemberében mindez adott, sőt, valamivel több is ennél. Már maga a cselekmény is kirívónak tűnik, hisz egy olyan országban – Norvégia – derül fény egy kibontakozó sorozatgyilkosságra, ahol még az egyszeri bűncselekmények is rendkívül ritkának számítanak.
A skandináv krimi receptjéhez nélkülözhetetlen továbbá egy rendkívül okos, ám deformált gondolkodású Gonosz, illetve egy, az angolszász hősképtől távol álló, egyedül dolgozó, lehetőleg lecsúszott rendőrtiszt, megspékelve némi alkoholizmussal. Az ilyen jellegű történetekben ugyanis a nyomozó nem elsősorban a bűn ellen veszi fel a harcot, hanem küzdelme legalább ugyanannyira személyes is – az ismeretlen gyilkos és az ő párviadala.
Ez egyébiránt nem csupán a főhős rendőr egocentrizmusa miatt szükséges így, hanem az elkövető magas intelligenciája miatt is. Mivel szinte semmilyen nyom nincsen, csak féltények és következtetések, így a csapatmunka is lehetetlenné válik. Hisz mindig mindenki gyanús, s ez hatványozottan igaz egy skandináv város rendkívül zárt közösségére is.
Íme a recept – ám ellentétben a főzéssel, itt Önöknek már csupán passzív feladatuk lesz, hisz a munka oroszlánrészét az író már elvégezte. Ennek köszönhetően megszületett a Hóember, jó szórakozást hozzá.
DicsukD
