Jelen könyv leginkább a női olvasókhoz szól – a cím maga is elég beszédes: Csokoládécipők és esküvői harangok. Mint valamiféle szentháromság, ebben minden benne van, ami csak lázba hozhatja őket: a kakaós boldogságbomba, a lábbeli (amelyből sosem elég), valamint maga a harangkongásoktól hangos nagy nap (melyről nem mellesleg a minden leányzó kiskorától fogva nagyokat sóhajtozva álmodozik, és gondosan aprólékos terveket szövöget). Nem csoda tehát, ha a hölgyek Trisha Ashley romantikus könyvét olvasva egyhamar a mennyországban találják magukat.
Tansy Poole élete olyan, amelyet csak kívánni lehetne: Londonban él vőlegényével, Justinnal, maga pedig egy saját majmos gyerekkönyvének babérjait aratja le. Pedig sajnos ez csak a felszín: valójában az évek során megromlott a Justinnal való viszonya, aki több időt tölt golfütője-és labdája társaságában, mint Tansy-vel, és nem is habozik a hajadon lány külsejével és öltözködésével kapcsolatos elégedetlenségének hangot adni. Ráadásul addig nem hajlandó feláldozni függetlenségét a templomi oltáron, míg Tansy bele nem fér a 36-os esküvői ruhába, és ennek tetejében kis túlzással egy pestist is előbb vállalna be egy gyereknél.
A nagynénje ráadásul haldoklik, márpedig Tansy-nek gyakorlatilag ő az édesanyja. Születése után a vérszerinti anyja kegyeskedett lemondani róla a karrierért cserébe. (Valószínűleg jobban is járt így.) Fordulóponthoz ekkor ér élete: rádöbben, hogy a kis faluban a barátokkal körülvéve sokkal boldogabb; édesanyja, két mostohatestvére és a potenciális anyósjelölt csak megkeserítik az életét. Na de mihez kezd ezután?
Tansy-t nem ejtették a fejére: a maga kezébe veszi sorsát, és beletemetkezik a munkába. (Nem feltétlen jó ötlet a problémák elől elfutni, viszont főhősünk esetében működő-és életképesnek bizonyul ez a döntés.) Elhatározza, hogy kihozza a lehető legtöbbet nénikéje örökségéből. Olthatatlan szenvedéllyel és elszántsággal, Tansy felvirágoztatja az ódivatú cipőboltot: létrehozza az Üvegcipellőt, ahol esküvői cipőket árul, majd később koszorúslány-ruhákkal és cipellőformába öntött különféle csokoládékülönlegességekkel is kibővíti a kínálatot.
A bolt rövid idő alatt felfut, azonban nem mindenki repes a boldogságtól. Pontosabban csupán egyvalaki, mégpedig a szomszédban lakó színész Ivo Hawskley. A frissen megözvegyült férfi nemcsak a színpadon színpadias és drámai, hanem civilben is: igazi megtestesült mogorva spleenként minden létező, még a legapróbb dologba is beleköt, állandósult panaszáradatának és elégedetlenségének tárgya pedig a falu és természetesen Tansy boltja. Az meg már csak máz a csokicipőn, hogy Ivo volt Tansy élete első szerelme, akiről azóta nem hallott, mióta faképnél hagyta a őt anno egy randi alkalmával. (Na de mi, olvasók csak örülhetünk ennek, mert a lánynak tett kinyilatkoztatásai nem kevés humor forrásai.)
És hogy mit kezd egymással Ivo és Tansy? Az idő folyamán ki fog derülni, mialatt Ivo halott felesége naplóját olvassa, és Tansy (Nan nénit emlékét éltetve ezzel) a nénikéje által egy helyi történésszel készített interjúfelvételeket hallgat esténként. Mindkettejük számára rejteget felfedeznivalót a múlt önmaguk és kettejük számára egyaránt.
A Csokoládécipők és esküvői harangok egy modern tündérmese, mely képes meghódítani a női szíveket és lelkeket. Hiszen titkon minden nő szép életről álmodik: férj, gyerekek, hivatásszerűen űzött munka – két szóval: boldogságról, önmegvalósításról. Ezek miatt a női agyban valószínűleg nem a felejtős olvasmányok képzeletbeli dobozába fog kerülni Trisha Ashley műve, hanem olyan helyre, ahonnan könnyen elő lehet kapni bármikor, bárhol, ha egy kicsit fel szeretnénk dobni napunkat néhány másodperc vagy akár perc erejéig a humoros, vidám momentumok és az érdekes, szerethető karakterek felidézésével.
