A népharagnál talán nincsen veszélyesebb, félelmetesebb. Ha felzúdul, akkor nincs menekvés: érvényesíti akaratát, bármi áron – leírta ezt már Petőfi is a Föltámadott a tenger című versében. Regényhossznyi terjedelemben elég hasonló és aktuális témát tárgyal Zahar Pripelin Mert mi jobbak vagyunk művében, mely egy megrázó társadalmi és történelmi korlenyomat és vízió a mai Oroszországról, amely, ráadásul az aktuális történések ismeretében most különösen tanulságos olvasmány lehet az érdeklődők számára.
Egy tragédia szokott nyomtalanul elmúlni, pláne ha családtagról van szó. Szányka édesapja belehal az alkoholizmusba – ez a lökés hiányzott ahhoz, hogy a forradalmárok útjára lépjen, ahol célt és értelmet talál. Mindez érthető is egy zsarnoki, elnyomó hatalom által uralta világban. Belép hát a hozzá hasonló dühtől forrongó fiatalokat tömörítő Alkotók Szövetsége pártba, amelyet az író és filozófus Kosztyenko alapított. Nem is nagyon kell részletezni, mit művelnek: lázongások, utcai összecsapások, randalírozások a főváros utcáin és szerte az országban. Egyetlen cél vezérli őket: a hatalom megdöntése és átvétele.
Ijesztően hangzik? Valóban az, hiszen most is zajlanak megmozdulások és háborúk a világban – ott van példádul az ukrán állapot. A Mert mi jobbak vagyunkban az orosz politikai helyzettel és folyamatokkal szembesülhetünk. Hogy komolyan kell-e venni? Nyilvánvalóan a regény sokszor sarkít, egyszerűsít, ráadásul több tekintetben hatásvadász is, de ettől még különböző lehetőségekre és alternatív jövőképekre rá tud világítani.
Zahar Pripelin érzékenységgel és intelligenciával kritizálja hazájának helyzetét, hisz maga is részt vesz a megmozdulásokban. Így regényében benne van ő maga is: saját véleményét, látásmódját is megismerhetjük egyúttal. Emellett képet fest a szerző a nála alig pár évvel fiatalabb, „elveszett” orosz generációról, akik egy olyan disztopikus korban-világban nőnek fel, ahol a gátlástalanságból és korrupcióból adódó farkastörvényeké a főszerep.
Annak ellenére, hogy az író a hatalom ellen szólal fel munkásságával, és tükröt tartva annak visszásságaira hívja fel a figyelmet, mégis számos elismerésben részesítették irodalmi díjak formájában. A kritikusok az orosz Heminngway-ként emlegetik őt, amely azért mindenképpen hatalmas szó és elismerés. Hogy mennyire érvényesül majd, az a jövő zenéje – a Mert mi jobbak vagyunk azonban e szempontból is ígéretes.
