Bár életében nem jutott neki nagy elismerés, halálát követően Bibó István az egyik legelismertebb és legfelkapottabb politikai filozófus lett. Nemrégiben Bibó-breviárium címmel az Alexandra Kiadó jelentetett meg a gondolkodó több mint harminc művének részletét tartalmazó kötetet.
Bár mint az Bibó István életrajzából is kiderül, élete utolsó húsz évében gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem nyílt a tudományos munkára és szakmai érvényesülésekre, sokan így is a huszadik század legjelentősebb gondolkodójának tartják. Tanulmányai ugyanis a politikatudomány szinte teljes területét lefedik – többek között írt a hatalommegosztás, a demokrácia, a forradalom és az antiszemitizmus kérdéséről is, de például a külföld magyarságképével is foglalkozott.
Utóbbi kérdés annak ellenére is aktuális ma is, hogy mind a nemzetközi környezet, mind a magyar politikai és társadalmi helyzet jelentősen változott Bibó elmélkedései óta. Az a magyarokban meglévő kisebbségi érzés, illetve az az ezt kialakító tény, mely szerint a külföldnek nincs a magyarokról állandó képe, jelenleg is igaz. Bibó szerint azonban ennek feloldásához nem „külfölddel szemben való állásfoglalásunkat kell megváltoztatnunk, hanem itthon kell kultúrává, stílussá és szellemmé tennünk mindazt, ami ma lehetőség és őserő”.
Visszatérve a mű egészére, vélhetően többek között a mindenre kiterjedő, komplex és koherens gondolatvilág volt az egyik kiváltó oka annak, hogy a rendszerváltást követően, sőt már az azt megelőző években is Bibó István lett az egyik legolvasottabb, legidézettebb politikai gondolkodó. S bár az utóbbi években valamelyest csökkent a „Bibó-láz”, össznépi elfogadása mit sem enyhült. Megítélésén sokat javított az a tény is, hogy elveihez haláláig hű maradt, s sem a nyilasoknak, sem a Rákosi- és Kádár-diktatúrának nem hódolt be soha.
Ami pedig még érdekesebbé teszi tudományos munkáit, az az a módszere, hogy nem csupán a politikát, mint össz-társadalmi jelenséget vizsgálja, de sokszor figyelmet szentel az egyes emberek és csoportok belső motivációjáról is. S mivel a politikának mint folyamatnak nem csupán szociológiai és egyéb mérhető és racionális kiváltó okai lehetnek, hanem több esetben legalább annyira hangsúlyosak a pszichés körülmények is, mindenképpen érdemes hangsúlyt helyezni utóbbiakra is.
Mint látjuk tehát, Bibót olvasni jelenleg nem csupán divatos, de érdemes is. Nem csupán azért, mert a legelismertebb magyar politikai gondolkodó életművét illik ismerni mindazoknak, akik legalább valamennyire komolyan foglalkoznak társadalomtudományokkal, de azt sem felejthetjük el, hogy bár a politika folyamatosan változik, a tudomány alapkérdései állandóak. És mint ahogy azt Debreczeni József előszavában írja, e válogatásból „mindenki számára kiderülhet, Bibó legfontosabb gondolatai időszerűbbek, mint valaha”.
DicsukD
