Müller Péter mint amolyan spirituális keresztes lovag, fáradhatatlanul-töretlenül hirdeti az igét az emberi lény szellemi énjével kapcsolatosan. A Lomb és gyökér írásának címe igazán kifejező, sokatmondó a tartalomra vonatkozóan: azt olvasva nem nehéz az ég és föld, a mindenhatóság ás halandóság kapcsolatára asszociálni.
Ez egyszerre van közelebb és kicsit távolabb az igazságtól. A Kígyó és kereszt folytatása ugyanis számos olyan témát ölel fel, amelyek nem vagy csak érintőlegesen kerültek szóba a szerző eddigi munkáiban. S mint az általunk szintén nemrég olvasott Útravalók-sorozat, a Lomb és gyökér is több rövidebb részből tevődik össze, amelyek mindegyike sűrű és tömör; egész regényre való mondanivalót hordoz.
Nehéz vállalkozás összefoglalni (nemhogy még megírni) egy ilyen jellegű könyvet, annyira szerteágazó, magvas üzenetet tartalmaz. A szerző könyvét a köztünk emberek közt lévő mély rokoni kapcsolat gondolatával üti fel. Amely lehet helytálló is, ha azt nézzük, hogy míg külsőre mind-mind egyediek vagyunk, addig az ugyanazon kollektív ősforrásból- vagy tudásból eredő emberi tudat mindenkiben azonos. Mi több, tudjuk, hogy anyagi mivoltunknál többek vagyunk, túlmutatunk testünkön.
De mégis miben, mennyiben? A Lomb és gyökér sorra veszi és megválaszolja ezeket a mindenkiben ott legbelül szunnyadó vagy mozgolódó kérdéseket. Reinkarnáció, túlvilági- és istenélmények, világvége – ezek mind-mind magától értetődő, mégis nehezen felfogható-értelmezhető fogalmak. Müller Péter azonban gyakorlott vezetőként kísér végig a hierarchikus transzcendens szférában, miközben beavat a Mesterével való találkozásba, a személyes „isteni pszichoterápiájába”, vagyis az ő által alkalmazott tanítás és vezetés titkába, valamint fellebbenti a fátylat isten és ember kapcsolatáról. Mindezek fényében pedig máris konkrétabbá válik a könyvcím is: a fa jelenti az életet a maga teljességében, hidat képezve a fenti és lenti világ között.
Sajnos, az ezoterikus könyvek mára eléggé felhígultak: rengeteg önjelölt, botcsinálta mesterbe botolhat a gyanútlan olvasó, aki végül többet árt magának, ha ráharap a horogra. Müller Péter viszont azon kevés számú ezoterikus tanítók közé tartozik, akik hitelesek. Hogy mi teszi azzá? Egyrészt, könyveiben a lélek nyelvén szól az arra nyitott olvasókhoz, ami személyes tapasztalatok nélkül aligha lenne lehetséges. Másrészt, őszintén-leplezetlenük megosztja saját maga belső vívódásait, élményeit, hogy aztán azokkal mások javára szolgálhasson.
Ha esetleg eltévednénk az életünk útján, vagy letérnénk róla, bátran és bizalommal forduljunk Müller Péter Lomb és gyökér című (vagy akármelyik másik) művéhez, amely, bár a terheket nem veszi át, de segítő kezet nyújt a nehéz idők átvészeléséhez. De éppenséggel problémamentes időszakokban is érdemes előkapni, mert az elmélkedés-bölcselkedés-filozofálgatás sosem árthat, és a szerző mindezt minőségi színvonalon teszi elérhetővé.
