2024. 06. 14. péntek

Vazul
1 EUR 396 HUF
1 GBP 469 HUF
  • Főoldal
  • »
  • Kultúra
  • »
  • „A színháznézés ugyanúgy tudatmódosult állapot, mint ahogyan a színházjátszás” – színházi nevelési program Miskolcon

„A színháznézés ugyanúgy tudatmódosult állapot, mint ahogyan a színházjátszás” – színházi nevelési program Miskolcon

Idén is folytatódik a színházi nevelési program a Miskolci Nemzeti Színházban. A teátrum és a város iskolái közötti élő kapcsolat számos lehetőséget ad arra, hogy a színház művészei közvetlenül találkozzanak a diákokkal, és változatos programok során megismertessék a színház világának varázsát, ezáltal értő színháznézővé nevelve a fiatalokat. Interjú Fandl Ferenc színművésszel, a program vezetőjével.

A Miskolci Nemzeti Színház folyamatos, élő kapcsolatot tart fenn az iskolákkal. Mik az előzményei ennek a törekvésnek?
F.F.: A színházi nevelésnek nagy hagyománya van a Miskolcon. Amikor én 1998-ban ide kerültem, már akkor is futottak ilyen programok: Müller Péter Sziámi rendezésében a Hamletből és az Antigonéból volt beavató színházi foglalkozás, de Forgács Péter is készített ilyen előadást A szecsuáni jólélek című Brecht darabból. Az elmúlt években pedig átfogó programokat hoztunk létre pályázatok segítségével. A 2012-2013-as évadban a Színház és Tudás, azaz a SziTu projekt futott, majd Színház és Világ címen folytattuk a komplex színházi nevelési programot egy évaddal később. Mindig újabb és újabb csatornákat keresünk a fiatalok megszólítására, hogy később a felnövekvő generációk életének része legyen a színház, a színházlátogatás.

Mondhatjuk, hogy kinevelik a nézők következő generációját?
F.F.: Igen, a cél az értő színházi közönség nevelése, az igényes színházi nézővé való nevelés. Ez persze nem azt jelenti, hogy megmondjuk, hogyan kell színházat nézni, csak segítünk a színházi értékek felismerésében. Véleményem szerint a színháznézés ugyanúgy tudatmódosult állapot, mint ahogyan a színházjátszás. Mi ezeken a foglalkozásokon azt a fajta értékfelismerő készséget fejlesztjük, ami a mai rohanó világban kicsit elvész, háttérbe szorul. Rengeteg információ zúdul ránk nap mint nap, nagyon felgyorsult az életünk. Ez pedig nehezíti az elmélyült, reflektált színház nézést. Egyik kedves idézetem, amit mindig elmondok a diákoknak: „A világ a színházon keresztül megismerhető.” Hiszen ami a színházban, a színpadon történik, az mind ugyanúgy előfordul a saját életünkben is, csak talán másként, más formában. Így a különböző problémamegoldások, konfliktuskezelési helyzetek, kommunikációs minták megtanulhatók a színházi előadásokon keresztül. Ezeknek a könnyebb dekódolására született ez a mostani program.

Milyen formában működig jelenleg ez a projekt, hogyan zajlanak a foglalkozások?
F.F.: A program során minden diákbérletes előadás előtt egy pici ráhangoló, rávezető foglalkozást tartunk. Ezeken az alkalmakon találkoznak a darab alkotói a megtekintő diákokkal. Ilyenkor játékos formában, beszélgetésekkel keltjük föl az érdeklődésüket a színház iránt, hiszen ha valamire kíváncsiak vagyunk, akkor azt meg akarjuk ismerni. Így könnyebben, gyorsabban tudják elérni azt a fajta mentális előkészületet, ami szükséges a „befogadóképes” állapothoz. Úgy ülnek be az előadásra, hogy minden percre kíváncsiak. Ez tehát a program első lépcsője. Később már az előadás megtekintése után megyünk ki az iskolákba, ahol a diákok tapasztalatairól beszélünk, vagy akár javaslatokat kérünk a látott darabbal kapcsolatban. Ennek során a benyomásokat, véleményeket is megismerjük, így élővé válik a kapcsolat színház és néző között. Előadásról előadásra, foglalkozásról foglalkozásra alakul a mi véleményünk, és a diákoké is.

Egy ilyen pályázatot papíron rengeteg számmal kell dokumentálni, a hatását mégsem ezek a diagramok jelzik. A személyes élményei kapcsán mennyire érezhető a program sikere?
F.F.: Számomra az egyik legkedvesebb emlék egy pár évvel ezelőtti beavató előadáshoz kapcsolódik. A Szentivánéji álom című beavató színházi előadás után egy diák megkérdezte, hogy hol találtunk olyan fordítást, hogy a diákok is megértsék. Alig akarták elhinni, hogy ugyanazzal a fordítással dolgoztunk, ami az ő irodalom tankönyvükben is szerepel – hiszen 90%-ban az Arany János fordítást használtuk. Csak a játékmód, és közlésmód volt kicsivel közvetlenebb, fiatalosabb, és azokat a kommunikációs csatornákat használtuk elsősorban, amiket ők is használnak egymás között. Ettől érthetővé, élővé vált ez a 19. századi fordítás is. Nagyon jóleső érzés volt visszajelzést kapni arról, hogy a munkánk már gyökeredzik valahol, és vezet valahová, hiszen értékelhető, látható, mérhető eredménye van.

Milyen tervek vannak a jövőre nézve? Készül beavató előadás idén?
F.F.: Az idei program egyik különlegessége lesz az a rendhagyó beavató előadás, amelyet a tanév második felére tervezünk. Ez azért lesz kuriózum, mert az előadás szereplői maguk az érintett korosztály tagjai.  Már el is kezdtük a munkát, hiszen a színházi nevelési programot megelőzte egy nyári tábor, ahol néhány lelkes fiatallal elkezdtük megtervezni ezt az előadást. A részletekről sokat nem szeretnék elárulni, de azt garantálom, hogy komoly meglepetés várja a diákokat, hiszen a saját korosztályukat láthatják testközelből egy éles színházi bevetésen.

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek