2024. 06. 24. hétfő

Iván
1 EUR 394 HUF
1 GBP 465 HUF

A Miskolci Grafikai Triennále történetéből

„…Az Avas alján működő alkotói és technikai közösség, Feledy Gyula nemzedékének legtehetségesebb művészeit, pályatársait fogta össze. Évtizedeken át dolgozott itt és kötődött ide Ágotha Margit, Barczi Pál, Csohány Kálmán, Czinke Ferenc, Gyulai Líviusz, Kass János, Kondor Béla, Kunt Ernő, Lenkey Zoltán, Pásztor Gábor, Pető János, Reich Károly, Rékassy Csaba, Würtz Ádám és sokan mások. Tevékenységük eredményeként a magyar grafika rövid időn belül nemzetközi szintre emelkedett, Miskolc pedig így az új műfaj otthona, fővárosa – Gyarmati Béla szavaival élve – a „grafika Mekkája” lett.
Ugyancsak Feledy Gyula ismerte fel a grafika fejlődésének lehetőségeit, eredményeit és a krakkói nemzetközi grafikai biennále mintájára kezdeményezte egy országos grafikai biennále létrejöttét. 1961-ben javaslatára hirdette meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács az első országos grafikai biennálét. Elsősorban a miskolci műhely tagjainak biztosított lehetőséget ez az újfajta kezdeményezés. Az 1961-től megrendezett pályázat és kiállítás célja, hogy az előző időszak óta született értékes műveken keresztül áttekintést adjon a hazai sokszorosított grafika aktuális helyzetéről, másrészt a közép-kelet-európai meghívások által kitekintést biztosítson a műfaj nemzetközi világára.
A biennálék alkalmával az ország legtávolabbi helyeiről, sőt országhatáron túlról is érkezett a szakma és a közönség a borsodi megyeszékhelyre, hogy a kétévenként megrendezett kiállítás keretében megmutatkozzon és szinte teljes képet kapjon a magyar grafika pillanatnyi állapotáról. A magyar sokszorosító grafikai művészet országos reprezentatív szemléjének elnevezését 2008-tól Miskolci Grafikai Triennáléra módosították. A rendezés ilyenfajta gondolata már évekkel korábban felvetődött, és a megállapodás szerint a régió rendezvényei, az Egri Akvarell Biennále, a Miskolci Grafikai Biennále és a Salgótarjáni Rajzbiennále így háromévenkénti rotációban triennálévá alakult át.

A Miskolci Grafikai Biennále hazánk kortárs sokszorosító grafikai művészetének legnagyobb seregszemléje. Miskolcról indult el hódító útjára és vált az eltelt évek során a magyar képzőművészeti élet rangos, a grafikus szakma megbecsült eseményévé. De nem volt ez mindig így! Hosszú utat kellett bejárnia a hazai sokszorosított grafikának. …
A korábban a festészet és szobrászat mellett harmadrangú műfajnak tekintett grafika, a miskolci biennáléknak köszönhetően a magyar képzőművészet élvonalába került. A fővárostól távol eső Miskolc, pedig így vált a grafikusok zarándokhelyévé. …

A száműzött, árnyékműfajnak tekintett magyar sokszorosított grafika is magán viselte a különböző korok változásait és következményeit, az eltelt évtizedek során jelentős mértékben módosult, megújult. Ezt Bán András és Dobrik István művészettörténész így fogalmazta meg: „…a magyar grafika is (több) nagy felfutást és nagy válságot ért meg. A hatvanas évek narratív-illusztratív grafikái a maguk idejében igen alkalmasak voltak a szellemi frissességet ébren tartó „sejtető beszédre”, sorok között olvasásra. A nyolcvanas évektől a kifejezés ezen módja egyre több kritikai elmarasztalásban részesül, ám a miskolci biennálékon újra és újra bizonyítja, hogy élő, működő hagyománya grafikánknak. A hetvenes évek neoavantgardjai közül néhányan a közös morális föllépésen túl, erős egyéni kifejező készletet alakítottak ki a maguk számára. S velük-mellettük izgalmas egyéni utakon járnak azok a művészek is, akik a nyolcvanas évek során mind intenzívebben fordultak a képiség archetipikus-egzotikus formái felé.
Mindez a technikák megújításával is járt. A hetvenes évek természetesen Magyarországon is a szerigráfiáé és a fotós eljárásoké volt. Ezzel együtt többen rámutattak a hagyományos technikák kiaknázatlan lehetőségeire, akár a szerialitás, akár a sokszorosított mű egyedi manipulálása, akár a sokszorosítás hordozójának, például a rézlapnak tárgyként való kezelése irányába elmozdulva. A nyolcvanas évektől – a méretek növekedésével – fokozatosan újra előtérbe került az igényes sokszorosítás, elsősorban a litográfia.”
Hosszú ideig csak és kizárólag a grafika volt a művészet önállóságának megteremtője, letéteményese. 2006-ban ezt Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke így fejezte ki a XXIII. Miskolci Grafikai Biennále megnyitóján – az utolsó biennále nevet viselő esemény során: „A grafika azért maradt a magyar művészet jelentős ága, mert jószerivel csak ezen a területen vált lehetővé, hogy a XX. század magyar művésze megmutathassa a valóságot.” …”

Zahuczky László: Miskolci Grafikai Biennálék a sajtó tükrében (2011)

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

126863
„Vakablak” Kerekeken guruló, cigarettával kitömött ablakokat találtak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Bevetési Igazgatóságának pénzügyőrei Győr-…