Az utcán élők kiszolgáltatott helyzetére provokatív – a téli hidegben megfagyott hajléktalanokról megemlékező – performansszal hívta fel a figyelmet hétfőn az LMP. Az azt követő sajtótájékoztatón Misetics Bálint szociálpolitikai szakszóvivő ismertette a párt javaslatait a hajléktalanság visszaszorítására.
Eszerint a krízisszolgálatok megerősítésére, a hajléktalan-ellátás állami támogatásának növelésére, hosszú távon pedig a szociális lakáspolitikai koncepció megalkotására van szükség. A párt úgy látja, a jómódúaknak kedvező lakástámogatások átalakításával, igazságosabbá tételével többletforrások bevonása nélkül is jelentős eredményeket lehetne elérni.
Budapesten a leghidegebb téli napokon is 2-3000 ember alszik az utcákon, kapualjakban, aluljárókban, buszmegállókban, éjjeli buszokon, sátrakban és erdei viskókban, kiszolgáltatva a fagyos hidegnek, az erőszaknak. Sokan nem élik túl a telet – olyanok is, akiknek otthonuk még van, de pénzük már nincs, hogy befűtsék azt. Ők egy szolidárisabb társadalomban ma is köztünk lehetnének, egy sűrűbbre szőtt szociális védőháló meg tudta volna menteni az életüket.
Az LMP elfogadhatatlannak tartja embertársaink halálát, ahogy elfogadhatatlannak tartja azt a szélsőséges társadalmi kirekesztést és jogfosztottságot is, ami a hajléktalan embereket – a túlélőket is – sújtja. Olyan társadalomban szeretnénk élni, ahol mindenkinek van hova hazamennie. Ezt elsősorban a politikai akarat hiánya akadályozza.
A Lehet Más a Politika javasolja, hogy:
-
a hajléktalanok legsérülékenyebb csoportjai – idősek, betegek, mozgáskorlátozottak, várandós nők, gyermekes szülők – alanyi jogon juthassanak minimális ellátáshoz, ami nem jelenthet tömegszálláson való elhelyezést.
-
a hajléktalan-ellátás valamint a gyermekvédelem, a pszichiátriai és addiktológiai hálózat, valamint a büntetés-végrehajtási intézmények közötti együttműködés fejlesztését;
-
a krízisszolgáltatások megerősítését, és a nappali melegedők nyitva tartását hétvégén és ünnepnapokon is;
-
a hajléktalan-ellátás állami támogatását növeljék meg. Miközben a válsággal emelkedett a hajléktalanság veszélyének kitett emberek száma, a kormány a hajléktalan szállókra fordított állami normatívát 2005 óta folyamatosan csökkentette, az utóbbi két évben nominálisan is.
A hajléktalanság radikális visszaszorítása azonban ennél kiterjedtebb, hosszabb távú lakáspolitikai intézkedésekkel érhető el. A hajléktalanszálló nem valódi otthon, ezért nem a hajléktalan emberek tömegszállásokon való összezsúfolása a cél, hanem az, hogy mindenkinek legyen otthona. A szociális lakáspolitika hiánya szorosan összefügg a hajléktalanellátó rendszer problémáival, és különösen a hajléktalanságból kivezető utak szűkösségével: a lakástalanok tömegei, a lakástalanság problémája „felülről benyomult” a másra kialakított hajléktalan-ellátó rendszerbe. A hajléktalanná válás megelőzése és a hajléktalanságból kivezető utak megerősítése érdekében, de a mélyszegénységben élő emberek védelme érdekében is szükség van
-
a lakásfenntartási támogatás radikális emelésére,
-
egy kiterjedt szociális bérlakásszektor kialakítására, és
-
az elhelyezés nélküli kilakoltatások tiltására.
Egy éve döntött arról a kormány, hogy a Magyar Köztársaság nem fogadja el a Módosított Európai Szociális Karta lakhatáshoz való jogról szóló, 31. cikkét, mert annak „végrehajtása jelentős gazdasági hatással is járna”.1 Az LMP viszont úgy látja, a lakástámogatások igazságosabbá tételével többletforrások bevonása nélkül is jelentős eredményeket lehetne elérni a hajléktalanság visszaszorításában.
