A kormány tegnap bejelentett reformja az LMP szerint az eddig ismert önkormányzatiság végét jelenti. Bár számos részlet homályban maradt, a legnagyobb horderejű változás egyértelműen az önkormányzati általános iskolák állami fenntartásba vétele: ezután a helyiek helyett kormányhivatalnokok fognak dönteni. Számos feltételnek kellene megvalósulnia ahhoz, hogy ez megoldást jelenthessen a közoktatás válságára, ám ezek közül egy sem teljesül. Úgy tűnik, a Fidesz számára az államosítás öncél.
A javaslat a Fideszen belüli alkufolyamat, nem pedig valódi szakmai, társadalmi viták eredménye. Az önkormányzati érdekképviseletekkel még az államtitkár közlése szerint is csak abban volt egyetértés, hogy „változtatni szükséges”. Hogy az oktatási ágazat szervezeteivel egyeztettek-e, nem tudni. De hogy az érintettekkel – gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal – nem beszéltek, az biztos. Holott az önkormányzatok, minden hibájuk dacára, a társadalmi részvétel legfontosabb intézményei. Az oktatásban továbbra is érvényesülnie kell a közszolgáltatást igénybevevőkhöz legközelebbi szinten megvalósuló demokratikus kontrollnak, amit eddig az önkormányzati fenntartás garantált. Ez azonban egyáltalán nem mond ellent az államilag szervezett, mérés-értékelésen alapuló minőségbiztosítás jogos igényének.
A minőségi oktatás záloga az elejétől a végéig kompetencia-alapú, a lemaradókat már három éves kortól, sőt azelőtt is fejlesztő pedagógia, és a mentorálás. Ellenezzük tehát az oktatási rendszer egységének indokolatlan megbontását, az óvodák leválasztását az oktatási rendszerről. Az LMP szerint a világviszonylatban is példátlanul egyenlőtlen és igazságtalan magyar oktatási rendszer rákfenéje a korai szelekció, a tanulók szétválogatása hatéves korban; először ezt kell megszüntetni.
A megújítás nem járhat további pénzkivonással, megszorításokkal. Ellenkezőleg, a rászoruló iskolák és a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó pedagógusok fokozottabb támogatására van szükség, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre összpontosítva. De nem a többiek kárára. A fejlesztési források elosztását is eszerint kellene módosítani. A pedagóguspálya presztízsét az életpályamodell bevezetésével, a pályakezdők fizetésének azonnali növelésével kell emelni.
A terveket valós tényekre, kutatási adatokra kell alapozni, hogy a rendszer jelenlegi hibáit ki lehessen küszöbölni. Sajnos nem derül ki, mire alapozza koncepcióját a kormány és mit akar vele elérni. Mintha a központosító, mindent maga alá gyűrő hatalom köreit zavarná az autonómia összes formája, így most az önkormányzatok hosszú évek óta tartó anyagi kivéreztetését lényegi alapfeladataik elvonása követi. Hogy még több pénzt lehessen kivonni az oktatásból, még zavartalanabbul. A helyi közösségektől a Fidesz most elveszi az iskolák ügyeibe való beleszólás, a társadalmi részvétel lehetőségét is. Cserében már nem is ígér semmit.
