„Akkor leszünk erősebbek, ha Magyarország polgárai nem lesznek kiszolgáltatva a mindenkori hatalom önkényének. Közös döntést várunk, azt, hogy a legfontosabb kérdésekben végre a nép döntsön. Mindenkinek, akiben kétség van, azt üzenjük: nem kell félni, nem fog fájni” – mondta Orbán Viktor 2007-ben a „szociális népszavazásról”.
Ma, 2016. február 23-án sokadszorra nem sikerült az egyik parlamenti pártnak benyújtani a vasárnapi nyitva tartásról szóló népszavazási kérdést. Eddig jogi akadályokba ütköztek, ma pedig fizikaiba: a hírek szerint a Fidesz országgyűlési képviselője által elnökölt futballklub biztonsági őrei által „segített” idős asszony „magánügyben” nyújtott be népszavazási kezdeményezést, megelőzve az MSZP képviselőjét.
A Büntető Törvénykönyv szerint aki az arra jogosultat népszavazási kezdeményezésben akadályozza vagy fenyegetéssel befolyásolni törekszik, bűntettet követ el.
Ennek a bűncselekménynek legalább a gyanúja felmerül ebben az esetben, hiszen a „biztonsági” emberek csoportos jelenléte a Nemzeti Választási Iroda előtt egy népszavazási kezdeményezést benyújtani kívánó polgár számára fenyegetően hathat. Ráadásul nyilatkozata szerint Nyakó István érkezett előbb az irodához, ennek ellenére az idős asszony adhatta be hamarabb a kezdeményezést, mivel – sajtóbeszámolók szerint – a „biztonsági” emberek fizikailag útját állták az MSZP politikusának. Ehhez képest nincs arról hír, hogy a bűncselekmény gyanúja esetén intézkedni köteles rendőrség beavatkozott vagy bárkit igazoltatott volna.
Kíváncsiak vagyunk, mit szólt volna a mai miniszterelnök, ha az ő népszavazását az akkori kormánypárt ilyen módszerrel akadályozza meg. És arra is kíváncsiak vagyunk, hogy az évente nagyjából másfélmillió igazoltatást végrehajtó rendőrség a mai esetben miért nem tartotta szükségesnek az intézkedést.
