„…a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek…” – ez a botrányos kijelentés, ami után minden európai politikusnak távoznia kellene, Kósa Lajosnak, a Fidesz ügyvezető alelnökének szájából hangzott el, egy debreceni tanévnyitó ünnepségen.
„Inkább lennék Heródes disznaja, mint fia” – élcelődött állítólag Augustus, a kóser étkezés szabályait betartó, ám fiait sorra kivégeztető zsidó király rovására. Az ember hasonlóképpen inkább lenne Kósa Lajos kutyája, mint gyereke, mert az állatkínzást büntetik, míg az iskolán belüli erőszakot, a gyerekek verését kifejezetten követendő példának tekinti a polgármester.
Hiába is védekezik a cívis város első embere esetleg azzal, hogy az „ütik” igét átvitt értelemben használta, a helyzet nem sokkal lesz jobb. A kifejezés ez esetben is arról a kaszárnyamentalitásról tanúskodik, amivel az Orbán-rendszer az egész oktatásügyet szemléli. Az oktatásnak szerintük nem a készségek és képességek fejlesztésére, a gyermek természetes kíváncsiságára és tudni vágyására kell építenie, hanem a kényszerre, az erőltetésre, a drillre. Orbán Viktor és Hoffmann Rózsa ideálját, a porosz típusú iskolát azonban az európai neveléstudomány már jó fél évszázada átadta a feledésnek.
A Demokratikus Koalíció a jövőre hivatalba lépő demokratikus kormány legsürgősebb feladatai egyikének tekinti közoktatási rendszer radikális modernizálását, a korszerű nyugati pedagógiai és iskolaszervezési elvek érvényesítését.
Niedermüller Péter
alelnök (DK)
