Az Ellenzéki Együttműködés – vagyis ELEGY – civilek, szakértők és ellenzéki pártok együttműködése, amely 2018 végén a rabszolgatörvény elleni közös ellenzéki megmozdulások koordinálásával indult pártok, civilek és szakszervezetek részvételével. 2020 elején az ellenzéki együttműködésben új fejezet kezdődött: létrejött az ELEGY, amelynek célja, hogy az érintett felek koordinációja és együttműködése révén megteremtse a demokrácia és a jogállamiság helyreállításának feltételeit Magyarországon. Ennek keretében a szervezet munkájában résztvevő szakemberek szakmailag megalapozott politikai és szakpolitikai megoldásokat, válaszokat dolgoznak ki az aktuális és hosszú távú kihívásokra az egészségügy, az oktatásügy, az közjog, a szociális és nyugdíjügyek, a gazdaságirányítás valamint az előválasztás terén.
A járványügyi adatok kedvezően alakulnak, a pandémia harmadik hulláma levonulóban van, most úgy látják, a korlátozások enyhítése nemcsak a társadalmi kapcsolatok újraindítására ad alkalmat, hanem arra is, hogy számvetés készüljön mindazokról a társadalmat érintő torzulásokról, amelyekkel a mögöttünk hagyott egy esztendőben szembesülnünk kellett.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetőjének asszisztálása mellett az Orbán-kormány úgy döntött, a veszélyhelyzetben nincs szükség információ szabadságra, amint ahogy a veszélyhelyzetben nincs szükség védett magánszférára sem, holott ez a XX. század egyik információs vívmánya volt. Akkoriban született a szabadságjogoknak az a tömör megfogalmazása, hogy az alkotmányos állam tiszteletben tartja polgárai átláthatatlanságát, miközben ragaszkodik az állam átláthatóságához. A zsarnokság ezzel szemben mindent megtesz az állampolgár átláthatóságáért, miközben ő maga átláthatatlan és titkokba burkolódzik.
Az ELEGY szakértője úgy véli, a NER totális állama – természetének megfelelően -, totális információs hatalomra törekszik. A pandémia okán az Orbán-kormány rendkívüli intézkedések hozott, mondván, a veszélyhelyzetben nincs szükség információszabadságra, aminthogy a veszélyhelyzetben nincs szükség védett magánszférára sem. Például erre hivatkozva született meg az a törvényerejű kormányrendelet is, amely felhatalmazta például Palkovics László technológiai minisztert, hogy a járvány elleni védekezés jegyében az állampolgárok személyes adatait is tartalmazó adatbázisokhoz korlátlanul hozzáférhessen.
Az ELEGY által most elkészített tanulmány sorra veszi a hazai intézkedéseket, szembesíti azokat az Európai Unió elfogadott normatíváival. Megállapítja: európai mércével a jogok tagállami korlátozása csak azzal a feltétellel engedhető meg, ha a kormányzat tiszteletben tartja a demokratikus társadalomban elvárható alapvető jogokat, szabadságokat, és csak a szükséges, arányos intézkedésekre korlátozódik.
Ennek szellemében veszi a tanulmány górcső alá az operatív törzs intézkedéseit, vajon az adatgyűjtés megfelelt-e az adattakarékosság elvének, s csakis a törvényes cél eléréséhez szükséges legkevesebb adat kezelésére törekedett-e az állam? S igen, akkor mit kerestek az oltásra regisztrálók TAJ-számai a Miniszterelnöki Kabinetirodán, amikor ennek az adatnak a birtoklása a Rogán minisztérium számára tiltott? Még időlegesen sem kerülhettek volna ezen adatok birtokába, mert a TAJ- azonosítón keresztül a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK) az egészségügyi és a társadalombiztosítási adatok is összeérnek, a TAJ-szám nemcsak egy személyazonosító, hanem minden zárat nyitó kulcs például az egészségügyi adatainkhoz, valamint számos további személyes adatállományhoz is.
A tanulmány készítője úgy látja, Magyarországon a polgároknak az állammal szemben védett magánszférája megszűnőben van. Adatbányászati eszközökkel a lényegtelennek tűnő adatokból is mindannyiunkról sokféle személyiségprofilt lehet készíteni, mert a magánéleti jogok tekintetében az adathalászat esetében „ártatlan” személyes adat nem létezik. Az állampolgároknak nemhogy nem mondták meg, hogy egyáltalán mire szolgál a regisztráció, azt sem tudhatták meg, mi lesz a hatóságok rendelkezésére bocsátott személyes adataik sorsa.
Egy másik érzékeny problémára is felhívja a figyelmet a tanulmány: a regisztráció során a polgárok aktuális e-mail címét is megismerhették az állami szervek, igaz, ígéretet tettek törlésükre. Nyomatékosan kijelenti a szerző: ha mindez a félretájékoztatás és „jogsértéscunami” a XXI. században az Európai Unió egyik tagállamában megtörténhet, az – jogászi szemmel – finoman fogalmazva is felfoghatatlan!
ELEGY Szakbizottságok
