A BKV ellehetetlenítésének kezdete egybeesik az 1990-es év fordulatával, ami elsőként a járműparkot érintette. Az eltelt 22 év első negyedében bőven volt mit magánosítani, aminek végeredményét mára minden magyar állampolgár ismer már, miszerint nem maradt semmink. Megszűntek önfenntartásra képes gyáraink, a mezőgazdaságunk, a feldolgozóiparunk, végül a szakmunkásképzés felszámolásával pontot tettek az i-re, így kihaló félbe jutottak, jutnak a szolgáltatások.
A maradékelv alapján az utolsó, ma még dolgozóit és tulajdonosát tekintve teljesen magyar Budapesti Közlekedési Vállalat haláltusáját láthatjuk, amely létszáma alapján kicsinyített Magyarország. A XXI. század végvára, amit az irtózatos túlerő kifárasztásos pusztulásra ítélt. A brutális küzdelem generálója a média, amely ilyen-olyan álarcban hiteti el minden itt élővel és minden magyarral, hogy a legjobb, ha nem lenne. Minden ráaggatott jelzővel és jellemzőivel együtt a szándékos elszegényítés, a rájuk tukmált hitelfelvételek, a velük szemben, azaz ellenük alkalmazott szabályzók ismétlődő csődhelyzetet idéztek és idéznek elő, így mára kubai körülmények között teljesít 12 ezer magyar, és „azért is” szemlélettel biztosítja a város vérkeringését.
Nagyjából 8 éve álmodták meg az SZDSZ-MSZP politikusai és háttérvállalkozásaik, hogy miként lehetne hasznot hozóan szétszedni a vállalatot. Így jutottak el ahhoz, hogy amikor már alig képes életjelet adni magáról, akkor szétválasztják a kötött pályás ágazatot a gördülő állománytól. A buszágazatból elég, ha első lépésként a város működtetéséhez szükséges szint 34 százaléka marad a BKV-nál, a többit (az előkészített kényszerből) vállalkozásoknak adják. Itt tartunk most, azzal a különbséggel, hogy a korábbi ötletet vagy döntést a Fidesz hajtja végre, muszájra hivatkozva.
Ahogy a pillanatnyi érdek alapján a hegyoldalból kivágott fák mérhetetlen kárt és szenvedést okoznak előbb vagy utóbb, de bizonyosan a völgyben élőknek, így jár Budapest lakossága is hamarosan a bekövetkező döntések után. A privatizáció szükségességét – mert ez tényszerűen az – minden kormányzati és döntéshozó imamalom módjára ismétli médiatámogatással, hogy erre megkerülhetetlenül szükség van. Mi több, versenyhelyzetet akarnak teremteni a leromlott eszközparkkal rendelkezők és a belépő vállalkozás által feladatot végző új Mercedes buszok között úgy, hogy melyik romlik el előbb a forgalomban. Mindezt persze közpénzből és drágábban, de a magyarázat bármikor készen van: a 20-25 éves buszok koszosak, rosszak, balesetveszélyesek, nem akadálymentesek és nincs bennük klíma. Csakhogy az eltelt 20 évben elfelejtették időben lecserélni őket, kötelezően felújítani az állományt, és pénzt sem adtak rá. Közben felszámolták autóbuszgyárunkat, megszüntették a járműjavítás képzését és a pótlásukra vásárolt Volvók hirtelen vacakok lettek.
Ez persze igaz is, meg nem is. Az tény, hogy az állam hosszú-hosszú évek óta nem biztosítja a kötelező normatív összegeket, a főváros irányítóinak a szemében pedig mindig is irtóztató volt egyben látni egy ekkora közösséget. A „kényszerű kiszervezés” aláírásával „fokozatosan” megnyílik a közvetlen lehetőség arra, hogy nagyjából 500, többségükben buszvezetőt küldjenek el, de ugyanakkor Fidesz-kommunikáció szinten 300 munkanélkülinek teremtenek munkalehetőséget korszerű eszközökön, piaci bérezés szerint. Csakhogy nem az ötszázból fognak háromszázat alkalmazni, és nem nagyvárosi forgalomnak megfelelő oktatási háttérrel.
Minden bekövetkezett, és nagy pusztítást eredményező természeti kár folyamatábrán bemutatható, modellezhető, és a fizika törvényeivel megmagyarázható. Így van ez a BKV esetében is. Példaként, amikor az egyik hópihe megmozdul és egyé válik a másikkal, majd a végén lavinaként megérkezik a völgybe, annak kezdete meghatározható. A BKV első hópihéje egy műszaki adottság, amire fennállása során soha eddig nem kellett és nem is fordítottak figyelmet. Ez az alvázakban elvezetett vízcsövekben határozható meg, amelyek az évek alatt törvényszerűen megtelnek szennyeződéssel, majd a 15 évtől számítható időben rendre és kötelező módon kilyukadnak. A csöpögő, szivárgó hűtőközeg szinte az összes hiba kezdőpontja, ami miatt és következményeként a fenntartási költségek az egekig érnek, és amelynek végállomása a mai kiszervezés.
A fővárosi Jobbik képviselőcsoportja következetes oknyomozásba kezdett, aminek végeredménye a kiváltó ok, az első hópihe pár egyesülésének megtalálása. Meggyőződésünk, hogy a BKV közössége képes és alkalmas a feladat megoldására, így önerőből és büntetésben is eleget tud tenni rendelt és vállalt feladatainak. Amiben bizonyosak lehetnek, hogy a Jobbik az organikusan egységes BKV mellett áll, és rendelkezésre álló eszközeivel segíteni fogja a 12 ezer személy munkahelyének egyben maradását, a főváros által jelenleg még biztosított alapvető közlekedési infrastruktúra köz érdekében történő további fenntartását.
Szabó György, a Jobbik fővárosi képviselője
