A Fidesz–KDNP-nek most van a kezében a lehetőség a munkahelyteremtésre, az MSZP-nek előtte volt, a helyzet pedig hosszú évek óta változatlan.
A fideszes egymillió új munkahely ígérete leginkább a vicc kategóriában kerül már csak elő, az pedig a találós kérdéseknél, hogy vajon a kormány tényleg elhiszi-e vagy pedig kifejezetten maga rendeli a manipulált foglalkoztatási statisztikákat.
Azonban az is érthetetlen, hogy az MSZP – amely lényegében a mostani munkanélküliségi adatokkal adta át az országot közel három évvel ezelőtt úgy, hogy kormányzásuk alatt tendenciózusan, éveken keresztül romlottak a foglalkoztatási adatok – miként hangoztathatja, hogy ők meg tudnák oldani a megélhetés, munkanélküliség problémáját. Különösen olyan foglalkoztatáspolitikai tervvel, mely hamvába holt, mert szinte teljes mértékben szociális alapon, állami foglalkoztatással, gazdasági eredményektől és értékteremtéstől függetlenül oldanák meg a munkanélküliséget. Ebbe egyszer már egy egész rendszer belebukott, úgy hívták: kommunizmus.
A Jobbik teljes mértékben elutasítja azt a foglalkoztatáspolitikát, mely az „aki nem dolgozik, bár tudna, mégis egyen a közösből” elvre épül. Arra természetesen nem tér ki a szocialista program, hogy mindezt honnan, hogyan fizetné ki a költségvetés, amely már a közszféra jelenlegi dolgozóit is alig-alig tudja finanszírozni, nemhogy még több millió, jelenleg aktív korú, de munkával nem rendelkező ember bérét és közterheit. Talán újabb IMF-hitelekből? Ilyen tervekkel az MSZP legfeljebb végső nyomorba döntené az országot, de a munkanélküliséget nem oldaná meg.
A Jobbik elsődlegesen a versenyszférára számít a munkanélküliség megoldásában, ehhez pedig vállalja a megfelelő gazdasági és szabályozási környezet megteremtését. Az állami szektort és a felzárkóztatáshoz szükséges szociális alapú foglalkoztatást csak jól működő gazdaság képes megfelelően finanszírozni.
Bertha Szilvia országgyűlési képviselő
