Szerdán délelőtt mutatta be országgyűlési képviselőjelöltjeit a Demokratikus Koalíció miskolci szervezete. Tompa Sándor, a párt helyi szervezetének vezetője elmondta: képviselőjelöltjeik – a térség felemelkedésének elősegítése mellett – azért fognak dolgozni, hogy az ország és a város megszabaduljon a fideszes uralomtól, hogy megszűnjön a közjavak eltékozlása és a hatalomtól való rettegés.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 1. számú választókerületében (Miskolc – Avas központú, hat települést magában foglaló választókerület) a párt fiatal miskolci önkormányzati képviselője, a harmincegy éves Varga Gergő indul a képviselői mandátumért, aki elsősorban a társasházakban élő lakosok problémáit szeretné orvosolni, emellett a bérből és fizetésből élő emberek életminőségének javítását tartja szem előtt. Jelenleg Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének egyéni képviselője (Avas II. ütem), az Egészségügyi és Szociális Bizottság tagja.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 2. számú választókerületében (Miskolc–Diósgyőr központú, hat települést magában foglaló választókerület) Debreczeni József tanár, politikai közíró, a Demokratikus Koalíció országos alelnöke indul. Debreczeni József 1994-től másfél évtizedig a Miskolci Egyetem Szociológiai Tanszékének adjunktusa volt, 2007-től Miskolcon is él. Számos politikai tárgyú könyvet írt, köztük Antall Józsefről, Gyurcsány Ferencről és Orbán Viktorról szóló életrajzokat, és most került a boltokba A fideszes rablógazdaság c. új kötete. Politikusi először 1987 és 94 között vállalt szerepet: a demokratikus rendszerváltozás elősegítése érdekében. Másodszor 2010-től: hogy visszatérhessünk a demokráciához, a félelem nélküli élethez, mert ezek nélkül nem lehetséges anyagi fölemelkedés sem.
A jelöltek elmondták: ha létrejön egy országos megállapodás a demokratikus pártok között, amely közös jelölteket, közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet állít, akkor messzemenően készek együttműködni. Ám e nélkül végigharcolják a kampányt, és senkivel, semmilyen külön megállapodást nem kötnek.
Bejelentették, hogy – összhangban az MSZP felhívásával, és ha tetszik: a miskolci MSZP-sek helyett – aláírást gyűjtenek a diósgyőri stadionépítés ellen. A csapatnak lelkes szurkolói, de úgy vélik, hogy a beruházásra szánt 3,5 milliárdot inkább a miskolci óvodák és iskolák vagy az Őszi Napsugár Nyugdíjas-otthon felújítására, esetleg az új munkahelyek teremtését segítő célra kell fordítani.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 1. számú választókerület:
Varga Gergő az Avas képviselője
Névjegy: Varga Gergő vagyok, harmincegy éves, miskolci önkormányzati képviselő, a Demokratikus Koalíció helyi alelnöke. Miskolcon élek születésem óta, a Jókai lakótelepen nőttem fel, éltem az Avason is.
A rendszerváltást gyerekként megélő, fiatal politikusi generáció tagja vagyok, aki már a szabad Magyar Köztársaságban, gyári munkás és vidéki katolikus nagyszülők unokájaként és szakmunkásból lett értelmiségi szülők gyermekeként nőtt fel.
Saját bőrömön tapasztaltam a rendszerváltás utáni Miskolcon a társadalmi és szociális különbségek megjelenését és a feszültségek növekedését, a vidék leszakadását.
A politikával a 2002-es országgyűlési választások alkalmával kerültem közvetlen kapcsolatba. Önkéntesként vettem részt a baloldal kampányában. A FIDESZ által az országot kettészakító politika késztetett szerepvállalásra. A Fiatal Baloldal tagja, majd miskolci vezetője lettem. Az ifjúsági szervezetben tapasztalt, a generációmat érintő problémák sarkalltak arra, hogy 2005-ben beléptem a Magyar Szocialista Pártba. Később a helyi szervezet elnökségében az ifjúság érdekeit képviseltem. A 2006-os önkormányzati választás után, a szociális területért felelős alpolgármester titkáraként ismertem meg a város és környékét érintő mindennapi problémákat. Munkám során megtapasztaltam az idősek, a fiatalok és az aktív korúak mindennapos gondjait. Kezdtem érteni a reménytelenség és tanácstalanság okát, mivel számos szervezettel dolgoztam együtt. Fiatalként megtisztelő volt számomra, hogy titkára lehettem az Idősügyi Tanácsnak, ahol a szépkorúak munkájának segítésével foglalkoztam. Az Idősügyi Tanácsban végzett munkánkért miniszteri elismerő oklevelet vehettünk át munkatársaimmal. A Szakszervezetek Országos Diák- és Sportszövetségében a megye ifjúságának sport és kulturális nevelésében vállaltam szerepet, melyért a szervezettől 2008-ban a „Diákokért Díj–at vehettem át.
E tapasztaltok alapján elindultam önkormányzati képviselő-jelöltként a 2010-es önkormányzati választásokon az Avas II. ütemében. A voksoláson az avasi polgárok többsége bizalmat szavazott nekem, így Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének tagjaként képviselem a lakótelepen élőket.
Az MSZP 2010-es választási veresége után az útkeresésben eltérő álláspontok alakultak ki, háttérbe szorult fő feladatunk, a képviselet.
Ezért társaimmal együtt, a Szocialista Párton belül kialakult viták lezárása érdekében kiléptünk, és megalakítottuk a Demokratikus Koalíció Pártot, Gyurcsány Ferenc vezetésével.
Önkormányzati képviselőként látom azt, hogy Miskolc és térsége problémáira helyi szinten csak tüneti megoldások vannak. Megoldásokra van szükség!
A DK vezetésével folytatott beszélgetés és egy avasi lakos meghívására, Gyurcsány Ferenc és a párt elnöksége három napra az avasi lakótelepre költözött azért, hogy személyes tapasztalatok alapján dolgozzuk ki javaslatainkat. Ezeket a Demokratikus Koalíció országgyűlési frakciója segítségével 2012-ben a parlament elé terjesztettünk, amelyek megoldást kínálnak a lakótelepek gondjaira.
Elfogadhatatlan, hogy honfitársainkat jobboldali politikai pártok tartják rettegésben. A félelem uralkodik a munkahelyeken, és az otthonokban. Elfogadhatatlan az, hogy valaki azért rettegjen, mert más a bőrszíne a származása, gondolkodása. Társaimmal azon dolgozunk, hogy újra egy szabad Magyar Köztársaságban, szabad magyarként élhessünk.
Egy sikeres társadalmat az határoz meg, hogy össze tud-e fogni és együtt közösen tud-e haladni. Tudom, hogy a miskolciak és a környékén élők össze tudnak fogni. Tudom, mert tapasztaltam.
Hiszem azt, hogy ebben a térségben a választópolgárok érdekét nem csak jobbról vagy balról kell képviselni. Ezért vagyok tagja egy olyan pártnak, a Demokratikus Koalíciónak, ahol jól megfér egymás mellett baloldali, liberális és mérsékelt konzervatív politikus. Mert a képviselőnek az a dolga, hogy a polgárok hangja legyen a Parlamentben!
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 2. számú választókerület:
Debreczeni József tanár, politikai közíró
Névjegy:Debreczeni József vagyok, politikai közíró, a Demokratikus Koalíció alelnöke.
2007 óta élek Miskolcon, 1994-től majd’ másfél évtizeden át a Miskolci Egyetem adjunktusa voltam. Nős vagyok, három nagykorú és egy kiskorú gyermek édesapja.
1955-ben születtem egy Tolna megyei faluban, Dunaszentgyörgyön. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát, majd bölcsészdoktori címet. Jó ideig Kecskeméten voltam gimnáziumi tanár, később – a Miskolci Egyetemen kívül – oktattam a Károli Gáspár Református Egyetemen, a Zsigmond Király Főiskolán, az ELTÉ-n és a Debreceni Egyetemen.
A történelmi változások sodra vitt a politikába: 1987-től részt vettem az MDF alapításában. 1989-től demokratikusan választott ellenzéki képviselője lettem az utolsó pártállami parlamentnek; majd 1990-től 94-ig kormánypárti az első szabadon választott országgyűlésben. 1993-ban – a Csurka-féle szélsőség elleni harc során – kizártak az MDF-frakcióból; a pártból kiléptem. 1994-től 2010-ig nem vállaltam politikusi szerepet.
Publicistaként vettem részt a közéletben, újságcikkek százait írtam 1989 óta, ezek öt kötetben jelentek meg az idők során. Írtam továbbá négy politikusi életrajzot: egyet Antall Józsefről, egyet Gyurcsány Ferencről és kettőt Orbán Viktorról. Könyvet írtam a fekete pártfinanszírozásról, majd a 2006-os őszről, s most került a boltokba A fideszes rablógazdaság c. kötetem.
2004-ben Pethő Sándor-díjjal, 2007-ben Radnóti Miklós Antirasszista-díjjal jutalmaztak, 2009-ben pedig megkaptam a Húszéves a Köztársaság-díjat. 2006-ban nem vettem át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, mert a független közírói státusszal nem tartottam összeegyeztethetőnek a kormánykitüntetést.
Írói függetlenségemet ezzel együtt nem a „középen” állásban, hanem az értékrendem szerinti határozott állásfoglalásban kerestem és találtam meg. A parlamentáris demokrácia – konzervatív liberális – híve voltam és vagyok.
Az életem tőkesúlyát az a pár esztendő adja, amelynek során részese lehettem a rendszerváltozásnak, ami megszülte hazámban a liberális jogállamot, a parlamentáris demokráciát: a Magyar Köztársaságot. Politikai közíróként hű maradtam mindezekhez – hű maradok hozzájuk a jövőben is. Amikor veszélybe kerültek, újra politikusi szerepet vállaltam: két évtized után ismét MDF-jelöltként indultam a 2010-es választásokon. Ezt nem koronázta siker: nemcsak az egykori rendszerváltó párt, de a rendszerváltozással született magyar demokrácia is elbukott négy évvel ezelőtt.
Bő évtizede meggyőződésem, hogy a magyar politika fő törésvonala nem a jobb és a baloldal, hanem a demokrácia hívei és ellenségei között húzódik. A Fideszt rég az utóbbiak közé sorolom. 1994-től 1996-ig voltam Orbán Viktor tanácsadója; onnantól nem azonosultam a politikájával, 2003 óta pedig harcolok ellene – a magam eszközeivel.
Minthogy a jobboldalon 2010 óta nincs demokratikus politikai erő, 2011-ben természetes módon csatlakoztam Gyurcsány Ferenc új pártjához, a Demokratikus Koalícióhoz. E párt alelnökeként, miskolci polgárként azért indulok a 2014-es választásokon, hogy az országot, a várost megszabadítsuk a rajta uralkodó és élősködő fideszes hatalomtól. Hogy visszatérhessünk a demokráciához, a félelem nélküli élethez, amelyek nélkül nem lehetséges jólét és fölemelkedés.
