Munkahelyteremtésről, fejlesztésekről, Miskolc népességmegtartó erejéről Beszélgetés Dr. Kriza Ákos polgármesterrel

Olvasóik már megszokhatták, hogy a  RoyalMagazinnak ez a szokásos év értékelő interjúja, az éppen hivatalban lévő  miskolci polgármesterrel, általában az adott év végén készül el. A rendhagyó időpont – március 7 -, több dolognak is betudható: az új polgármestert csak októberben iktatták be, így két hónap multán még nem igazán tudott volna a város helyzetéről, projektjeiről, terveiről nyilatkozni. Az első hetekben az aktuális ügyek miatt, időt sem tudott szakítani arra, hogy nyilatkozzon. Elkészült az idei évi költségvetése a városnak, amely 10-én a közgyűlés elé kerül, így a tervekről is beszélhettünk már a város polgármesterével.

No persze idő tekintetében ma sem könnyebb a helyzet…

–          Hogy érzi magát, mint a város polgármestere az eltelt közel öt hónap után?

–          Most már jobban. Az elején jóval nehezebb volt, amíg pontosan nem láttam körvonalazódni a helyzetet, a pénzügyeket és a lehetőségeket. Lassan minden a helyére kerül, meg tudjuk húzni az irányvonalat, amelyen el lehet indulni. Ma már tudjuk kik azok, akikkel együtt tudunk dolgozni. Itt az Önkormányzatnál is megalakult az öt főosztály, beilleszkedtek az új munkatársak, tudják, hogy mi a feladatuk.

–          Arra a helyzetre számított-e, amit talált a városban, amikor a kampánya során készült a polgármesterségre, vagy jobbra?

–          Nagyjából erre számítottam, már ami a pénzügyeket és város helyzetét jelenti, hiszen azért képben voltunk. Ám arra a rendezetlen és zavaros helyzetre, ami itt az önkormányzatnál, és a város cégeinél találtunk, arra azért nem. Mostanra csatornáztuk a működési folyamatokat, így olajozottan mennek az ügyek.

–          Azt kommunikálta a kampányában, hogy „a munkahelyteremtés polgármestere kíván lenni”, és ezt az is biztosítja, hogy 30 befektető áll ugrásra készen, hogy ide települjön. Tudom, hogy a kampány óta csak egy fél év telt el, nem lehet még számos eredményről beszélni, de milyen lehetőségeket lát, hogy ezt az ígéretét megvalósíthassa?

–          Ez Orbán Viktor személyes ígérete volt. No, nem az, hogy mind a harminc befektető Miskolcra jön, de hogy ide irányítják a lehetséges befektetőket, az igen. Lássuk ma mi a helyzet?  Azt már most elértük, hogy a helybeliek végzik az itteni munkákat, itt marad a feladat és a pénz, ami nagyon fontos. Ezzel az itt lévő vállalkozásokat segítjük. Két konkrét befektető már van – nevet, már csak babonából sem mondanék – az egyik még az idén elkezdi a munkát, ez néhány száz munkahelyet jelent, a másik pedig jövőre.

–          Hogyan értékeli abból a szempontból a város helyzetét, hogy a már megkezdett fejlesztések befejeződhetnek-e? Például a Zöld Nyíl, a Városháza, az Augusztus 20. strandfürdő, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

–          Az elkezdett munkákat be kell fejezni, mert a szerződéses kötelmeket be kell tartani. Ebben az évben a működési költségekből 2 milliárdot fogunk vissza, és ehhez jön majd még az a négy milliárd a programok bezárására, amelyet hitelből kívánunk finanszírozni. Ez benne is van a közgyűlés mostani előterjesztésében.

A Zöld Nyíl projekt, ugye 2013-ig fut, de a közlekedésfejlesztésnek ezzel nincs vége, mert ki akarjuk használni azokat a KEOP-os pályázati forrásokat, amelyekkel például a városban benn lévő használaton kívüli iparvágány és a villamos hálózat összeköthető, lépni szeretnénk az észak-déli irányban is. A Városháza átépítése a tervek és az építészek szerint befejeződik májusban. A villanytelepi strand ügye is egyenesbe került.

–          Azt az eredeti tervet tartják, hogy a város nyolc különböző pontján működő önkormányzati egység ide költözik majd a megújult Városházára, s akkor ezeket a forgalomképes ingatlanokat értékesítheti a város?

–          Akiket tudunk, ide költöztetünk, de lesznek olyan egységek, amelyek eredeti helyükön maradnak. Értékesíteni is fogunk az üres épületekből, de  nem akarunk minden épületet eladni, hiszen azok a város vagyonát gyarapítják.

–          Vannak olyan kardinális pontok, amelyek sokak szerint prioritások a városban, s amelyekre megoldást kellene találni a város vezetésének, lesz-e ezekre pénz? Például a belvárosban az Avas Szálló, az egykori Tiszti-kaszinó, a volt Szentpáli Iskola épülete, Miskolctapolca fejlesztése /erre még visszatérnék/, a belvárosi épületek rekonstrukciója, DAM, stb.

Az Avas Szálló projekt feltérképezése folyamatban van. A jelenlegi tulajdonossal egyeztettünk. Ha Ő financiális okok miatt nem tudja folytatni az építkezést, akkor ezt a városnak kell megoldania. Nem maradhat ilyen állapotban, arról már nem is szólva, hogy mennyire hiányzik egy négy csillagos szálloda Miskolc belvárosában. Az egykori Szent Páli iskola épületét nem adjuk el, városi funkciót kap majd, ahogyan a vele szemben lévő egykori Tiszti kaszinó is. Az IVS2-ben ezek benne is vannak és lehetőséget is ad a megvalósításra. Az ügyek azért mennek kissé nehezebben, mert vannak olyan anyagok, szerződések, tervek, amelyeknek nehéz a nyomára bukkanni. A belvárosi épületek rekonstrukcióját végzi a MIK, ahogyan lehetőségünk van rá. A DAM ügyében is tettünk már lépéseket most a hónap elején, de ez egy nagyobb falat. A 78 tulajdonos közül a legnagyobb cégek képviselőivel találkoztunk, akik összesen mintegy 700 főt foglalkoztatnak.

A legnagyobb probléma az osztatlan közös tulajdon, ez a gátja a fejlesztésnek és a fejlődésnek. Kérdés az is, hogy melyek azok az utak, amelyek közútként kellene, hogy működjenek a jövőben. Ezt kell elsőként meghatározni, valamint azt, hogyan lehet feléleszteni a területet, és hogyan lehet javítani az infrastruktúrát.

–          Nagyon jó példák vannak a Ruhr vidéken, hogy hogyan oldották meg a helyzetet, például Essenben, Dortmundban. Rengeteg jó ötlet, amit talán nekünk is hasznosítani lehetne. Sok esetben ez jó koncepció kérdése.

–          Ez így van, csak nálunk jóval szűkösebbek a források, és felaprózott a tulajdon. Ha azt a töméntelen pénzt, amit a kormányzat ebbe a halódó ágazatba korábban beleölt, – amiből egyes emberek meggazdagodtak, de megoldást nem hozott a problémákra – nálunk is az ésszerű bontásra, rekultivációra, revitalizációra fordították volna, ma nem kellene ezekkel a gondokkal küzdenünk. Ezt viszont most nekünk kell majd megoldanunk, s úgy tűnik közös az akarat az itt dolgozó cégekkel.

–          Miskolctapolcáról mindig úgy kommunikált a város mindenkori vezetése, hogy az a város „gyöngyszeme”, de a mára kialakult helyzet nem ezt mutatja. Ön azt nyilatkozta, hogy azt a tervet fogják megvalósítani, amelyet egy „civil csapat” álmodott a településrészre. Nem gondolja-e, hogy a XXI. században, amikor túlkínálat van a turista látványosságból, – még hazánkban is, nemhogy Európában – akkor egy idegenforgalmi szakemberek által készített, komplex fejlesztési koncepciót kellene kidolgozni Miskolctapolcára, s nem egy-egy szeletet kiragadva, ötletszerűen felépíteni valamit? Hiszen az élményfürdő hiánya mellett, még ezer sebből vérzik ez a „gyöngyszem”, és a sajátosságokat – zsáktelepülés, lakóövezet, völgy, klíma, meleg víz hiánya- is jó lenne figyelembe venni, egy több milliárdos beruházás megvalósítása előtt.

–          Miskolctapolca valóban más lépték, mint egy strand, más lépték, mint az Aradi sétány bódésora, és más lépték, mint egy szűk érdekcsoport akarata. Miskolctapolca európai lépték, ahová nem egy strandot kell csupán építeni. A város főépítésze összefogva azokkal az építészekkel, akik már eddig terveztek valaha, valamit Miskolctapolcára átvizsgálta az összes eddigi koncepciót. Két hét múlva fórumot tartunk a lakosságnak, ahol ismertetjük, hogy hogyan képzeljük el Mi a településrész jövőjét. Az biztos, hogy kell többek között egy négycsillagos szálloda, kell egy igazi városközpont, kell egy olyan élményfürdő, amelynek elemeit télen is használni tudnak a vendégek. Ezután jön a tervezés, a pályázat és a kivitelezés, és az NFÜ-vel való egyeztetés, akik biztosítottak bennünket támogatásunkról, és az esetleges befektető keresés bizonyos funkciókra. Mindezeket nagyon pörgősen szeretnénk megoldani. Ehhez meg kell oldanunk a leendő fürdő fejlesztések energia kiszolgáltatottságát. Gondolok itt a meleg víz hiányára. De ha komplexen fogalmazunk, ez a kiszolgáltatottság, illetve az ebből származó anomáliák,- mint pl. itt a hiány, az Augusztus 20. strandfürdő kútjából pedig, a Szinvába kiömlő meleg víz, – is megoldásra várnak. Ezeket a forrásainkat is hatékonyabban kell felhasználnunk a fejlesztések reményében.

–          Elhangzott a Megye sajtóreggelijén, hogy gazdasági megfontolásból számos megyei és megye jogú városi intézményt vonnak majd össze a következő években, főként ott, ahol átfedések vannak: egészségügy, kultúra, oktatás, gyermekvédelem. Tudjuk-e már, hogy ez az integráció hány munkahely megszűnését jelenti a közszférában, és milyen megtakarítást jelent?

–          Még nincsenek számaink. Gondolkodunk ésszerű feladatmegosztáson, és bizonyos párhuzamosságok kiküszöbölésén az említett területeken. Nem szeretnénk az amúgy is egyre gyengébb humánerőforrással ellátott egészségügyből embereket elbocsátani. Sőt vannak olyan szakterületek, ahol az áteresztőképességet növelni kell. Gondolja el, hogy 1990-ben például négy fül – orr – gége osztály volt a városban, ma egy van.

Pedagógusokat sem szándékozunk elbocsátani, de azt látni kell, hogy a lecsökkent gyermeklétszám miatt, nem kell annyi tanár, mint korábban.

A gyermekvédelemben már most is jó az együttműködés.

Egyszóval napirenden vannak ezek a kérdések, hiszen az erre szánt források szűkösek, és már tudjuk, hogy lehet ezt ésszerűbben csinálni, de ezekhez az átalakításokhoz idő kell.

–          Az MSZP sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy hat hónap alatt 4 milliárd forint hitelt már felvett és 4 milliárdot most vesz fel az új város vezetése. A napi működéshez, fenntartáshoz, vagy valamilyen fejlesztéshez használja föl a város ezt a 8 milliárdot?

–          Négy milliárdot még az előző év lezárásához vettünk még föl, mert ezt a korábbi városvezetés nem tette meg, s ezért voltunk úgy megcsúszva a kifizetésekkel. Négy milliárdot pedig az idei programok, projektek lezárásához veszünk föl, ahogy már említettem. Nincs ebben semmi titok, nem értem, hogy az MSZP képviselőinek mi nem tiszta ebben az ügyben.

–          Mit tesz az önkormányzat azért, hogy megtartsa jelenlegi lakosságát, és az egyetemünkön végzett fiataloknak ne kelljen innen elmenniük ahhoz, hogy boldogulhassanak?

–         

–          Elsősorban munkahelyeket kell teremtenünk, de nem ez az egyetlen. A Miskolci Egyetemmel nem csak jó kapcsolatot kell tartani, hanem bevonni a diákokat a város életébe, a most folyó projektekbe. Támogatnunk kell olyan jól működő közösségeket, akik erősítik a lokálpatriotizmust. Olyan kulturális programok sokasága kell, amely a kohéziós erőt növeli, s ezekért a sok szálon futó művelődési intézményeknek jobban össze kell dolgozni, konstruktívan együttműködni. Azt szeretném, hogy Miskolcról ne az Edda: Elhagyom a várost …. című dala jusson mindenki eszébe, hanem az, hogy jó itt élni, el kell ugyan menni tapasztalatokat szerezni, de haza kell jönni, s itt hasznosítani, a városom javára fordítani.

–          Végül egy aktuális kérdés. Zsiga Marcell alpolgármester nevétől hangos az országos bulvársajtó. Mi a véleménye az ellene felhozott vádakról? Inkább etikai szempontból kérdezem…

–          Az első, ez a pénzügyi dolog, ez hiba volt, erre nem tudok mit mondani. A második kérdés, hogy a testvére, meg az édesapja miatta jutott úgynevezett zsíros állásokhoz…?

Én ebben semmi kivetnivalót, és szabálytalant nem látok. A cégvezetőknek megvan az önálló döntési jogkörük, hogy kikkel dolgoznak együtt, s amíg a cég jól működik, addig nem avatkozunk bele, se pro se kontra. Más a helyzet, amikor gondjaik vannak, vagy nem teljesítenek kellő képen, no akkor persze beleszólunk, de szerintem ezek nem azok az esetek. Az alpolgármester Édesapja gazdasági szakember, korábban is ellátott ilyen funkciót önkormányzati cégnél.

Köszönöm az interjút!

Orosz B.Erika