2024. 06. 23. vasárnap

Zoltán
1 EUR 397 HUF
1 GBP 470 HUF
Egy húron pendülve

Egy húron pendülve

Egy húron pendülveBeszélgetés Schmidt Verával, az I. MegaSztár döntősével

Megszületett Schmidt Vera gyermeke! – pár hónapja számtalan bulvárújság oldalain olvashattuk, hogy a MegaSztár egykori döntőse egy kisbabának adott életet. Kutatni kezdek az emlékeim között. Piros hetes. Szabó Lőrinc Általános Iskola. Egy mindenben jeleskedő kedves lány. Egy babazsúr. Kíváncsi lettem, mi lehet vele az azóta, hogy könnyeinkkel küszködve, örök barátságot ígérve búcsút intettünk az elemi iskolának. Megkerestem hát.


· Ahogy most belegondolok, már általános iskolában is zenéltél…

· Ez így van. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mint minden kamaszodó korban lévő gyerek, eleinte én is húztam egy kicsit a szám. Nem a zenéléssel volt bajom, hiszen édesapám már pár napos koromtól fogva gitározott nekünk esténként. Varázsa volt azoknak az estéknek, s ha nem játszott, akkor mesélt nekünk az élet egészen érdekes csodáiról. Később az ő noszogatására kezdtünk el énekelni, és a nővéremmel közösen különféle családi ünnepségeken, iskolai rendezvényeken, tanári esteken fellépni. Ez az, amit akkor még elég kényelmetlennek éreztem. De most visszagondolva, azok az órák, amelyeket gyakorlással és fellépéssel töltöttünk, különlegesek voltak.

· Jártál zeneiskolába is?

· Igen, három évig. Tanultam zongorán, furulyán és hegedűn játszani, már amennyire ez a rövid idő megengedte. Legszívesebben zongoráztam. Ha akadt egy szabad percem, máris leültem picit gyakorolni. Aztán szép lassan elkezdett zavarni, hogy van otthon egy olyan hangszer, amit nem tudok megszólaltatni. Apukám gitárja volt. Megkértem papámat, hogy mutasson meg egy pár akkordot. S ez volt az a pillanat, amikor szerelembe estem. Szinte ki sem lehetett venni a kezemből, napok alatt elnyűttem egy-egy húrt. Úgy éreztem, hogy a gitár mellett kiteljesedik a hangom.

· Ekkortájt váltak el útjaink… Te a Földesbe, én a Hermanba…

· Reál beállítottságú lévén felvételiztem a Földes Ferenc Gimnáziumba. Történetünk szempontjából azért érdekesek ezek az évek, mert akkor törtem át először a saját falaim, s győztem le félelmeimet. Egy amatőr együttessel kisebb zenei fesztiválokon léptünk fel, és bejártuk a környező településeket. Végzősként, bár a legnehezebb évet éltük át a gimnáziumban, buzgott bennem leginkább a tettvágy. Mindenben benne voltam, ami egy kicsit is a zenéhez kötődött. Fantasztikus év volt, ezek az idők formáltak talán a leginkább.

· Érettségi után pedig jöttek az egyetemi évek és a MegaSztár…

· Egész pontosan az ELTE matematika tanári szaka. 2003-ban pedig a MegaSztár. A barátaim bíztatására indultam el a tehetségkutató versenyen, s egy olyan lehetőséget kerestem, amely segítségével több embernek is örömet tudok szerezni a szívemhez közelálló dalokkal, és nemcsak a fürdőszoba csempéi örvendezhetnek hajlításaimnak.

· Hogy élted meg ezt az évet, s vele együtt a média felhajtását?

· Csodálatos év volt. Hihetetlenül örülök, hogy részese lehettem, és ezért köszönettel tartozom mindazoknak, akik idáig, akkor és ott bíztattak és szerettek, s teszik ezt ma is, még ha a felhajtás alább is hagyott. A média. Egyfelől elképesztően varázslatos dolog, másfelől nagy csalódást okozott. Hihetetlen, mekkora jelentősége van az emberekre, annak, hogy ők mit gondolnak. S mivel mi hetente megjelentünk a képernyőn, illetve újságok hasábjain, valamelyest képet kaptak arról, milyenek is vagyunk. Valaki megszeretett, valaki elismert, és igen, akadt olyan is, akinek nem tetszettünk. De mindenképp a középpontban voltunk. Ilyen szempontból én igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptam, és rengeteg kedves levelet, email-t.

· Nagyon sokan bírálják a tehetségkutatókból kikerült „sztárocskákat”…

· Nagyon szerencsés helyzetben voltunk. A MegaSztár egy olyan speciális helyzetet teremtett, ami manapság nagyon ritka. A tehetségünk révén jutottunk be a médiába, ami más módon szinte lehetetlen. Vagy pénz kérdése. Ez az, ami bizonyos ellenérzést válthatott ki a megasztárosokkal szemben. A kezünkbe kaptunk egy lehetőséget, amivel már csak élni kellett. Más sztárok pedig majd megszakadnak, hogy valahogy a középpontba kerüljenek, hogy felfigyeljenek rájuk. Mi akkor tettük a dolgunkat, és ez elég is volt. Rengeteg helyre hívtak minket fellépni, hiszen a nagy felhajtás megtette a hatását. S mivel sok helyen nem volt arra pénz, hogy több zenekart is meghívjanak, mi meg akkor „az aktuális sztárok” voltunk, így nyílván elhalásztuk a fellépési lehetőséget. Szerintem ez tényleg igazságtalan helyzet volt, de erről nem mi tehettünk, hanem a komplex szituáció. A média színvonala, annak kegyetlen gépezete, az anyagi helyzet, és még sorolhatnám.

· Hogy kezelted a hirtelen jött népszerűséget?

· A fent említett mellett ez a másik csalódásom a média kapcsán. Mivel egy teljesen hétköznapi történettel már nem lehet bekerülni a médiába, így nagyon sokan kitalálnak történeteket, melyek teljességgel valótlanok. Ez elszomorító. Egyébként a média felhajtása egyfelől érdekes és különleges, illetve valahol szükséges is egy olyan embernek, aki énekel, másfelől nekem mindig is kicsit nehéz is volt. Mivel a műsor előtt és után is tömegközlekedéssel utaztam, sok vicces, aranyos, de sok kellemetlen helyzetbe is kerültem. Néha akciós banánnak nézik az embert, ami nem túl kellemes. És ezekre néha remekül, néha rosszul reagálok…

· Emberi kapcsolatok és szakmai fejlődés szempontjából mit jelentett a MegaSztár?

· Mindenképpen mérföldkő volt. Szakmai és mentális fejlődést is jelentett. Megnyíltak olyan kapuk, melyek a MegaSztár nélkül zárva maradtak volna. Barátságaim leginkább a színfalak mögötti emberekkel alakultak. Összességében egy nagyon pozitív élményként maradt meg bennem.

· A zsűri hogy viszonyult hozzátok?

· Show-műsor volt, és többen közülük ezt a feladatot töltötték be. Próbáltam ezt a helyen is kezelni. A háttérben őszintébben és visszafogottabban lehetett velük eszmét cserélni. Abból szűrtem le, valójában mit is gondolnak.

· Sokat lehetett hallani anno arról a bizonyos szüzességi fogadalomról…

· Sajnos ezt a média nagyon kiforgatta, s rendkívül megalázónak éreztem azt, amit csináltak. Akkor még nem igen tudtam, mit és hogy lehet elmondani. Ez elsősorban saját, de nyílván hitbéli meggyőződés is. Úgy gondolom, ez mindenkinek a magánügye. De ha már így ismét szóba kerül, ez egy bibliai alapelv, ami arról szól, hogy aki valóban Isten akarata szeretne élni, az a szexualitást két ember között arra az időre hagyja, mikor már annyira megismerték egymást mindenféle más szempontból is, hogy valóban el is merik kötelezni magukat egy életre a másik mellett, és felelősséget mernek vállalni a másikért. Azaz összeházasodnak. És nemcsak papírnak, formaságnak tekintik ezt, hanem egy szövetségnek. Igazi szövetségnek két ember között. Jóban és rosszban.

· Örömmel látom, megtaláltad a párod…

· Igen, így van. Szerintem egy ember számára a családi háttere a legfontosabb. Ha az nincs rendben, lehet nagyon sikeres, csak idő kérdése és összeomlik minden. Mindig is az álmaim közé tartozott, hogy egyszer családom legyen. Tavaly nyáron úgy éreztük párommal, itt az alkalmas idő. És hála Istennek idén áprilisban egészséges babánk született.

· Hogy befolyásolja a pici a szakmai életed?

· Természetesen befolyásolja. Több szervezést igényel minden, de amúgy ez hozzáállás kérdése. Engem felüdít a pici mellett, hogy mást is csinálok. Várandósságom alatt az utolsó napig jártam iskolába, tettem a dolgom, és mellette rengeteg könyvet elolvastam picivel kapcsolatban. Számomra ez így volt inspiráló. Szeptembertől újra folytatom a tanulmányaimat.

· Van egy zenekarod. Mesélj róla picit!

· A zenekar jelenleg szünetel, mert tanulok egy zeneiskolában. Próbálok felnőni a feladathoz szakmailag is. De természetesen szeretnék még velük zenélni. Most ha fellépek, magam játszom egy gitárral, vagy duettben egy barátommal.

· Saját dalokat is írsz. Honnan jön az ihlet?

· Én azokat a dalokat szeretem, amiknek mondanivalójuk van. Illetve valahogy megmozgatják a legmélyebb részeit az embernek. Első lemezemen többségében saját dalok voltak. Egyelőre azonban még úgy gondolom, sokat kell tanulnom. Hiszen ezek a dalok csak úgy jönnek. Nem tudom szakmai szempontból megítélni. Hangulatok, egyszerű dallamok, de tele érzelemmel. Fő téma minden, ami maga az élet. Érzelmi szálakkal, belső világgal.

· Milyen céljaid vannak?

· Az elsődleges, hogy diplomát szerezzek. Szeretnék egy újabb lemezt is, de addig még sok mindent össze kell ráznom. Szeretnék gyermekemnek jó anyukája lenni, ami azt jelenti, hogy szeretném megismerni őt, szeretném szeretni őt mindennel, ami vagyok, szeretném segíteni őt abban, hogy a mai világban valamiféle eligazodást tudjak neki adni. Szeretnék egyre jobb társa lenni a férjemnek. Ezek mindennél fontosabbak. És szeretnék szakmailag fejlődni, és életem végéig zenélni, még ha nem is olyan feltűnően, mint a megasztáros időszakban. Szeretnék majd tanítani is. Hát, valami ilyesmi…


Köteles Viktória

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

Irodalmi Éjszakát rendez a Szabó Lőrinc Idegennyelvi Könyvtár (Miskolc, Mindszent tér 2.). 2024. június 28-án, pénteken 18-24 óra között. A szervez…