Negyed százada működik a Reuma Kórház – Beszélgetés Dr.Kovács Lajossal, a Mozgásszervi rehabilitációs Központ igazgató-főorvosával.
– Huszonöt éves lesz a kórház ebben az évben augusztus 20-án, de meglehetősen keveset hallani – olvasni Önökről a nagy 2006-os rekonstrukció befejezése óta.
– Hála az Istennek,- válaszolja mosolyogva a főorvos. – Ez azt jelenti, hogy azzal foglalkozunk, ami az intézmény fő feladata, vagyis a betegek gyógyításával. De egyébként való igaz 25 éves a kórházunk, s ezt az évfordulót szeretnénk majd méltóképpen emlékezetessé tenni.
– Ne szaladjunk ennyire előre, mert a szállongó, de még meg nem erősített hírek szerint, mint megyei intézményt, Önöket is érinti az egészségügyi rendszer racionalizálása, ami azt jelentheti, hogy a Szent Ferenc Kórházzal és a Szikszói Kórházzal együtt Önöket is becsatlakoztatják a BAZ Megyei Kórházhoz. Mi a véleménye erről?
– Most Én mondom, hogy ne szaladjunk ennyire előre, mert ezekről a tervekről még nekem sincs semmilyen hivatalos információm. Ha a véleményem érdekli, akkor azt mondom, hogy egy olyanfajta szakmai integráció jól működhet, amellyel működési költségeket lehet megtakarítani.
– Mire gondol?
– Például közös műszer beszerzésekre, amelyekkel akár milliókat spórolhatunk. Vagy a párhuzamosságok megszüntetésére – de ez az egész egészségügyre is vonatkozik. A „betegutak” lerövidítésére, és több olyan szakmai együttműködésre, amellyel mindannyian nyerhetünk. Egyébiránt úgy gondolom, hogy ha a nálunk meglévő 184 mozgásszervi rehabilitációs ágy sok a mi megyénknek, akkor mi szívesen nyitunk a régió felé, s ellátjuk a Nógrád és a Heves megyei betegeket is, ahol nincs ilyen intézet, gyógyvíz lehetőséggel, s ilyen szakmai háttérrel, ami nálunk megtalálható. Az intézményben 15 orvos dolgozik, ebből 14-en reumatológusok, és tizenegyünknek van ráépített szakvizsgája.
– Ha jól tudom Önök nyereségesen működnek?
– Igen a rekonstrukció óta nyereségesen működik a kórházunk. Közel 550 millió forintos költségvetésből működünk 160 munkatárssal. Tudja 2006-ban, azért vállaltuk azt a kényelmetlenséget, illetve sokszor áldatlan állapotot, hogy a gyógyító tevékenységet nem szüneteltetjük a rekonstrukció ideje alatt, mert pontosan tudtuk, hogy annyi veszteséget halmoznánk fel ez idő alatt, hogy utána évekig nem tudnánk talpra állni. Ezt nem akartuk, mert a pénztelenség mindig a szakmai munka kárára is megy, és ezt a betegek sínylenék meg.
– Azt hallom, hogy kedvelik a betegek a kórházat, mert amellett, hogy eredményesek a kezelések nagyon családias a légkör is…
– Talán azt látják, hogy a rehabilitáció mellett arra is odafigyelünk, hogy minél nagyobb legyen a kényelem. Arról nem is szólva, hogy három hetet tölt el itt egy-egy beteg, tehát ezt a csöppet sem rövid idő alatt szeretnénk, ha jól éreznék magukat. Ez a gyógyulást is segíti. Volt módunk arra, hogy saját forrásból a C osztályon négy önálló kétágyas kórtermet alakítsunk ki, mert erre is igény mutatkozott. Vannak, akik szeretik ha négy-öt ágyas kórteremben helyezzük Őket, mert így jobban telik az idő, vannak viszont olyan betegek, akik azt tartják, hogy egy két ágyas kórteremben jobban tudnak pihenni. Ez az intézménynek is jó, hiszen az apartmanok feltöltése plusz bevételt jelent nekünk. Aztán folyamatosan fejlesztjük a műszer parkunkat is, hogy még inkább teljes legyen a rehabilitáció. Az elmúlt évben egy új lézert vásároltunk 6,5 millió forintért, amely nagyon jól használható a gyógyításban. Létrehoztunk egy Gyógyszertárat, ami szintén kényelmesebbé tette az életet.
– Sokan hitték azt amikor végre megvalósult a rekonstrukció, hogy a Zsóry vizét is idevezetik a Kórházba, s megszűnik ez a kiszolgáltatottság, kényelmetlenség. Ezt nem sikerült ennyi év alatt elintézniük?
– Ez tévedés. Mezőkövesd városa nem zárta ki ezt a lehetőséget, viszont nekünk alaposan meg kellett fontolnunk. Nagyon sok oka van, hogy így döntöttünk, de csak néhányat említek. A Zsóryban van olyan nyári időszak, hogy a saját medencéikbe is alig elegendő a gyógyvíz. Ezt a hektikusságot, egy gyógyászat nem tudja tolerálni. A gyógyvizet csak akkor tudtuk volna ide hozni, ha egy teljesen különálló kubatúrát építünk, amely hermetikusan elzárt a mi drága műszereinktől. Ez nem volt a projektbe. Arról már nem is szólva, hogy így sokkal költséghatékonyabban működik a gyógyvizes kezelés, s a betegeknek sem árt meg egy kis séta.
– Vissza térve a szolgáltatásokhoz. az első emeleten ezen a héten készült el egy hangulatos kis kápolna. Ezt az egyház finanszírozta?
– Nem, ezt teljesen önállóan a kórház oldotta meg. Korábban is volt egy kis kápolnánk, de sem a berendezése sem a kialakítása nem felelt meg az igényeknek, ezért úgy döntöttünk, hogy így megoldjuk. A kápolnánkat majd a farsang után, de még a böjti időszak előtt szeretnénk egy ökumenikus Istentisztelettel ünnepélyesen átadni a betegeknek.
– Ön közel húsz éve dolgozik itt a kórházban, s öt éve vezeti az intézményt. Sok kisebb és nagyobb változást, válságot átélt már. Most sincs az ágazat könnyű helyzetben, plusz forrásokra sem igen számíthatnak. Vannak-e terveik, hogyan látja a kórház jövőjét?
– Természetesen terveink mindig vannak, amelyeket többnyire sikerül is megvalósítanunk. Nem álmokra, hanem beváltható tervekre gondolok. Túl kell élnünk ezt a gazdaságilag nehezebb időszakot, s erre az a szakmai háttér, amelyről már beszéltünk, s ez a mára kialakult profil szerintem biztosítékot ad. Sajnos nagyon rossz a lakosság egészségi állapota, s azt tudjuk, hogy a rehabilitációra a gazdaság talpra állásához is szükség van.
–Pedig aki Önt hallgatja úgy érzi, hogy minden rendben van az egészségügyben…
– Elsősorban nem kenyerem a sírás-rívás, mert az nem viszi előre a dolgokat, csak borzolja a kedélyeket. Az egészségügy rendszerének átalakítása nem megy egyik napról a másikra, de még nem is csak egy négy éves program. Ehhez idő és türelem kell, különben megint csak toldozgatás zajlik, és akkor jó néhány év múlva is azt mondhatjuk,mint eddig, hogy az egészségügy a legszegényebb és a legpazarlóbb rendszer. A cél pedig nem ez…
Orosz B.Erika
Történet:
Az 1986-ban alapított Mozgásszervi Rehabilitációs Központ 184 ágyas kapacitású fekvőbeteg intézmény. A kezdetben reumatológiai, 1995. év végétől pedig rehabilitációs profilú kórház közel 100%-os ágykihasználással történő működésével bebizonyította, hogy reális igények alapján épült, s mára fő feladatát, a mozgásszervi betegek balneoterápiát is alkalmazó rehabilitációs kezelését jól szolgálja. A balneoterápiára a Zsóry gyógyfürdőben van lehetőség az intézmény költségvetésének terhére, illetve OEP finanszírozásban. Az intézmény a Zsóry Gyógyfürdő vizének hasznosítására épül.
Az intézet 1986. augusztusától 1992. december 31-ig a Mezőkövesdi Városi Kórház-Rendelőintézet integrált részeként működött. 1993. január 1-jétől megyei tulajdonú, megyei fenntartású fekvőbeteg intézményként a megyére kiterjedő területi ellátási kötelezettséggel látja el feladatait. A kórház 2004. június 7-én vezette be az ISO-KES integrált minőségirányítási rendszert. 2006-ban 1,2 milliárd forintos uniós pályázati támogatással a kórház teljes rekonstrukciója megvalósult, amely a meglévő épület bővítését, rekonstrukcióját, felújítását, gép-műszer parkjának korszerűsítését, fiziotherápiás eszközeinek cseréjét jelentette. Így létrejött egy 184 ágyas korszerű Regionális Rehabilitációs Központ.
