Beszélgetés Daróczy László doktorandusszal
Daróczy László doktorandusz most nem tartózkodik Magyarországon. Skypen beszélgettünk, érthető tehát, hogy először azt tisztáztuk diskurzusunk első részében, hogy hol van és miként került oda.
– Magdeburgban vagyok az Otto von Guericke Egyetemen, itt iratkoztam be doktori képzésre az itteni áramlástechnikai tanszéken. Velük úgy kerültem kapcsolatban, hogy az Otto von Guericke Egyetemnek a miskolci campus áramlástechnikai tanszékével már sok éve van kapcsolata, az egyik dolgozójuk is az Áramlástan Tanszéken doktorált, vele találkoztam és ő ajánlotta fel ezt a lehetőséget.
Mik voltak a feltételei vagy más megközelítésben a körülményei annak, hogy Ön doktori tanulmányait Magdeburgban folytathassa?
A Miskolci Egyetemen Janiga Gábor, a magdeburgi egyetem kutatója volt látogatóban, vele beszélgettünk, ő ajánlotta fel a lehetőséget. Azután megbeszéltünk egy időpontot, amikor vele és a tanszékvezetővel Skypen, úgymond átbeszéltük a dolgokat, volt egy rövid ismerkedés, szót váltottunk arról, hogy milyen témáról lenne szó, és ezek után három hónapot töltöttem Magdeburgban. Ez egyfajta próbaidő volt , ezen időszak alatt én is megnézhettem, hogy nekem mennyire tetszik a téma és mennyire tetszenek a körülmények, és természetesen ők is kaphattak visszajelzést rólam, hogy mennyire vagyok alkalmas az adott feladatra. A három hónap leteltével kölcsönösen úgy döntöttünk, hogy szeretnék maradni és folytatni a munkát, ezért beadtam a jelentkezést a doktori képzésre.
Többszörösen szóba került a „téma”. Tehát mi az amiről beszéltek, mint téma, és mi az amivel most foglalkozik. Változatlanul maradt az eredeti elképzelés?
Magdeburgban áramlástechnikai szimulációkkal összekapcsolt többcélfüggvényes optimálással foglalkozom…
-Lefordítaná ezt némileg a laikusok nyelvezetére?
-Egyszerűbb egy példával elmondanom: tegyük fel, hogy egy hőcserélőt akarunk optimálni, azaz azt akarjuk, hogy nagy hatékonysággal és kis nyomáseséssel tudjon üzemelni, és ezek alapján egyes méreteit változtatjuk a hőcserélőnek. Ugye itt az a probléma, hogy egyrészt nagyon sok számítást kell elvégezni, tehát például, ha meg akarjuk határozni, hogy adott geometria esetén milyen lesz az adott hőcserélő, ahhoz numerikus szimulációt kell elvégeznünk, ami önmaga is akár órákba telhet. Ahhoz, hogy meghatározzuk a lehető legjobb változatokat, ahhoz ilyen kiértékelésekből több tízet, több százat kell elvégezni. A témán belül egy olyan szoftver kidolgozásáról van szó, ami ezt el tudja végezni, párhuzamosan, sok számítógépen. A téma másik felében pedig a meglévő algoritmusok továbbfejlesztésével foglalkozunk, hogy a feladatot minél gyorsabban lehessen megoldani.
Gyakorlatilag ez egy matematikai illetve informatikai feladat plusz még az áramlástechnikai, hőtani része…Jól gondolom?
Részben van matematikai vonatkozása, de sokkal jobban dominál a mérnöki oldala. Nem pusztán matematikai oldalról fogalmazzuk meg a problémát, hanem figyelembe kell venni a mérnöki szempontokat, mondanék példát rá, ilyen a megvalósíthatóság mondjuk, akár a költségek elemzése, a probléma legnagyobb része mindig az, hogy a numerikus számolások pontosak és megbízhatóak legyenek.
– Egy olyan szoftver metodikát vagy akár egy olyan szoftvert fog kidolgozni a tanulmányai során, amivel ez az optimálási feladat elvégezhető?
– Igen, pontosan.
-Milyenek a körülmények? Hogy érzi magát? S, mi lesz a menetrend?
– Nagyon jól érzem magam Németországban, az egyetem felszereltsége is nagyon jó, példának említve a tanszék rendelkezik saját klaszterrel. Még sokáig kint leszek, a doktori képzés minimum három év.
Ez idő alatt csak a program fejlesztésével kell foglalkoznia, vagy más feladatai is vannak?
Itt nem konkrétan maga a program kidolgozása csak a feladat, hanem az, hogy a program segítségével elemzéseket végezzünk, konkrét egyetemi vagy ipari feladatokat oldjunk meg, publikáljunk, új algoritmusokat fejlesszünk, tehát a program elkészültével még nem fejeződik be a munka, hanem igazából akkor kezdődik el. A doktori cím megszerzéséhez megfelelő számú publikáció és tudományos munka is szükséges.
– Ami, feltételezhetően elviszi ezt a három esztendőt.
– Igen, de Németországban nem három, hanem gyakran négy-öt évig is tart a doktori fokozat megszerzése. Más feltételek, illetve körülmények között zajlik mint Magyarországon, itt nincsenek oktatási órák, az embernek kizárólag a saját feladatával kell foglalkoznia. Természetesen bárki bemehet azokra az előadásokra, amelyek érdeklik, amelyek a tanulmányaihoz illetve a kutatáshoz kapcsolódnak. Oktatási kötelezettség kevés van, elsősorban csak a német doktoranduszoknak, német nyelven.
Hogyan alakul a témavezetés? A doktoranduszok esetében ez mindig egy frekventált kérdés…
Itt úgy alakul, hogy a tanszéket Thévenin professzor úr vezeti, hozzá tartozom, de a legtöbbször a korábban említett kollégával, Dr. Priv. Doz. Janiga Gáborral konzultálok, akivel jelenleg egy irodában is dolgozom, úgyhogy elég gyakran és részletesen tudunk szót váltani a feladatokról és a felmerülő kérdésekről.
-Maga a témavezető személye fontos szempont vagy elhanyagolható?
– A témavezető az fontos, talán a legfontosabb tényező egy tudományos pályára készülő személy életében, és azt gondolom meghatározó is a maga gondolkodásmódjával. Ilyen szempontból itt egy kicsit megint eltérő a módszer a hazai, az otthoni metodikákhoz képest, mert ugyan a témavezetőhöz tartozom, de a tárgykörben sok emberrel kell együtt dolgoznom. Például az én esetemben ez azt jelenti, hogy a kidolgozott szoftvert nem csak én fogom használni, hanem több doktorandusz vagy több egyetemen dolgozó ember is. Együttműködések keretében más-más területről tevékenykedő emberekkel is lehetőségem van együttdolgozni, tőlük más-más tudást lehet elsajátítani. A témavezető dolga az egész átfogása, irányítása. Az áramlástechnikai tanszék itt, amennyire én tapasztaltam, nagyon erős, kifejezetten az optimálás területén nagyon nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. Az áramlástechnikai optimálások területén több évre visszamenőleg vannak publikációik.
– Az eltelt négy hónap feltételezem a körülményekkel való ismerkedéssel telt el vagy bele került a mélyvízbe?
– Én mindig annak a híve voltam, hogy ha van egy téma , akkor az elején minél jobban bele kell ásnia magát az embernek és akkor gyorsan át tudja látni, a kiutazás után rögtön neki kezdtünk a program kidolgozásának, illetve a legelső eljárások implementálásának. A program első része kész is van, a tesztelés hamarosan el is kezdődik.
-A munkának van-e valamilyen kötődése a Miskolci Egyetemhez?
– Az áramlástechnikai tanszék, mint említettem, nagyon sok éve tartja a kapcsolatot az itteni hasonló tudományos műhellyel, az majd előbb-utóbb kiderül, hogy konkrétan ebben a témában lesz-e együttműködés.
Az áramlástani tanszék sok nagy tudóst adott az országnak, elegendő csak Czibere Tibor akadémikus nevét említenem….
Igen, ő is ott kutatott, ott dolgozott, sajnos már nem volt mód arra, hogy találkozzam vele, mert már nyugdíjba ment, amikor én elkezdtem a tanulmányaimat.
– A középiskolai tanulmányait követően miként alakultak a döntései, hogy végül is, ide az áramlástan területére került?
– Középiskolás koromban nagyon intenzíven versenyeztem matematikából és kémiából is, illetve még kilencedikes koromban elkezdtem részt venni Dr. Körtesi Péter által a Miskolci Egyetemen szervezett Matematikai Önképző Körben az Analízis Tanszéken. Ez azt takarta, hogy magyar és angol nyelven kellett egy-egy matematikai témát kidolgozni, azután konferencián előadásokon be lehetett mutatni. Nyári egyetemeken is lehetett angol nyelven részt venni. Mindezek révén már volt kapcsolatom a campussal, mikor a felvételi döntésére került sor, egyrészt a Miskolci Egyetem közel is volt hozzám, ami ilyen értelemben előnynek számított, másrészt azt tapasztaltam, hogy a színvonal megfelelő volt, nem láttam akkora különbséget más magyarországi egyetemek és e között, ezért ezt választottam. A középiskolát a Herman Ottó Gimnáziumban végeztem.
– Ott valamelyik tanára gardírozta vagy önmagát menedzselte?
– Matematikai, fizikai és kémiai téren is sok segítséget kaptam a tanáraimtól, de mindezektől függetlenül magamtól is nagyon érdeklődtem a tárgyak iránt.
– Amikor felvételizett, hogy – hogy nem az informatika került a célkeresztbe, hiszen az manapság olyan divatos?
– A gépészmérnöki szakot még felvételi előtt ki kell választani, a döntést több tényező is befolyásolta: bár nagyon szeretem az informatikát, mint mondtam, programozok is, de számomra mindig elsődleges volt, hogy olyan területen dolgozhassak, ahol kézzelfogható a termék – akár – a végeredmény, például egy gép. Ezért jött a képbe a gépészet. Noha a programozás is kapcsolatban van nagyon sok más területtel, de informatikusként nem szerezhettem volna tapasztalatot például a gyártási folyamatokról, másrészt, a családi indíttatás is orientálta a döntést, édesanyám és édesapám is gépészmérnök.
-Bocsánat, közbevetőleg egy kérdés , van testvére? Ha igen , ő mivel foglalkozik?
– Igen, van egy nővérem, műszaki menedzser szakon végzett a Miskolci Egyetemen, azután elment Bécsbe, ott kezdett el egy MSc-t kognitív tudományok területén. Jelenleg kutatás-fejlesztésben dolgozik a social media monitoring és kogníció területén.
-Megcsinálta a Bsc-t, azután az Msc-t. Közbevetőleg milyen állomások voltak?
-Bsc-n az ember jellemzően alapozó tárgyakat tanulhat, ez azt jelenti, hogy szinte minden területről egy, kettő, akár három tantárggyal kapcsolatba kerül. Nekem, minthogy a versenyekből következően volt egy erős indíttatásom, a matematika, statika, dinamika tantárgyakat nagyon szerettem. Lehetőség volt arra, hogy egy úgynevezett mérnöki modellezés szakirányra menjek, ami szintén numerikus, de szilárd testekkel foglalkozó szimulációkkal foglalkozik főleg. Véges elem módszer, szilárd testek statikája, dinamikája stb. Emellett elkezdtem részt venni egy kutatásban az áramlástechnika tanszéken is, ahol az egyik vizsga alkalmával Baranyi professzor úrral beszélgettünk, felvetette a lehetőségét, hogy részt vehetnék ebben. Így kezdtem az áramlástechnikával foglalkozni. Azután a Bsc utolsó évében beadtam egy pályázatot, hogy külföldön írhassam meg a diploma munkámat. Ezt sikeresen meg is kaptam és ott is áramlástechnikai feladattal foglalkoztam.
– Ez hol zajlott?
– A CERN-ben, azaz az Európai Kutatási Nukleáris Szervezetben (angol nevén European Organization for Nuclear Research, de a rövidítés a francia Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire kifejezésből származik) töltöttem el egy évet, itt írtam meg a diploma munkámat is. A védés után elég egyértelmű volt a választás, hogy az Msc-t már az áramlástani szakirányon folytatom, egyébként a mérnöki modellezés szakirány abban az esztendőben nem indult be, így sajnos azt nem is választhattam volna.
– Genfben, a CERN-ben mi volt a témája?
– A CERN-ben van egy úgynevezett Technical Student Programme, erre olyan diákok pályázhatnak, akik végzés előtt állnak. A program keretében 6-12 hónapot tölthetnek kint, ez idő alatt gyakorlatot szerezhetnek, vagy diploma munkát írhatnak a CERN-en belül. Engem erre választottak ki, a téma, amivel foglalkoznom kellett, egy áramlástechnikai szimuláció volt. A részecskegyorsítót szuperfolyékony héliummal hűtik, de mint minden gépben, itt is előfordulhatnának elvileg meghibásodások. Amennyiben valamilyen hiba révén szivárogni kezdene a -271°C-os hélium, fontos megérteni, hogy hogyan terjedne, és milyen biztonsági kockázatot jelentene a személyzetre. A szimulációk eredményének tükrében pedig meg lehetett vizsgálni a meglévő biztonságtechnikai szabályozások megfelelőségét.
– Ez gyakorlatilag egy szimulációs feladat volt?
– Igen, azt takarta, hogy a föld alatti járat egy 100-200 méteres részét modellezni kellett és meg kellett vizsgálni, hogyha kiszabadul a hélium, akkor mi történik, és ezt kellett összevetni a biztonságtechnikai szabályozásokkal.
– Örült ennek a lehetőségnek?
– Igen, nagyon szerettem, érdekes környezetben van a CERN, Svájc és Franciaország határán, én például Franciaországban laktam, de Svájcba jártam át dolgozni minden nap. A világ minden részéről vannak tudósok, több Nobel-díjas is, sok érdekes emberrel lehet kapcsolatot teremteni. A munkám során nagyon sok szakterületről kellett találkoznom szakértőkkel több különböző részlegről, megbeszéléseken kellett részt venni, ahol a lehetőségem volt a munkám bemutatására, visszajelzések szerzésére. Nekem ez egy nagyon pozitív élmény volt.
– Utána visszakerült ide Magyarországra a Miskolci Egyetemre, az Msc-re…
– Mikor hazajöttem még hátravolt a BSc utolsó féléve. Itt fémszerkezetek órán találkoztam Jármai professzor úrral, utána kezdtem el dolgozni vele egy kutatásban.
Az MSc első és második félévében a gépészmérnököknek sok közös tantárgyat kellett tanulni, később azután előtérbe kerülnek a szakirányhoz kötődő tárgyak is. A diploma munkát én a harmadik félévben írtam meg, hogy gyorsabban be tudjam fejezni az egyetemet, és eközben részt vettem egy TÁMOP programban Jármai professzor úr kutatásában. A diplomamunkámat is nála írtam, illetve közben még folytattam az áramlástani tanszéken is a kutatásban való részvételt.
– Akkor volt maga körül úgymond Élet, hiszen ez két különböző szakmai terület, milyen időbeosztással csinálta?
– Nagyon fontos, hogy az embert érdekelje a téma, és ha érdekli, akkor nyilván saját érdeklődésének tesz eleget, gyorsan neki kezd, hogy minél több tudást megszerezhessen. Ha az érdeklődés megvan az ember szívesen fordítja rá az időt, megfelelő sebességgel is halad, ellentétben azzal, ha kínkeservvel gyűri le a dolgokat.
– Azért szükségesek bizonyos ismeretek. Ha valaki nem ismeri a kottát , nem tud Chopint játszani a zongorán…
– Természetesen, de az első két szemeszterben ott vannak az alapozó tárgyak, matematika, statika, dinamika. Ha az ember ezeket tényleg rendesen megtanulja, nem sajnálja rá az időt, hogy megértse, akkor gyakorlatilag nincs olyan terület, ahol ne tudna eligazodni, hiszen minden ezekre épülnek.
– Amikor az Msc-vel végzett , akkor eldönthette volna , hogy elmegy egy csúcs céghez. Volt-e valamilyen csábító ajánlata?
– Természetesen több lehetőség szóba jött, de én mindenképpen kutatással szeretnék volna foglalkozni, amivel ma Magyarországon sajnos nem sok cég foglalkozik, ezért úgy gondoltam, hogy első körben egy doktorit szeretnék elvégezni. Szóba jött a Miskolci Egyetem, egy neves kanadai egyetem valamint Magdeburg, de egyrészt a téma, másrészt a hely közelsége miatt döntöttem ez utóbbi mellett.
– Most, hogy már kinn van, miként gondol a miskolci egyetemi félévekre?
– Én úgy mondanám, az egyetem alatt az ember nagyon sokféle oktatóval találkozik, a személyi szimpátia igen sokat számít. A stílusa, a habitusa, egyéne válogatja kinek mi teszik, nekem a matematika előadások tetszettek nagyon Raisz Péterné tanárnővel, én nagyon élveztem az összes mechanika, dinamika tantárgyat Bertóti professzor úrral. Jármai professzor úr sajnos csak két félévet tanított, azok az órák viszont gyakorlati, interaktív jellegűek voltak és ezért érdekesek, Baranyi professzor úr áramlástan előadásai is érdekesek voltak, én ezeket szerettem meg nagyon.
– Az Ön készségei , gondolom hamar kitűntek, hogyan reagáltak erre az évfolyamtársai, hogy jött ki velük?
– Szeretnék finoman fogalmazni, az első félévben még nagy volt a cserélődés, de az Msc alatt már egy egymást jól ismerő, összekovácsolódott csapat alakult ki. Genfben is szereztem ismerősöket, akik között vannak Magdeburgiak is egyébként, de Magyarországon is vannak barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot.
– Mi az az életében – kedvtelésre gondolok- ami nem mérnöki feladat, nem matematika, nem informatika?
-Szeretek utazni,- Genfben erre jutott is idő, Magyarországon már kevésbé, és nagyon szeretek fotózni, ez az előbbivel egybe is vág.
HJ
