A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadóban T. Litovkina Annának az Angol és
amerikai közmondások gyakorlókönyve című kiadványa. A szerzővel Kiss Gábor, a kiadó
igazgató-főszerkesztője beszélgetett ebből az alkalomból.
Kiss Gábor: Melyik az Ön legkedvesebb angol közmondása?
T. Liovkina Anna: Nekem nemcsak egy van, hanem több is. Mivel pozitív gondolkodású
ember vagyok, a legkedvesebb angol közmondásaim között főleg optimista közmondások
vannak, mint
If at first you don’t succeed, try, try again;
Laugh and the world laughs with you; cry and you cry alone;
Where there’s a will there’s a way.
Magyarul ezek így hangzanának:
Ha először nem sikerül, próbálkozzál újra és újra.
Nevessél, és a világ veled együtt nevet, sírjál és egyedül fogsz sírni.
Ahol van akarat, ott van lehetőség.
K. G.: Ön Moszkvában született, tökéletesen beszél magyarul. Mi vezette, hogy ilyen
kiválóan megtanulja nyelvünket?
T. L. A.: Annak idején szerettem a magyar popzenét, például a Neoton Família és a
Locomotiv GT moszkvai koncertjén is voltam. Finnugrisztikával szerettem volna foglalkozni.
Ám ami a legfontosabb: tudtam, hogy a magyar nyelv a világ egyik legnehezebben
elsajátítható nyelve. És szeretem a kihívásokat, azt, ami kevés embernek sikerülhet. 18 éves
koromban a Moszkvai Lomonoszov Egyetem Bölcsészettudományi Karán kezdtem tanulni
magyarul. Mivel jól tudjuk, hogy Practice makes perfect – vagyis Gyakorlat teszi a mestert –,
amikor harmadéves hallgató lettem, nyelvtudásomat igyekeztem a gyakorlatba átültetni:
idegenvezetőként, tolmácsként kezdtem dolgozni, Moszkvában és a Szovjetunió más
vidékein. Tolmácsoltam filmfesztiválokon Moszkvában és Odesszában, több magyar
zenésszel és sportolóval bejártam a Szovjetunió majdnem minden köztársaságát. Kísértem a
Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Magyar Operettszínházat. A moszkvai
Világifjúsági Találkozón tolmácsoltam a világhírű Farkas Bertalan űrhajósnak. Bár nem is
nagyon kellett tolmácsolnom, mert kiválóan beszélt oroszul.
K. G.: Kikre emlékezik vissza szívesen moszkvai tanárai közül?
T. L. A.: A kedvenc tanárnőm mindig is Mayer Rita volt, most is ő marad. Fantasztikus
tanárnő, nagy tudású ember, és nemcsak mint tanárt szerettem és becsültem nagyon, hanem
mint embert is. Ritával az egyetem befejezése után, 1985 óta a mai napig tartom a
kapcsolatot. Amikor Moszkvában a magyar követségen kulturális attaséként, illetve a
moszkvai Magyar Kultúra és Tudomány Háza igazgatójaként dolgozott a 80-as–90-es évek
fordulóján, többször megkerestem. Én már akkor áttelepültem Magyarországra. Most is
rendszeresen találkozunk, illetve telefonon is tartjuk a kapcsolatot. Ritának ajánlottam a
legsikeresebb magyar nyelvű kötetemet: a TINTA Könyvkiadó gondozásában napvilágot
látott Magyar közmondástáramat (az újabb kiadás címe A magyar közmondások nagyszótára),
850 oldalas művemet, amelyért az MTA-tól Kiváló magyar szótár minősítést kapott.
K. G.: Miért kezdett el közmondásokkal foglalkozni?
T. L. A.: Elsőként Mayer Rita ébresztette fel bennem, a harmadéves hallgatóban a magyar
közmondások és szólások iránti érdeklődést, amikor velük színesítette az óráit,
megmagyarázta őket, és arra kért bennünket, hogy keressük meg a megfelelőiket az orosz
nyelvben. Néha megtaláltuk, mint például a Szemet szemért, fogat fogért vagy Aki keres, az
talál bibliai közmondásokét, néha nem találtuk meg, mint a Meghalt Mátyás király, oda az
igazság vagy az Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet közmondások esetében. Ritának
minden helyzetre volt egy közmondás a tarsolyában. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy
a magyar közmondások témájából szeretnék szakdolgozatot írni, amit meg is tettem két év
múlva. Utána már Magyarországon védtem meg a kisdoktorit a magyar és orosz
közmondásokból, majd a kandidátusi megírása és megvédése következett, végül a habilitáció.
Minden disszertációm a közmondások bizonyos aspektusáról szólt: oroszul írtam a
kisdoktorit, magyarul a kandidátusit, és angolul a habilitációs dolgozatomat.
K. G.: Mit gondol, miért vannak a nyelvekben közmondások? Nem luxus ez, hiszen
közmondások nélkül is kiválóan meg tudjuk értetni magunkat.
T. L. A.: Persze, hogy lehetne közmondások nélkül élni, sok minden nélkül lehet élni.
Azonban ha van egy frappánsan megfogalmazott tömör mondat, amely életbölcsességet,
tapasztalatot, erkölcsi útmutatást és mindenekfölött igazságot tartalmaz, és ha nemzedékről
nemzedékre, szájhagyomány útján terjed, akkor magától értetődik, hogy használjuk ezt a népi
bölcsességet a megfelelő helyzetben. A közmondás általánosítás, önmagában tehát nem
ítélhetjük „igaznak” vagy „hamisnak”, függetlenül attól, hogy a hagyomány azt mondja: a
közmondás nem hazudik. Az ember a közmondást élethelyzete követelményeinek
megfelelően választja meg, nem pedig absztrakt értelme alapján. Magát az élethelyzetet sem
értékelhetjük csupán egyféleképpen. A közmondásokban mindent meg lehet találni – s
mindennek az ellenkezőjét is. Szemet szemért, fogat fogért – vallja az egyik. Ha megdobnak
kővel, dobd vissza kenyérrel – ajánlja a másik.
K. G.: Hogyan jött az ötlet, hogy számos közmondásszótár után megjelentessen egy
gyakorlókönyvet?
T. L. A.: Nekem eddig is több tankönyvem és egyetemi jegyzetem jelent meg, mind angol
nyelven. A 2000-ben napvilágot látott A Proverb a Day Keeps Boredom Away című könyv a
mintegy 450 általánosan ismert amerikai közmondás mellett több mint 1000 ritkább amerikai
közmondást tartalmaz, valamint több tucat közmondást más kultúrákból. A könyv fő célja
nem pusztán az, hogy a nyelvtanuló számára önmagában néhány gyakran használt közmondás
memorizálandó listáját nyújtsa, hanem hogy egy sor olyan tevékenységet és gyakorlatot is
biztosítson, amely segít a tanulónak felfedezni, mit jelentenek az egyes közmondások, és
hogyan lehet alkalmazni őket bizonyos helyzetekben. Ez a könyv tanárt és órai munkát kíván,
s főleg egyetemi szinten. A most megjelent gyakorlókönyvem az A Proverb a Day Keeps
Boredom Away című tankönyv sűrítménye. Míg az leginkább az órai munkára alkalmas, a
jelen gyakorlókönyvet főleg önálló tanulásra fejlesztettem ki. Haszonnal forgathatják azok,
akik a közép- és haladó színű nyelvi ismereteik tökéletesítésére törekszenek.
K. G.: A könyv címében az is szerepel, hogy angol, és az is, hogy amerikai. Miért, van
különbség a közmondások tekintetében a két nyelvváltozatban használtak között?
T. L. A.: Az Angol és amerikai közmondások gyakorlókönyve segít megismertetni az olvasót
több mint 450 közmondással, amelyet napjainkban az amerikai és a brit angol nyelvben
gyakran használnak. Az amerikaiak között több közmondás angol eredetű, és Geoffrey
Chaucer, William Shakespeare és más brit szerzők műveiben jelentek meg először.
Némelyikük a klasszikus görög vagy latin nyelvből, a Bibliából, valamint a középkori és a
tizenhatodik századi Európából került be a brit köznyelvbe. Például a Nemcsak kenyérrel él az
ember (angol: Man doesn’t live by bread alone) bibliai eredetű. Vagy A szerelem vak (angol:
Love is blind) latin eredetű: Amor caecus est. Ezeknek a közmondásoknak nagy része átkerült
Amerikába, és ott népszerű közmondássá vált. Azonban van rengeteg közmondás, amely az
USA-ban, és nem Nagy-Britanniában született. Az egyik nemzetközileg elterjedt közmondás
az 1960-as évek amerikai háborúellenes szlogenje (Make love not war), amely nemcsak az
Egyesült Államokban, de számos más országban is ismertté vált, Nagy Britanniában is. Több
nyelvre (magyarra, oroszra, németre, olaszra…) lefordították: Szeress, ne háborúzz (magyar);
Занимайтесь любовью, а не войной (orosz); Macht Liebe, nicht Krieg (német), Fate
l’amore, non la guerra (olasz).
K. G.: Lapozgatva a könyvet, látjuk, hogy vannak olyan feladatok, amelyekben egy-egy
angol közmondásnak kell a magyar párját megkeresni. Minden angol közmondásnak
van magyar párja?
T. L. A.: E könyvben nagyon kevés az ilyen feladat, általában egy leckében csak egy-egy.
Vannak oly közmondások, mint például Time is money vagy Az idő pénz, amely mind a két
nyelvben teljesen ugyanaz. Vannak továbbá olyanok, amelyek egészen más szókészlettel
rendelkeznek. Több olyan közmondás is létezik, amelynek nincs magyar párja, legalábbis
nekem még nem sikerült rábukkannom.
A feladatok változatosak: akadnak olyanok, melyekben egy közmondás első feléhez kell
megtalálni a másodikat, de olyan feladatok is, amikor egy rövid történet lényegét kell
összefoglalni egy találó közmondással.
K. G.: Történt már olyan Önnel, hogy egy magyar közmondást félreértett?
T. L. A.: Ilyen most nem jut eszembe. Amikor a Magyar közmondástárat írtam és a magyar
közmondások jelentésén gondolkodtam, akkor a magyar publicisztikából és szépirodalomból
merített rengeteg példát felhasználva fogalmaztam meg a közmondások jelentését. Akkor, ha
valamivel nem voltam tisztában, megkerestem magyar nyelvész vagy folklorista barátaimat,
és kértem segítségüket. Nagyon jól emlékszem, amikor a kandidátusi disszertációmat védtem,
jelen volt a védésemen egy magyar közmondásgyűjtő, aki kifogásolta, hogy egy
szociolingvisztikai vizsgálatatomon felhasználtam az Ahol lószar van, ott veréb is van
közmondást. Különösen kiemelte, hogy ezt a közmondást nem találta egyetlen magyar
gyűjteményben sem. Erre azt válaszoltam, hogy egyszer csak bekerülnek először a
közmondások egy szótárba. Ez a 90-es évek elején történt, amikor a magyar közmondásokat
gyűjtöttem. Azóta ez a közmondás megtalálható a magyar szótárakban, így a Magyar
közmondástáramban is.
K. G.: Hogy látja, az angolt tanulók mennyire ismerik a közmondásokat? És tudják
ezeket használni?
T. L. A.: Az angol mint második nyelv tanáraként Magyarországon, Szlovákiában és
Lengyelországban eltöltött több mint harmincöt évem tapasztalatai azt mutatják, hogy még az
egyetemi vagy főiskolai hallgatóknak sincs szinte semmilyen előzetes ismeretük a népszerű
angol és amerikai közmondásokról. Még a 90-es évek elején, amikor több magyar egyetemen
(ELTE, PTE) tanítottam amerikai vagy brit közmondások témájú kurzusokat, az első óráimon
megkértem a hallgatóimat, hogy öt perc alatt írjanak le annyi közmondást, amennyit csak
tudna. A diákok többsége egy angol vagy amerikai közmondást sem tudott megnevezni.
K. G.: Sokat jár külföldre közmondás-konferenciákra. Kik ma külföldön a neves
közmondáskutatók, és ők mivel foglalkoznak?
T. L. A.: Ha egy közmondáskutatónak Nobel-díjat adnának, kétségtelenül Wolfgang Mieder
professor emeritus lenne az, aki az elsőt kapná. A német származású, Amerikában élő
Wolfgang Mieder a leghíresebb közmondáskutató (szakkifejezéssel parömiológus) és
közmondásgyűjtő (vagyis parömiográfus), aki valaha is élt ezen a földön. Több mint 200
könyvnek és 500 cikknek a szerzője vagy társszerzője. Nagyon szerencsés vagyok, vele
együtt öt könyvet írtam közösen: négy angol nyelven és egy magyarul jelent meg. A magyar
nyelvű könyv a TINTA Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Nagy örömömre szolgál,
hogy a napokban megjelent gyakorlókönyvemet neki ajánlhatom legmélyebb elismerésem,
csodálatom és barátságom jeléül. Wolfgang Mieder hamarosan 80 éves lesz, és még mindig
rengeteget dolgozik, évente több kötete jelenik meg, konferenciákra jár. Majdnem négy
évtizeden keresztül (1984–2021) ő volt a Proverbium. Yearbook of International Proverb
Scholarship című legfontosabb parömiológiai évkönyv főszerkesztője.
K. G.: Most már napvilágot látott ez a könyv. Mi lesz a következő, amely meg fog
jelenni?
T. L. A.: Mindig is, jelenleg is egy időben dolgozom néhány projekten. Az egyik már több
mint 20 éves múltra nyúlik vissza. Azóta van egy álmom, hogy szerkesszek egy kis kötetet.
Egyelőre a következő munkacímet adtam a könyvemnek: Szeretkezz, ne háborúzz.
Közmondások a szerelemről angolul és magyarul a világ minden tájáról. A különféle népek
romantikus szerelméről szóló közmondások megismerésével az olvasó megtudhatja, mit
gondolnak a britek, afrikaiak, kínaiak, franciák, spanyolok, magyarok, oroszok, olaszok,
amerikaiak és más kultúrákhoz tartozók a romantikus szerelemről. Az olvasó tökéletesen
megértheti azt az összefüggést, mely a szerelem és más érzelmek (például öröm, gyűlölet,
féltékenység, harag stb.) között létezik. Azonkívül felfedezheti, hogy a világ közmondásai
szerint mi történik a romantikus szerelemmel a házasság során. A hetekben be kell fejeznem
két cikket, amely a Cambridge University Press könyvkiadónak egy kognitív nyelvészeti
enciklopédiájában fog megjelenni. Az egyik cikkem a közmondásokról, a másik az
idiómákról szól. Mindkét cikket egy algériai közmondáskutatóval, kognitív nyelvésszel írom.
A legújabb projektem egy kötet szerkesztése. Három közmondáskutatóval együtt,
Szlovéniából, Németországból és Írországból, a napokban nekiláttunk egy köszöntő kötet
szerkesztésének. Nem fogom elárulni, hogy kinek a tiszteletére fog megjelenni, nehogy ez a
világhírű illető, bár nem tud magyarul, véletlenül tudomást szerezzen róla. Épp a napokban
küldtük el levelünket több mint 80 nemzetközileg ismert közmondáskutatónak, hogy írjanak
ebbe a kötetbe.
