Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Bloomberg vendége volt Isztambulban. Az interjúból készült Facebook videót és annak magyar nyelvű leiratát alább küldjük.
Leirat:Szijjártó Péter: A háború miatt a régi ellátási útvonalak elakadtak, megsemmisültek. Ezért új kapcsolatokra, új utánpótlási útvonalakra van szükségünk, és a türk államok nagyon jó lehetőséget kínálnak arra, hogy hidat képezzenek Kelet és Nyugat között.
Riporter: Tehát vannak új tervek? Befektetésekről beszél? Tehát hallani fogunk jelentős új projektekről, amelyek stratégiailag fontosnak tűnnek?
Sz.P.: Határozottan igen. Például, először is aláírtunk egy új gázszerződést Törökországgal, ami korábban nem volt. Így a jövő év elején 275 millió köbméter gázt fogunk vásárolni Törökországtól. Tehát nem Törökország közvetítésével, hanem magától Törökországtól, ez az első alkalom. Aztán a világ egyik legnagyobb infrastruktúra építő vállalata egy török cég, ami Gülermak úr tulajdonában van – akivel épp most találkoztam –, stratégiai együttműködést fognak kialakítani a legnagyobb magyar vasútépítő céggel. Összefognak, egyesítik erőfeszítéseiket, és együtt indulnak pályázatokon Európa harmadik piacain. Márpedig, ha ők a kapacitásaikat egyesítik, összeadják, akkor igazán nagy és fontos szereplői lesznek az egész európai vasútépítési piacnak. Másfelől pedig, a Turkish Airlines egy nagyon fontos szereplője a polgári légiközlekedési piacunknak. Reméljük, hogy a Turkish Airlines a jövőben még jobban odafigyel Magyarországra, több járattal, még nagyobb jelenléttel a repülőtereinken. Illetve ott vannak azok a magyar cégek, amelyek aktívak az Önök piacán. Az állami nyomdánk egyébként nemrég nyomtatott ki félmillió útlevelet a török állampolgárok számára. Európa egyik legnagyobb energiaital-gyártója, a HELL– ami viccesen is hangozhat, ha arra gondolunk, hogy a mi országunk keresztény, az Önöké muszlim, és a közös sikertörténet neve „HELL”– jelenleg mintegy 19 millió doboz energiaitalt ad el az Önök piacán. És ott van például a Sisecam és más török vállalatok, az ECO Logistics például, amik aktívak a piacainkon, a Yaris Kabin szintén befektetett Magyarországon. Ezek a magyar kormány teljes támogatását élvezik politikailag és anyagilag is.
R.: Beszéljünk egy kicsit az EU reakciójáról ezekre a kapcsolatokra, valamint az Ön álláspontjáról az EU bővítésével kapcsolatban. Először is hadd kapjak egy reakciót az EU-ra! Hogyan viszonyul az EU azokhoz a lépésekhez, amelyeket Önök a türk államokkal és különösen Törökországgal kapcsolatban tesznek? És aztán rátérek a második kérdésre.
Sz.P.: Tudja, az Európai Unió nagyon képmutató ebben a tekintetben, és tisztában kell lennünk azzal – mind a török kormánynak, mind a magyarnak –, hogy mindazok a kormányok, amelyek a nemzetközi liberális mainstream ellen fordulnak, támadások célpontjai. Igazságtalan, alaptalan és elfogult támadások és vádaskodások. Az Önök elnökét többször is azzal vádolták az európai politikai diskurzusban, hogy nem demokratikus, akárcsak minket. Jóllehet bármelyik európai politikus örülne, ha olyan előnnyel nyerne választást, mint Erdoğan elnök, vagy mint ahogy mi nyertünk Magyarországon. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy nagy előny a török és a magyar oldalon, hogy a politikai rendszereink stabilak, a vezetőinket tisztelik, és a vezetőinket támogatja a közvélemény, mert megnyerték a választásokat és többséget szereztek a parlamentjeikben. Európában a helyzet egy kicsit más. Nagyon törékeny politikai rendszereik vannak, nagy koalíciókkal, nagyon színes koalíciókkal és kisebbségi kormányzással. Ezért irigykednek Törökországra és Magyarországra, ha a politikai stabilitásról van szó. És ezért, amikor Törökországról van szó, ez a kritika mindig előjön. Bár amikor a török külügyminiszter vagy az elnök ott van, mindenki nagyon szépen, nagyon finoman beszél, de mikor egymás közt vagyunk, olyankor mindig kritikákkal illetik őket. Ilyenkor pedig mi általában az Önök oldalán állunk, és egyértelművé tesszük számukra, hogy az ilyen kritika igazságtalan és nem helyénvaló. Sajnos tehát, amikor a vízumliberalizációról, -könnyítésről és a vámunió modernizálásáról van szó, mi a kisebbséghez tartozunk az Európai Unióban, amikor amellett érvelünk, hogy mindkettő valósuljon meg gyorsabban. Mi úgy gondoljuk, hogy a Törökországgal való szoros gazdasági együttműködés az EU számára is kifizetődő lenne, tekintve, hogy az EU nagyon rossz állapotban van, ami a gazdaságot illeti. A versenyképességünk csökken, a szankciók sajnos megölik az Európai Unió gazdaságát. Ezért bármely korábbinál szorosabb együttműködésre lenne szükségünk Törökországgal, mint partnerrel. Ugyanez vonatkozik a migrációra is. Ha Törökország nem véd meg minket délen, akkor óriási nyomás nehezedik majd ránk.
R.: Ez a fő oka annak, hogy Önök támogatják az EU bővítését?
Sz.P.: Az ok, amiért mi támogatjuk az Európai Unió bővítését, az a tény, hogy azért, hogy az Európai Uniót erősebbé tudjuk tenni, ahhoz nagyobbá kell válnunk. És hogyan válhatunk nagyobbá? Lehetővé tesszük új tagállamoknak a csatlakozást. De sajnos erről is azt kell mondanom, hogy bár a tagállamok többsége általában nyíltan a bővítés mellett foglal állást, de amikor zárt ajtók mögött vagyunk, ott egy kisebbség van, amely támogatja az EU bármiféle bővítését jelenleg sajnos.
R.: Ha jól értem, Önök bírálják az EU politikáját és az EU álláspontját számos kérdésben. Tehát kérem, árulja el, egyfelől azt akarják, hogy az EU erősebb és nagyobb legyen, ezzel egy időben – ha igazam van – nézeteltérésekkel szembesülnek. Olyan cikkeket és híreket olvasok, amelyekben még az Önök EU iránti lojalitását is megkérdőjelezik, különösen az ukrán–orosz válság tekintetében. Kérem, mondja el, mi a helyzet az Önök lojalitásával? És miért néznek szembe ezekkel a kihívásokkal?
Sz.P.: Tudja, tulajdonképpen annak, hogy Brüsszel miért megy általában szembe Magyarországgal, annak két oka van. Először is, nekünk 2010 óta jobboldali, konzervatív, hazafias, kereszténydemokrata kormányunk van, amely a nemzeti érdeket tartja elsődlegesnek. Magyarország az első, hogy úgy mondjam. Brüsszelben pedig a nemzetközi liberális fősodor dominál. És ha valaki kész szembemenni a nemzetközi liberális fősodorral, és sikerrel jár, azt nem tudják megemészteni. Mivel Brüsszel és az ottani bürokraták, a vezető réteg általában azt mondja, hogy az egyetlen progresszív út és az egyetlen progresszív politikai struktúra az a liberális mainstream. Így az a tény, hogy erősek, sikeresek és hazafiasak vagyunk, azt mutatja, hogy nincs igazuk. Nincs igazuk. A második ok az, hogy folyik egy vita az Európai Unió jövőjéről. És itt a mi hangunk nagyon tiszta és hangosan hallatszik. Mi a vita? A vita arról szól, hogy hogyan kellene kinéznie az Európai Uniónak a jövőben. Vannak bizonyos tagállamok és intézmények Brüsszelben, amelyek valami olyasmit szeretnének létrehozni, mint az „Európai Egyesült Államok”, ahol az EU olyan lenne, mint egy szuperállam, ahol a nemzeti sajátosságok nem számítanának, ahol a tagállamoknak még több hatáskört kellene átadniuk Brüsszelnek. Mi azonban nem gondoljuk, hogy ez a helyes út. Mi ennél szuverenistábbak vagyunk és azt mondjuk, hogy az EU-nak erősnek kell lennie, de ahhoz, hogy az EU erős legyen, a tagállamokat kell erőssé tennünk. A tagállamoknak tehát ragaszkodniuk kellene az örökségükhöz, a vallásukhoz, a történelmükhöz, a sajátosságaikhoz, ahelyett, hogy feladnák azokat, amit viszont most a liberális mainstream akar. Ami pedig az ukrajnai háborút illeti: a mi álláspontunk egyedülálló, amikor a békéről van szó, mert mi a lehető leghamarabb békét akarunk. És ez az álláspontunk a mi nagyon sajátos helyzetünkből fakad. Nevezetesen abból, hogy Ukrajnában van egy nagy magyar közösség, és ennek a közösségnek a tagjait is mozgósítják az ukrán hadseregbe, és ezek a magyar emberek meghalnak. Tehát nemcsak ukránok és oroszok halnak meg ebben a háborúban, hanem magyarok is, és mi nem akarunk több magyar életet veszíteni. És hogyan lehetne megmenteni az emberek életét? Meg kell állítani a háborút. És hogyan lehet megállítani a háborút? Tűzszünettel, béketárgyalásokkal, békekötéssel. Ez az, amit mi akarunk. Mi tehát nem osztjuk a nyugat-európaiak véleményét, akik azt mondják, hogy a körülmények és a feltételek a béketárgyalásokhoz nem elég jók és javulniuk kell. Nem, nem ez a helyzet. A béketárgyalások körülményei ma sokkal rosszabbak, mint tegnap voltak, de még mindig jobbak, mint holnap lesznek. Miért? Mert minél több nap telik el háborúval, annál több ember hal meg, és az infrastruktúra annál nagyobb része megy tönkre. Azonnal le kell tehát állítani a háborút, mert a béke feltételei napról napra romlanak.
R.: Mennyire fontosak a kapcsolataik Oroszországgal?
Sz.P.: Nézze…
R.: Mennyire elengedhetetlen?
Sz.P.: Nézze, számunkra ez nagyon fontos és elengedhetetlen. Miért? Mert az energiaimportunk nagy része Oroszországból származik. Most felteheti a kérdést, hogy miért? Ez egy politikai döntés? Nem. Ez a politikai ízlésünket tükrözi? Nem, akkor miért? A fizika miatt. Az energiaellátás egy fizikai kérdés. Ehhez szükség van forrásra és csővezetékre. Ha a kettő közül legalább az egyiket kihagyod, akkor véged, sehol sem vagy. Ha pedig megszakítjuk az energiakapcsolatunkat az oroszokkal, akkor fizikai értelemben a jelenlegi infrastruktúra nem elegendő az ország ellátásához. Mondok egy példát. Ha elvágjuk a kőolajvezetéket például Oroszországból, akkor marad a Horvátországon áthaladó vezeték, amelynek sokkal kisebb a kapacitása, és nem tudna ellátni minket és Szlovákiát sem, amelyet most szintén Oroszország lát el. Mit tettek a horvátok? Ahelyett, hogy növelték volna a kapacitást, megemelték a tranzitdíjat. Így lehetetlenné tették számunkra azt, hogy legalább a reményünk megmaradjon a diverzifikációra. Ugyanez a helyzet a gázzal. Ha leállítjuk a szállítást a Török Áramlat gázvezetéken, akkor a többi bejövő vezeték nem tud ellátni minket. Ez ilyen egyszerű. Nem is beszélve a nukleáris projektünkről. Tehát amikor azokról a területekről van szó, amelyeket nem érintenek a szankciók, normális módon folytatjuk az együttműködést, mert ez a mi nemzeti érdekünk.
|
|
|||
