2024. 07. 20. szombat

Illés
1 EUR 391 HUF
1 GBP 464 HUF

Türelem Bottast terem!

Bár Nico Rosberg megszerzett világbajnoki trófeája utáni hirtelen visszavonulását valószínűleg még sokáig nem emészti meg a Mercedes, azt azért senki nem gondolta, hogy a helyettese megnevezéséhez kvázi két teljes hónapra lesz szükség.

Nyilván elsősorban a háttérben zajló, sok embert érintő tárgyalások sorozata adott okot a hosszú várakozásra, a lényegi kérdés, hogy végül kire esett a bajnok csapat választása, Valtteri Bottas számára már karácsony előtt kiderült. Így, bár még el sem kezdődött a 2017-es Forma-1-es idény, az első győztes már megvan. Aligha indulhat ugyanis az új esztendő annál jobban egy F1-es versenyző számára, minthogy hirtelen, egy sor nem várt esemény után megkapja a 2016-os év világbajnok autóját.

Bár Rosberg megüresedett helyére, ami ma a legvonzóbb ülés a kategóriában eleinte számtalan (komoly vagy vicces szándékkal jelentkező) versenyző is benyújtotta igényét, valójában a decemberre már bőven megkötött új szerződések miatt a vélt nagy választási lehetőség csak illúzió maradt még egy olyan csúcsautót biztosító csapat számára is, mint amilyen a Mercedes. A váratlanul jött hírt követő káosz első pillanataiban persze még repkedtek a (fantázia)nevek: a saját nevelt tavalyi újonc Pascal Wehrlein mellett többek között olyan nagyágyúké is, mint amilyen Fernando Alonso, Sebastian Vettel vagy Max Verstappen. Az ezüstnyilasok sokkolt vezérkarának fejében a pályán mutatott gyorsasággal özönlöttek a kérdések, hogy valójában kik és milyen kritériumok alapján lehetnek esélyesek a friss bajnok helyére. Fiatal vagy tapasztaltabb versenyző érkezzen? Hamiltonnal egyenrangú vagy inkább második számú pilóta? Egy átmeneti megoldást válasszanak 2017-re vagy hosszútávon gondolkodjanak? Hol van egy már szerződéssel rendelkező, de esetleg mozdítható versenyző kivásárlásának anyagi limitje? Amiben biztosak voltak, hogy marketing szempontból természetesen legyen vonzó az illető, ha lehet, „jólnevelt” és könnyen kezelhető, aki mellesleg tudja azt a következetességet, gyorsaságot és technikailag érzékeny, magas szintet hozni, aminek Rosberg tökéletesen megfelelt, és ami egy világbajnok csapatban alapkövetelmény.

Aztán hamar világossá vált, hogy alapvetően már az ideális jelölttípus kérdésében sem volt nagy egyetértés a vezetőségen belül, és végül az idegrendszerek strapabíró képessége vált döntő szemponttá. Na persze nem az érkező pilóta idegrendszeréről van szó, inkább Toto Wolfféról és Niki Laudáéról. A háromszoros osztrák világbajnok legenda természetes – és vb győztesekhez méltó módon a lehető legnagyobb nevet akarta a csapatban tudni, egy olyan karakteres egyéniséget, aki pótolhatta volna a Nico Rosberg vb diadalát kiaknázni nem tudó ezüstnyilaknál a bónusz figyelmet. A másik akarat, a Toto Wolffé viszont teljesen másról szólt: a stabilitás és a nyugalom fenntartását hangsúlyozta, amelyben mindenekelőtt a csapatmorál és az elvesztett cím után Lewis Hamilton megbékélése a meghatározó. Ez tulajdonképpen kicsit sarkítva ugyan, de egyet jelentett azzal, hogy a feladatra kiválasztott új Mercedes pilóta nem lehet „összeférhetetlen” nagy bajnok, de nem lehet éhes, konfliktust nem kerülő fiatal tehetség sem. (A fantáziánkra van bízva, kikre gondolunk, de Alonsoért, Vettelért, Verstappenért vagy Carlos Sainzért biztos nem rajongott volna Hamilton.) Mivel több, mint egy évtizedes Mercedes felé való elköteleződése révén Wolff mégis csak belsőbb ember, valószínűleg Dieter Zetsche elnöknél többet értek Toto érvei, főleg egy olyan idegtépő év és finálé után, amelyet a Rosberg-Hamilton páros produkált, és ami sokkolóan Rosberg „pszichés végelgyengülésével” és távozásával ért véget.

Más kérdés, hogy menetközben – Lauda bánatára – a legnagyobbak egyébként is nemet mondtak (legalábbis erre az évre vonatkozóan) a Mercedes megtett ajánlatára, hisz a nagy költségvetéssel rendelkező élcsapatok (mint a RedBull és a Ferrari) versenyzőinek, illetve a szebb napokat látott Fernando Alonsonak a 2017-es új szabályok adta lehetőségek miatt egyszerűen felesleges lett volna egy váltást kockáztatniuk.  Főleg annak tudatában, hogy az idei autót már nyilván Lewis Hamilton igényeinek megfelelően tervezte a Mercedes. Arról nem beszélve, hogy milyen presztízsveszteséggel járt volna akár Vettel, akár Alonso számára, ha hirtelenjében „a szent esküjük” ellenére faképnél hagyják a Ferrarit vagy a McLarent.
Igaz, hogy hősünknek, az álomautót végül elnyerő Valtteri Bottasnak messze nem a tavalyi volt a legkiemelkedőbb éve, képességeit aligha lehetne kétségbe vonni. Összességében az F1-ben eddig határozottan verte csapattársait, mind Pastor Maldonadót, mind Felipe Massát, mégis nagyon szerencsésnek érezheti magát, hogy a sors, illetve ez esetben inkább Nico Rosberg úgy intézte, hogy a semmiből végül a Paradicsomba került. Főleg annak tudatában, hogy már úgy nézett ki, a gyengülő Williams miatt Bottas (mint korábban már annyi nagy tehetség) akár el is tűnhet az élcsapatok radarjáról. Ráadásul a jelenlegi mezőny tele van rendkívül sok jó versenyzővel, a versenyképes helyek száma pedig, mint mindig, igen kevés. Keke Rosberg, Mika Hakkinen és Kimi Raikkönen után a finnek következő reménységének olyan régóta nagycsapatra vágyó tehetséges társak elől sikerült eloroznia a legkapósabb ülést, mint amilyen a Le Mans győztes Nico Hülkenberg, a gumimágus Sergio Perez vagy a Haas-szal tavaly mesterien kezdő Romain Grosjean.  Bár az hozzátartozik a történethez, hogy a stuttgartiak kívánságlistáján Hülkenberg volt az első, de a Renault-val újonnan kötött három éves szerződése miatt a szerencsével állandóan hadilábon álló német teljesen érinthetetlennek bizonyult. Bottas viszont nem lehet elég hálás a végül őt elengedő korábbi csapatának, mert az említett versenyzőkön kívül már ott toporognak türelmetlenül a nagyok ajtajában az olyan ifjú trónkövetelők is, mint Carlos Sainz vagy Esteban Ocon és Pascal Wehrlein. Meg merem kockáztatni, hogy Lewis Hamilton új csapattársának ez volt az utolsó esélye.
A Toto Wolff menedzselése alatt álló finn leigazolása a Mercedesnek mindenesetre már csak azért is jó választás, mert többekkel ellentétben Bottas az F1-ben nem kötődött más márkához, így ha beválik, kiváló képviselője is lehet majd a Mercedesnek. Az a kérdés azért akaratlanul is felmerül az emberben, hogy a Mercedes motorsport igazgatója (aki nyugalompárti) miből gondolja, hogy mostantól saját pártfogoltja mellett egyszerűbb lesz az élete, aki nyilván legalább azt a támogatottságot fogja élvezni, mint a háromszoros bajnok Hamilton, még ha az anyagi juttatásokon ez nem is látszik meg. (Itt persze nem arra a hatalmas kompenzációs összegre gondolok, amely a finn Williamstől való kivásárlásával járt.) Ha kellemes, ha kellemetlen ellenfél lesz Bottas Hamilton számára, az borítékolható, hogy a higgadt versenyző a finn kultúrából adódóan sem az a típus, hogy belemenjen Hamilton játékaiba, vagy pszichés hadviseléssel lehetne hatni rá. A nastolai fiatalembernek jelenleg bőven elég, hogy miután 2016-ra nem jött össze a ferraris megállapodás, most minden erre utaló előzmény nélkül megkapta élete lehetőségét, amivel mindenféle nyomás nélkül élhet. A média persze már károg, hogy Bottas a németekhez való késői csatlakozása miatt eleve nagy hátrányból indul a nagyvilági életet élő csapattársához képest, de az ismerkedés aligha tart tovább pár futamnál, főleg, hogy Valtteri alkalmazkodó képessége és következetessége mindig is az erősségei közé tartoztak. Nem véletlen, hogy Forma-1-es pályafutását megelőző összes sikere (kétszer volt harmadik a Forma-3 Euroszériában, bajnok a GP3-ban, kétszer nyerte meg a Formula 3 Masterst) hátterében a konstans eredmények álltak. Ahogy bizonyította ezt 2014 közepén is, amikor a Williams a turbóéra első évében a Mercedes motornak hála élcsapathoz méltóan teljesített. Bottas akkoriban egymást követő öt versenyen négyszer vitte dobogóig a Williamset. A következetessége és alapgyorsasága mellett most pluszban segítségére lehetnek az új szabályok is, így tisztább lappal indulhat új csapatánál, mint bármikor.

Bottas most négy, alapjában véve középcsapatnak számító Williams-szel töltött év után egy gyári Mercedes volánja mögött mutathatja meg a világnak, hogy mit is ér valójában a tehetsége a vb aspiráns Hamilton, a kivételes képességű Verstappen és a karrierje kezdetén a Formula Renault 2.0-ben már egyszer legyőzött Daniel Ricciardo ellen. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy Nico Rosberg távozása után is egy fenomenális show-t produkálnak majd a fiúk.


Kép és szöveg: Farkas Lívia

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

Fejtörő az öt karika jegyében
A korábbi nyári olimpiákhoz hasonlóan idén immár harmadszor invitálja olimpiai játékra a sportkedvelőket a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár. A kérdések a p…

További cikkek