Kis Ádám – Levianus Motorsport
Autocross Európa-Bajnokság
Seelow – 2017.05.-27-28.
Mitsubishi Colt EVO
Beszélgetés Kis Ádám autocross versenyzővel a Seelow-i 
verseny után, ahol megszerezte élete első dobogós helyét egy harmadik helyet, a Touring Car kategóriában.
Seelowban kezdődött számodra az Autocross Európa-Bajnokság 2017-es verseny évada.
Pénteken csak adminisztratív és gépátvétel várt rád és a csapatra. Szombaton már megmozgattad a Mitsubishi Colt EVO-t a németországi autocross katlanban.
Már ismerős volt neked ez a pálya, könnyedén végig találtál rajta? Miként is telt a szombati napotok?
– Az idei évben szabályváltozás történt, nincsenek már szabad edzések tehát egy etappal rövidebb minden verseny, így két időmérő és egy előfutam várt ránk szombaton.
Az első időmérőn a tavalyi első időmérőt lemásolva a második helyen végeztünk. Viszont éreztem, hogy az autóban és bennem is maradtak még másodpercek, így reménykedve vártuk a második időmérőt. Sajnos úgy meglocsolták a pályát, hogy esélytelenné váltunk a Pole pozícióért induló harcban. Az összetett időmérő eredmény alapján a harmadik pozíciót sikerült megszerezni, egy helyet hátra csúszva. Egy újabb technikai ellenőrzésre is sor került nálunk. Felkészülten és bizakodva vártuk az első előfutamot, egy jó rajtban reménykedve. A rajt sikerült, bár a legnedvesebb oldalról indultunk. Az első kanyarhoz érve a második pozícióért harcoltunk, ami érzésem szerint meg is lett volna a kigyorsításnál, ám ekkor hátulról a rajtnál pole pozícióból beragadt ALEŠ FUČÍK beköszönt. Az ütközés olyan „jóra” sikerült, hogy a hajtás azonnal elment. Bal hátsó defektet kaptunk, és beforogtam elé mely azt eredményezte, hogy a balos ajtóm és az első lökhárítóm sem úszta meg az ütközést. Számunkra itt ért véget az első előfutam. Az eredményhirdetés kifüggesztését meglepődve láttuk, hisz az esetért semmiféle büntetés nem járt FUČÍK-nak. Úgy éreztük, hogy ez így nincs rendben ezért a videókat magunkhoz véve elmentünk a versenybírókhoz. A verseny vezetőbírója, nem szívesen fogadott minket, de némi rábeszélés után hajlandó volt megtekinteni a videókat. Miután megnézte a videókat, bár végig azt mondogatta, hogy a posztbírók szerint versenybaleset volt, tíz perc múlva kizárták a versenyből ALEŠ FUČÍK-ot. Azt gondolom, hogy helyesen ítélték meg a videókat, hisz amekkora tempóval érkezett meg a kanyarba bejárati ívre a versenyzőtársam azzal a sebességgel a hajtűkanyart nem lehet bevenni. A szervizcsapatom szenzációsan dogozott így másnapra újra egy tökéletes autóba ülhettem.
Vasárnap a szombati napon történtek nyomot hagytak-e benned, vagy teljesen ki tudtál kapcsolni a futamok előtt? A döntőben az utolsó helyről rajtoltál, az első kanyar után már negyedik voltál, amit meg is őriztél a leintésig. Mennyire volt nehéz dolgod a rajt után? Végül csak harmadik lettél, hogy is történt ez?
– A kizárás nagyban hozzájárult, hogy lelkileg meg tudtam nyugodni, hideg és tiszta fejjel álltam fel a második előfutam rajtrácsának a végére. A rajt ismét jól sikerült az első kanyar után negyedikként fordultam, de örömöm nem tartott sokáig, hisz a sikánban az autó motorja valami miatt megállt, és megforogtam. Hál Istennek törés nélkül. Nagyon veszélyes helyen szemben a forgalommal állt az autó, de két körön keresztül nem tudtam újra indítani az autót. Majd mire sikerült újra indítsam az autót épp, hogy elindultam „kissé késve” leállították a futamot. Következett a megismételt rajt melyre a legnagyobb megdöbbenésemre nem engedtek fel. A rajterektől többször is kértem, hogy engedjenek fel, többszöri kérdésemre sem kaptam választ, hogy miért nem állhatok fel. Így nem volt mit tegyek, megvárva a futamot kénytelen voltam elhagyni a játékteret. Ezek után rohantam a vezetőbíróhoz, hogy kapjak valamiféle magyarázatot arra, hogy miért nem állhattam fel a megismételt rajtra, és miért nem állította meg előbb a futamot. A vezetőbíró nem volt hajlandó válaszolni egyik kérdésemre sem, csupán annyit közölt velem, hogy fáradjak a bírói irodába, és ott megkapom a kérdéseimre a magyarázatot. Nem volt mit tenni húsz méterrel arrébb sétáltam és bekopogtattam az irodába, ott föltettem ugyanezen kérdéseket. Legnagyobb meglepetésemre el szerettek volna küldeni a vezetőbíróhoz, majd közöltem velük, hogy ő küldött hozzájuk. Ezt követően mondták, hogy várakozzak. Közel húsz perces várakozás után behívtak az irodába, és megkérdezték, hogy mi történt. Nagy vonalakban felvázoltam nekik a történéseket, mely után két-három perces szabálykönyv nézegetés következett. Ezután az egyikőjük hozzám fordult angolra váltott és közölte velem, ha jól emlékszem a szabálykönyv 16.2.4 pontja szerint kizártak a futamból. Ez a pont lényegében azt jelenti, hogy az a versenyző, aki szándékosan veszély helyzetet okoz a pályán, kizárásra kerül a futamból. Hiába bizonygattam a bíró uraknak, hogy eszem ágában sem volt szándékos veszélyhelyzet okozása. Hiába mondtam azt, hogy nem került részemre bemutatásra a fekete zászló, hajthatatlanok voltak. Véleményem szerint fogalma nem volt a bíróknak, hogy a vezető bíró miért nem engedett elrajtolni, és ott kerestek egy pontot, hogy miért is nem állhattam fel a megismételt rajtra. Ezen kívül azt gondolom, egy ilyen veszélyes szituációt, ahol egy sikánba ideális íven, szembe a forgalommal, meglocsolt pályán áll egy mozgásképtelen autó, meg kell szakítani a versenyt a sérülések elkerülése végett. Szomorúan visszasétáltam a depoba, ám megálltam a hivatalos eredménytáblánál és ledöbbenve láttam, hogy körhátrányos pontot kaptam, nem pedig a kizárásért járó legmagasabb kilencvenötös pontszámot. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy rajtunk kívül senki sem szeretné, hogy jó eredményt érjünk el ezen a versenyen. Ekkor döntöttem el, hogy mi mégis mindent meg fogunk tenni a sikerért. Következett a harmadik előfutam melyen az utolsó helyről rajtoltam, ám az első kanyar kijárati ívén már második pozícióban haladtam. Melyet az első kör végére két kanyar erejéig elvesztettem, egy utólag szabálytalannak minősített manőver miatt. Második hely innentől kezdve nem került veszélybe és sikerült a leintésig megőrizni.
Következett a döntő melyet a nyolcadik pozícióból, az utolsó helyről kellet megkezdenem. Nagyon meglocsolták a pályát a döntőre. A rajtom jól sikerült. Negyedik helyen tudtam fordulni az első kanyarban. Az első két körben védekeznem kellet, hisz mögöttem a kategória 2015-ös Európa-bajnoka próbált előrébb jutni, nem mindig tisztességes eszközökkel. A harmadik körtől próbáltam folyamatosan csökkenteni a távolságot köztem és az előttem lévők között. Nem sikerült előrébb lépni melynek több oka is volt. Többször követtem el vezetési hibát, az ablaktörlő fóbiám még mindig fennáll, az autó teljesítménye a besarazódott cooler miatt nem volt tökéletes, hisz a beszívott levegőnk több mint 50 fok volt. Borzasztóan csalódott voltam a döntő futam leintése után, haragudtam magamra, hisz ha a sikán utáni pályarészen gyorsabban tudtam volna autózni, simán előrébb végezhettem volna.
Külön köszönet a biztató és elismerő szavakért a csapatomnak és a Gászler testvéreknek, akik dicsértek és próbáltak visszahozni az életbe. Fél órával a leintés után kaptuk a hírt, hogy a második helyen leintett Martin Samohýl autója az utólagos ellenőrzésen szabálytalannak bizonyult és kizárásra került az Európa-Bajnokság első fordulójáról. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy a hír igaz, megkezdtük életem első Európa-Bajnoki dobogójának ünneplését, melyet bővebben nem fejtenék ki. Letargikus hangulatom az egyik percről a másikra örömmámorrá változott. Ezúton is köszönöm azoknak, akik itthonról szurkoltak, szorítottak értünk.
Köszönöm a családomnak, köszönöm a támogatóimnak és nem utolsó sorban a csapatomnak, hogy hittek bennem, bennünk!
Sajnos az Európa-Bajnokság második fordulóján technikai okok miatt nem tudunk indulni, így legközelebb Matschenbergben találkozunk a vetélytársakkal.
A lécet magasra rakta a csapat, így mindent megfogunk tenni, hogy átélhessük újra ezt az eufórikus érzést!
Reméljük Fortuna ismét mellénk szegődik!
Fotó: Danny Ralf Krieg
