A magyar sport egyik nagyköveteként – Sydney, Athén, Peking, London után – ötödik olimpiáján vehetett részt nyár végén Brazíliában a tiszaújvárosi Márkus Gergely, vagyis az eddigi öt triatlonos olimpia közül egyikről sem hiányzott. A Nemzetközi Triatlon Szövetség (ITU)Lausanne-ban dolgozó sportigazgatója riói tapasztalatai, élményei felelevenítése mellett a magyar sport helyzetéről is kifejti véleményét.
– Bár jó néhányszor jártunk a helyszínen, tavaly hivatalos tesztversenyt is csináltunk ott és folyamatos videó-konferencián kommunikáltunk a helyi szervezőkkel, megérkezvén Rióba, még mindent háromszor át kellett vennünk a közreműködőkkel, akiknek ismételten részletesen elmondtuk a feladataikat – kezdte beszélgetésünket Márkus Gergely, aki szakmai szempontból felügyelte a riói triatlon eseményeket. – Nagyon komoly előkészületekre volt szükség, hiszen nagyon sok minden a pályán történt, ahol semmiféle hiba, vagy bizonytalanság nem fért bele. A megnyitó ünnepségtől az első versenyünkig ezzel teltek a délelőttjeim, miközben folyamatosan konzultáltam a technikai delegátusokkal. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság jelen levő vezetőivel is én tartottam a kapcsolatot. A csütörtöki versenyünkre egyébként szabadnapot rendeltek el Rióban, melyhez minden bizonnyal annak is köze volt, hogy a Copacabana környéki versenypályák kialakítása, majd a verseny lebonyolítása érdekében nem kevesebb, mint 42 buszjáratot kellett leállítani. Ami a viadalokat illeti, nagy meglepetés nem történt, érvényesült a papírforma. A férfiaknál a brit Alistair Brownlee címvédésével sporttörténelmet írt, míg öccse Jonathan, Londonhoz képest egy helyet előrelépve ezüstérmet érdemelt ki. A bronz a dél-afrikai Henri Schoeman-nak jutott, akinél talán honfitársát, a legjobb futóidőt produkáló, negyedik helyen zárt Richard Murray-t tarthattuk esélyesebbnek az éremre. Ifj. Faldum Gábor 20. helye, mely a triatlon 2000-ben, Sydney-ben történt bemutatkozása óta a legjobb magyar férfi olimpiai eredmény, kiváló teljesítmény! Tóth Tamást egy, a mezőny hátsó felében történt bukás hátráltatta, így ő a 33. helyen fejezte be a versenyt. A hölgyeknél a világbajnok amerikai Gwen Jörgensen elbírta az esélyesség terhét, nagyszerűen tartotta magát eddigi gyengébb számában a kerékpározásban, ahol a 2012-es olimpiai bajnok, a szülés után visszatért svájci Nicola Spirig mindent elkövetett azért, hogy lerázza őt. Mivel társak nélkül maradt, nem járt sikerrel és közben eléggé elfáradt, a futás már csak formaság volt. A dobogó harmadik fokát, brit páros csatát követően, az adott pillanatban jobb formát mutató Vicky Holland foglalhatta el. Dr. Kovács Zsófia, aki balszerencsés, kerékpáros bukás miatt reménytelen helyzetben is befejezte a londoni olimpiát, az azóta elért sok szép siker után újra bizonyította, hogy ott van a legjobbak közvetlen közelében, 24. lett, ami abszolút vállalható és elismerésre méltó. Vanek Margitot hét közben sajnos egy vírusos betegség alaposan legyengítette, de ennek ellenére – dicséretes módon – nem adta fel, a 45. pozícióban célba érkezett.
Korrekt pályákkal, körülményekkel
– A versenyzők abszolút korrektnek minősítették a pályákat, a körülményeket – folytatta a sportvezető. – Az óceán vízminőségével, így a mi úszásunkkal – több előzetes sajtóhír ellenére – nem volt semmi gond. A kerékpáros pályán található körönkénti emelkedő, melyet nyolcszor kellett „megmásznia” a mezőnynek rendkívüli igénybevételt jelentett mindenkinek. Több sportolóval beszéltem a versenyeket követően, akik egybehangzóan azt mondták, hogy a jó pozíció kiharcolása érdekében „üveghangon” kellett teljesíteniük az első két körben, ami több volt mint szokatlan. Erre nagyon speciálisan kellett felkészülni, melyet talán a britek valósítottak meg a legmagasabb szinten, hiszen a hat éremből hármat ők vihettek haza, ráadásul még egy negyedik helyet is begyűjtöttek. A triatlon küzdelmek valamennyi közreműködőjét büszkeséggel töltheti el, hogy közös erőfeszítéseinknek köszönhetően két zökkenőmentes erőpróbával megmutattuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, mi komolyan vesszük szabályzataikat, maximálisan lehet ránk számítani! A magyar „kontingensben” rajtam kívül – a tiszaújvárosi világkupa-futamokon is rendszeresen közreműködő – dr. Varga Béla a technikai feladatokban, Nagy Alpár a kerékpárok ellenőrzésében, Csovelyák Zita, akivel az ITU-ban szintén együtt dolgozom, a fejlődő országok versenyzőinek segítésében, míg Schmidt János, mint hivatalos ITU fotós működött közre.
Szurkolóként is oda tette magát
– Mivel magam is sportrajongó vagyok, szabadidőmben igyekeztem minél több eseményt a helyszínen megtekinteni – mondta Márkus Gergely. – Nagyon örülök, hogy ott lehettem Hosszú Katinka aranyainál, Cseh Laciék hármas holtversenyénél a 100 m pillangón, Kapás Boglárka bronzos úszásánál, a vívó Szilágyi Áron és Imre Géza sikereinél, valamint a magyar férfi vízilabda válogatott brazilok és ausztrálok elleni találkozóin. A magyar érdekeltségű események mellett nagy élményt jelentett a brit Mo Farah 10000 méteres arany-futása, a Bradley Wiggins nevével fémjelzett brit pályakerékpáros csapat csúcsdöntése, a skót Andy Murray sikerével véget ért férfi tenisz döntő, a férfi kosárlabda elődöntő és bronzmeccs, az országúti kerékpárverseny Copacabana közeli rajtja csakúgy, mint a férfi kézilabda döntő. Ez utóbbival kapcsolatos élményem, hogy hazafelé egy gépen utaztam az olimpiai bajnok dán válogatottal, a jegyem éppen egyik legnagyobb sztárjuk, Mikkel Hansen mellé szólt.
A brazilok „lehozták”
– Néhány héttel az ötkarikás játékok után, én azt gondolom, hogy a braziloknak nagyobb probléma nélkül , megfelelő színvonalon sikerült „lehozniuk” ezt az olimpiát. Ahhoz azonban, hogy az én eddigi ötkarikás játékaimhoz hasonló, megkülönböztetett hangulat kísérje a rendezvénysorozatot, éppen a finomságok hiányoztak. Jobban oda kellett volna figyelni arra, hogy a városban járva mindenki érezhesse, bizony itt éppen a sport legnagyobb ünnepe zajlik. Ez és az aránytalan drágaság járulhatott hozzá ahhoz, hogy lényegesen kevesebben voltak, mint, ami megszokott egy olimpián. Úgyis mondhatnám, hogy szerintem kicsit több figyelmet kellett volna áldozni a külsőségekre. Óriási lehetőség volt a brazilok kezében, amivel szerintem nem tudtak teljesen élni. Ide tartozik az is, hogy véleményem szerint a nemzetközi sajtó indokolatlanul lehúzta a riói előkészületeket, az ottani egészségügyi és biztonsági helyzetet, elriasztva ezzel a sportrajongók jelentős táborát. Utólag elmondható, hogy a riogatás lufinak bizonyult.
Márkus Gergely szeptember közepén Mexikóban, a Cozumel városában megrendezett világbajnoki-sorozat döntőjén vezette az ITU-csapatát. A meglehetősen sűrű szezon vége felé a VB-t követően a várva várt pihenésen volt a sor. Ezt követően pedig újra Lausanne-ba vette az irányt, ahol a 2017-es triatlon szezon feladatainak kidolgozásában, a versenynaptár kialakításában, véglegesítésében is nagyon számítanak a tiszaújvárosi szakemberre.
Észbe kell kapnunk!
– A tizenöt érmet, közte nyolc aranyat hozó riói szereplés fényében nem lehet szégyenkezni valónk, de úgy gondolom hogy nem szabad, hogy a magyar sportot ez elaltassa, ezért a magyar sportba áramló jelentős pénz mellé rendkívül komoly szakmai programokat kell hozzárendelni – fogalmazta meg markáns véleményét a magyar sport jövőjéről a jelentős nemzetközi rutinnal rendelkező sportdiplomata. – Jó példa lehet, hogy a britek az athéni olimpia súlyos mélypontja után kezdtek el építkezni 2012-re, Londonra, melynek lendülete kitartott Rióig. A hosszútávra tervezett és elvégzett munka gyümölcseként, Brazíliában a hazai játékokon szerzett érmeknél is többet gyűjtöttek be. A triatlon mellett például pályakerékpározásban és evezésben is a világ élvonalába küzdötték magukat. De, mint az ő esetük is bizonyítja, ehhez az „építkezéshez” nem elég 4 év, legalább 8 esztendő szükséges…
Fotó:A riói magyar „kontingens”: Nagy Alpár, Márkus Gergely, dr. Varga Béla, Schmidt János és Csovelyák Zita a Copacabanán.
(Fotó: Magánarchívum)
