A Sztárportré vendégei a következő adásban a női szeszélyről beszélnek:
Csongrádi Kata és Straub Dezső!
Csongrádi Kata: „Anyukám arra tanított, hogy hosszú távon minden kiderül:
Tehát, ahogy a házasságban nem érdemes linkeskedni – mert kiderül -, úgy
ezen a pályán sem érdemes linkeskedni. Értem ezalatt, hogy soha semmilyen
feladatot nem szabad letegezni – én ezt így hívom -, tehát nem szabad
félvállról venni.
Nem engedem el magam, amihez óriási fegyelemre is van szükség, de valahogy
ez megtérül. Akik mellém álltak, azok évtizedek óta állnak mellettem, és
akik hittek bennem, azok folyamatosan hisznek bennem – ez nagyon jó érzés.
Egy kívülálló azt mondhatja: Hát igen, játszanak. Mi is úgy mondjuk, hogy
esténként megyünk játszani, de ez a játék egy végtelenül komoly dolog, és
nagyon lélekből fakad. Valójában így benne lenni – ilyen mélységben, ahogy
én is már művelem ezt a színészi pályát évtizedek óta – se nem bohém, se
nem szeszélyes. Ez valami végtelen nagy elkötelezettséget jelent,
hivatástudatot, emberszeretetet – hiszen mindenkiben az munkál, aki fölmegy
a világot jelentő deszkákra, hogy jobbá tegye a lelkeket, jobbítson a
világon. Ehhez eleve olyan lelki állapotba kell kerülni, amihez mélység
szükséges, lelki mélység, és egyáltalán nem a bohémság, és a szeszélyesség.
A szeszély arra való, hogy tudomásul vegyük, hogy van, és aztán
uralkodjunk rajta. Ne bántsunk meg vele senkit, hogy ma ilyenek vagyunk,
holnap olyanok – mint az időjárás -, hanem egyfajta egyensúlyt teremtsünk a
lelkünkben, és ez által a környezetünkben is. Úgyhogy a szeszéllyel csak
óvatosan: El lehet játszani jópofán, színpadon, és be lehet mutatni, hogy
egyszer ilyenek vagyunk – mi nők, vagy ti férfiak -, csapodárok, kedvesek,
aztán fordul a szél, és másmilyenek, de nem érdemes. Nekünk, embereknek,
akiknek megadatott, hogy kezelni tudjuk ezeket a szélsőséges indulatokat,
éljünk vele, és teremtsünk harmóniát magunkban, a környezetünkben, és azon
a néhány négyzetcentiméteren is, ami nekünk megadatott a világból. Ahogy
József Attila írta: Csacsog a felszín, hallgat a mély.” További részletek:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-332
Straub Dezső: „A hölgyek, amikor elpanaszolják a gondjaikat, a
férfiemberben automatikus a megoldások felsorakoztatása, hiszen a
férfiember úgy érzi, hogy ha a hozzá tartozó hölgyet sérelem éri, akkor meg
kell védenie. Ha azt mondja az a kislány, hogy a főnöke odabent így, és így
bánt vele, akkor az emberben természetesen felmerül a gondolat, hogy most
akkor előveszem a sodrófát – vagy a baseball ütőt -, bemegyek, és addig
verem a palit, amíg ez a viselkedés meg nem változik. Miközben a hölgynek
erre egyáltalán nincs szüksége. Neki csak arra van szüksége, hogy
meghallgassuk, és azt mondjuk: Ó drága, de nehéz lehet neked ott bent.
Ezt nagyon nehéz egy férfiembernek megérteni, hogy nem a saját
ötletparádéját kell a hölgy elé szórni, hanem őt megérteni, és
meghallgatni.” Folytatás, és további részletek adásban! További részletek:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-332
