2024. 06. 16. vasárnap

Jusztin
1 EUR 398 HUF
1 GBP 473 HUF

A következő Sztárportréban: Horváth Attila

Szakmák, Titkok, Munkaeszközök!

Horváth Attila: „Dalszövegíró vagyok, és nagyon sok előadónak írtam, de a
lényeg az, hogy a rockból érkeztem, és a rockban is maradok legszívesebben
mindig. Az összes többi, egy-egy kirándulás, erőpróba volt – hogy a
kihívásnak meg tudok-e felelni. Ahogy az idő telik, és én is idősebb
vagyok, a rockból, a blues felé kacsintgatok, és minél tömörebben, és
egyszerűbben szeretnék már fogalmazni.

Azokkal, akikkel hosszú távon dolgozom együtt, tudjuk egymásnak minden
lélegzetvételét – gondolok itt Balázs Fecóra, vagy Charlie-ra. Akikkel
viszont nem ennyire sűrűn találkozom szakmailag, és nem ennyire közeli
ismerősök, ott azt hiszem, hogy csak a jellemző vonásokat kell ismernem.
Soha nem az a feladatom – és ez nem is célom -, hogy valaki másnak a bőrébe
belebújjak. Nekem az a feladatom, hogy azokat a gondolatokat, érzéseket,
hangulatokat, amiket én fogalmazok meg, vagy öntök szavakba, olyan formában
tegyem, hogy közben tisztában legyek azzal, hogy nem tőlem fogják hallani,
hanem attól, aki előadja – tehát tőle kell, hogy hiteles legyen.

Nagyon korán, már gyerekkoromban verseket írtam – kamasz koromban ezek
közül néhány meg is jelent. Találkoztam a beat zenével, ami akkor ért el
hozzánk, és rögtön beleszerelmesedtem, úgyhogy ezt a két szerelmet – az
irodalom, és a zene -, gyönyörűen lehetett kapcsolni. Azonnal saját
zenekart alakítottam, és saját dalokat írtunk – tehát én már 14-15 éves
koromban dalszövegeket írtam. Éppen 40 évvel ezelőtt, a Taurus zenekar volt
az első, aminek a teljes repertoárját, szövegét én írtam.

Amikor az ember ír, akkor az egy nagyon ösztönös tevékenység – ha már
elindult az ember agya, és forognak a kerekek, akkor jönnek ám a gondolatok
csőstül, oldalakat lehet teleírni. Az ember nagyon gyakran abba a hibába
esik, hogy azt hiszi, amikor végre sikerült egy dalt megírni, akkor az
készen van. Nincs kész, mert akkor abszolút ki kell ebből az állapotból
lépni – amiben írtam a szöveget -, és másnap, teljesen józanul, hideg
fejjel, mérnöki precizitással átnézni. Átnézni, hogy pontosan ezt
gondoltam-e, és pontosan így akartam-e, és pontosan ezek a fordulatok,
ritmusok illenek a legjobban arra a zenére, vagy lehetne még jobban… Szóval
jön egy olyan hosszú, pepecselő munka, amikor már sakkozunk a szavakkal, és
csak egy-egy mondatot, egy-egy gondolatot cserélünk ki.

Amikor transz állapotban az ember ír, akkor azt hiszi, hogy szenzációs
sorok, és gondolatok jutottak eszébe, viszont nagyon sokszor van úgy, hogy
akármennyire zseniális a gondolat, nem illik a többihez, vagy a zenéhez, az
előadó egyéniségéhez – és akkor bármennyire fáj, könyörtelenül ki kell
törölni, és nem szabad sajnálni.

Ebben a munkában nem az írás a legnehezebb, hanem az a folyamat, ahogy én
egyáltalán saját magam, abba az állapotba hozom, hogy tudjak írni – ugyanis
az egy másik dimenzió. Az egy másik kozmosz, én olyankor nem ezen a világon
vagyok, amikor már konkrétan írok, de ezt az állapotot, nekem valahogy el
kell érni. Van, amikor egy csomó whiskey segít, van amikor hatalmas
sétálások az erdőben, és van amikor kifejezetten komoly bulizások, és
társasági bulik kellenek ahhoz, hogy az éppen adott feladatba, bele tudjam
magam trenírozni. Ez mindig másképp zajlik, attól függően, hogy éppen
kinek, és milyen jellegű lemezt írok.

Alapvető az, hogy amivel megkeresnek, azzal a zenével egyet tudjak érteni,
bele tudjak szeretni – mert a nélkül nem megy. Csak olyanokkal tudok együtt
dolgozni, akikkel az emberi kapcsolatom is kiváló tud lenni, nem csak a
munkakapcsolat. Nagyon erősen válogattam mindig, és nagyon megnéztem, hogy
mi az, amit elvállalok. Óvatosan mondom – mert nem szeretnék nagyképűnek
tűnni -, de talán ez valamiféle rangot is adott nekem ebben a szakmában.
Tudják, hogy én csak azt vállalom el, ami igazán jó, és ha valamit
elvállalok, akkor abban meg lehet bízni, hogy egész biztosan – a maga
nemében – szakmailag jó.

Dalszöveget kizárólag nagy alakú kockás füzetbe, és tollal tudok írni,
aztán amikor készen van, akkor természetesen archiválom a számítógépbe.”

A teljes rádiós interjú Horváth Attilával meghallgatható adásban, a
kedvenc helyi rádióban, (http://www.sztarportre.hu/index.php?radio=ld) vagy
adás után a rádióműsor weboldalán, ahol több mint 100 korábbi interjú is
meghallgatható.(http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasd=ld)

 

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

Az utolsó pillanatban változtatott életén Peller Károly. Előszőr a térdei mondták fel a szolgálatot, aztán cukorbeteg lett. Hét évig rombolta a szerve…

További cikkek