Ráolvasás 22. hét
Dr. Borsi Éva ráolvasásai
Dr. Borsi Éva szegedi háziorvos 1979-ben Szegeden a SZOTE orvoskarán szerzett diplomát, majd 1983-ban a SZOTE Gyermekgyógyászati Klinikán tett csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát, képesítései 1996-ban szakközgazdász diplomával bővültek. 1994 óta foglalkozik érdekvédelemmel, 1996 és 2001 között a Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesülete PHARE Forrásközpont projektmenedzsere, 2006-ig tagja volt a MOK Díjtétel-egyeztető Bizottságának és Közgazdasági Bizottságának. 2007-es megalakulása óta a Kasszaorvosi Szervezet elnöke. Rácz: a rezidensek bérének emelése feszültséget keltene
Kórház-gazdálkodástan gyakorlatom színhelyén, az AKH Wien-ben Herr Ingruber (verwaltungsdirektor) az osztrák csúcs egészségügyi intézet közgazdász főigazgatója az 1990-es évek végén, amikor az intézmény fenntartása kezdett forráshiányossá válni, Bécs városa elé terjesztett egy tervezetet, amelyben leírja, hogy a működő több száz szakrendelőt milyen ütemben fogja megszüntetni, amennyiben a tulajdonos Bécs városa nem biztosítja a szükséges anyagi eszközöket. Bécs városa biztosította a szükséges pénzt, mert fontosnak tartotta az ellátás működését. Megjegyzem az orvosok bérét a kincstár közvetlenül utalta az orvosok számlájára.
Magyarországon ez nem működik, mert hazánkban ilyen kórházigazgató nincsen. Évtizedek óta olyan feladatot vállalnak el, amiről már kinevezésük pillanatában tudják, hogy korrekten nem képesek ellátni. Pedig csak a már meglévő törvényeket kellene végrehajtani, Uram bocsá’, számon kérni az abban megnevezett felelősöktől a történteket.
Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 142. §-a szerint az állam az éves költségvetési törvényben meghatározott módon – a központi költségvetésben és az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében biztosítja a megfelelő szintű és minőségű egészségügyi ellátások működésének a fedezetét.
143. § Az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok ellátásáért, valamint az ezekkel összefüggő jogok gyakorlásáért és kötelezettségek teljesítéséért való felelősség az Országgyűlést, a Kormányt, a minisztert, az egészségügyi államigazgatási szervet, a helyi önkormányzatokat, az egészségügyi szolgáltatók további fenntartóit, az egészségbiztosítási szerveket, a Regionális Egészségügyi Tanácsokat (a továbbiakban: RET) terheli.
Az egészségügy évtizedek óta a maradékelv alapján részesedik a költségvetésből, függetlenül attól, hogy mi az államforma és milyen színű a kormány. Egész egyszerűen a magyar kormányokat nem érdekli az egészségügy, mert tudják, hogy a benne dolgozók a végtelenségig zsarolhatók a hivatásban rejlő hatalmas kockázatok miatt.
Amennyiben senkit, semmilyen felelősség nem terhel, akkor ki kell jelentenünk, hogy a magyar Országgyűlés, a mindenkori kormány, az egészségbiztosító, valamint a RET-ek szerint a magyar állampolgárokat ILYEN SZINTŰ ÉS MINŐSÉGŰ ELLÁTÁS ILLETI MEG a XXI. században Magyarországon. Akinek nem tetszik, annak „el lehet menni, kérem!”
Demagógia az egészségügyben dolgozókra hárítani a felelősséget a kialakult helyzet miatt. Nem az ember, az állampolgár és családja van az államért, hanem fordítva. Azért fizetünk az adónkból az állam apparátusában dolgozó ezreket, hogy az állam biztosítsa a jólétünket(?), nem azért, hogy feláldozzuk magunkat és családunkat generációkon keresztül azért, hogy TALÁN egy emberöltő múlva már „jobb” lesz! Egy olyan országnak a polgára (aki véletlenül orvos), ahol a II. világháború óta változatlan problémák tömege zúdul az egymást követő orvos-generációkra, már nem bízhat. Tudja, érzi, nincsen szükség rá. Nem kell senkinek, hát elmegy, – írja a mellékhatás.hu.
