„20 évvel ezelőtt sok mindenen felhúztam magam, de most már egy békességes természet uralkodott el rajtam, amit nevezhetünk harmóniának. Az életben valahányszor egy kicsit besokalltam valamitől, azonnal akadt egy másik lehetőség – az egyik ajtó becsukódik, kinyílik a másik. Az igazság az, hogy ez egy olyan pálya, ahol nem nagyon lehet fékezni.”
Várkonyi András sokat dolgozik, de úgy érzi ez pont így van jól. A színészi feladatok mellett az írás mindig közel állt hozzá: „Mindennek látom egy kicsit a fonákját is, amikor írok, a tollamat ez vezeti.”
Írt már színdarabot, könyvet, tv sorozat epizódokat, sőt film forgatókönyvet is – ez utóbbi még nem valósult meg. „2-3 éve nagyon benne voltam ebben, egy szatirikus anyagot adtam le a filmalaphoz, nagyon szerettem volna megvalósítani. Akkor ez nem sikerült, úgyhogy gondoltam akkor mást kell csinálni, elkezdtem színházban játszani egy kicsit – nem áll le az ember.
Szerintem engem már Vili bácsinak fognak ismerni amíg élek. Sokszor találkozom gyönyörű hölgyekkel, akik közlik velem: magán nőttem fel!”
Forrás: https://sztarportre.hu/