Köszönöm a fontos kérdéseket. A helyzet az, hogy szinte nincs olyan lakossági fórum, ahol ne ugyanezek a gondolatok kerülnének elő. Menjünk akkor szépen sorban.
– Nem tudom, pontosan mennyi pénzt kell visszavenni, jelenleg az érintettek körét is nehéz meghatározni, és szerintem nincs is olyan ember, aki ezt tudná, de minimum százmilliárdos nagyságrendről van szó, azt pedig tudjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal, úgyhogy ott kell kezdeni. Nyilván a visszaszerzése sem egyszerű nem lesz, sem egyik napról a másikra nem fog menni, bármennyire is szeretnénk. Az első döntő kérdés ezért szerintem az: őszintén és valóban vissza akarjuk-e szerezni azt, amit elloptak? Mivel az elszámoltatás nem lesz életbiztosítás, megvan-e bennünk az ehhez szükséges bátorság? Erre a válaszom: igen, elszántak vagyunk.
– A visszaszerzés módszereit illetően a jelenleg hatályos törvények is adnának teret, de készülünk olyan törvényekkel, amelyek ezt csak tovább szélesítik. Ilyen az elévülési idő és a mentelmi jog eltörlése, a kötelező vagyonosodási vizsgálat, a vagyonelkobzás gyakorlata, a földesúradó (bizonyos vagyonosodás feletti adó), minden korrupcióval kapcsolatos büntetési tétel szigorítása, közpénz lopása esetén a dupla büntetés elvének bevezetése stb. Ezeket a javaslatokat már eddig is többször az Országgyűlés elé vittük, de valamilyen „furcsa ok” miatt, mindig lesöpörte a Fidesz. Ha megnyerjük a választásokat, akkor meglesz a szükséges többség, és megteremtjük a törvényi hátterét az elszámoltatásnak.
– Nagyon sokszor hallom a kérdést, hogy miért nem teszünk feljelentést. Az az igazság, hogy nagyon sok feljelentést tettünk már, de az ügyészség totális politikai irányítás alá került sajnos, az ügyek ezért elhalnak. Ettől még csináljuk, de nincs eredmény. Az egyik első ember, akit majd el kell számoltatni, az maga a legfőbb ügyész lesz. És az is fontos lehet, hogy különféle külföldi minták alapján hozzunk létre egy korrupcióellenes ügyészséget, amely kifejezetten erre a területre specializálódna, megfelelő felhatalmazással, személyi állománnyal és eszközökkel.
– De tudom, hogy mindezek csak szavak és ígéretek, hiszen a legfontosabb kérdés: mi a garancia arra, hogy ha oda kerülünk, akkor mindezt meg is fogjuk tenni? Vagy még durvábban fogalmazva: mi a garancia arra, hogy ha oda kerülünk, akkor majd nem fogunk mi is ugyanúgy lopni, mint az eddigiek? Na, azt hiszem, tényleg a lényeghez érkeztünk, mert az elszámoltatás nem technikai, jogi vagy szakmai gátakba ütközött eddig sem, hanem egy nagyon emberi és nagyon szomorú akadálya volt, méghozzá az, hogy aki korrupt volt ellenzékben, az nem tud korrupcióellenes lenni kormányon. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Az MSZP és a Fidesz nem kormányra kerülve lettek korruptak, hanem már ellenzékben azok voltak! Egy politikai garnitúra pedig a legritkább esetben fogja elszámoltatni magát. Annak tehát, hogy a Jobbik kormányra kerülve megvalósíthatja az elszámoltatást, az adja a legnagyobb biztosítékát, hogy most sem korrupt, nem lett része ennek a rendszernek.
– Nem szeretem, amikor az emberek azt mondják, gondolják, aki politikus, az mind korrupt. Ez túl azon, hogy sértő általánosítás, valahol azt is jelenti, hogy aki így gondolja, az egyúttal azt is állítja, ha ő lenne ott, ő is korrupt lenne. És ezzel lényegében már társadalmiasítottuk is a korrupciót. Vagyis az nem álláspont, hanem üléspont kérdése. Ahogy Hofi mondta, a korrupció az, amiből kihagyták az embert… Vagyis a probléma nem csupán a politikusok hozzáállásával, hanem az egész társadalom hozzáállásával van. Ha az emberek nem lennének ennyire megengedőek ebben a kérdésben, mindezt nem lehetne megcsinálni. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindaz, ami zajlik, az az emberek felelőssége, hiszen az embereknek azt üzenjük: „Ti dolgoztok” és „Ők lopnak”. Csupán azt mondom, a probléma sajnos mélyebb annál, mint elsőre gondoljuk. Nem csak az ellopott pénzt kell visszavenni, azt majd „Mi visszavesszük”, hanem a társadalom hitét kell visszaadni. A mélyrétegekben helyre kell állítani az olyan szavak jelentését, értékét, mint tisztesség, becsületesség, igazság, munka, teljesítmény, szorgalom. Ezek pedig nem jobboldali vagy baloldali szavak, hanem általános, emberi értékek. A 2018-as választás tétje ezért nem csupán az, hogy visszavesszük-e az ellopott pénzt, mert szerintem ez a könnyebb feladat, hanem az, hogy olyan közhangulatot és közéletet tudunk-e teremteni, pártoktól, értékrendektől és mindentől függetlenül, amelyben a korrupció hosszútávon sem tud újra kicsírázni. Na, ez lesz a nagy kihívás. Ez pedig a politika döntő feladata lesz, mert a politika vitte le ennyire alacsonyra a lécet, így neki kell majd megemelnie is, és elsőként példát mutatnia.
Nagyon köszönöm még egyszer a nyilvános kérdést, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy nagyobb nyilvánosság előtt beszélgessünk fontos kérdésekről, hogy hidat építsünk a politika és a társadalom közé. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy lesz, aki a fenti szavaimat majd nem hiszi el, ilyen-olyan okok miatt nem tartja hitelesnek, vagy csupán az elmúlt 27 év tapasztalata alapján erősen szkeptikus. Őket arra kérem, hogy ne felejtsék el, nem én privatizáltam, nem én szőkítettem olajat, nem én döntöttem be vállalatokat, nem én tettem földönfutóvá tisztességes családokat, nem én árusítottam ki az országot, nem én áraztam felül beruházásokat, nem én osztottam vissza 10-20-30 százalékokat és sorolhatnám tovább. Engem pont az vezetett a politikába, mert abban hiszek, hogy ennek nem kell így lennie. Ha sokan hisznek benne, akkor nem is lesz így.
