DYNAMIC RALLY TEAM –23. Veszprém Rallye, 2016. június 10-12.
Lángi Attila – Veres Gábor, BMW Z4 M Coupe
Talán már nem is a róluk lenne szó, ha nem lépne fel valami műszaki probléma versenyközben… Lángi Attilát és Veres Gábort a 23. Veszprém Rallyen is utolérte a balszerencse: lengőkartörésben, defektben és váltóhibában is volt részük. Mégis szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen sokakkal ellentétben ők be is értek a célba, ráadásul igencsak értékes bajnoki pontokkal gazdagodtak – amit a 4-es kategória 2., illetve a 2WD értékelés 3. helyéért osztogattak.
Lángi Attila: Nem volt életem versenye ez a Veszprém Rallye… Most is beigazolódott, hogy ez a szép aszfaltautó a jól beállított aszfalt futóművével teljesen használhatatlan a murván. Szakaszról szakaszra a túlélésre játszottunk, törekedtünk arra, hogy ne szakadjon szét teljesen a Z4 alattunk. Így pedig nem olyan jó versenyezni, hogy folyamatosan óvatoskodni kell. Nem is mosolyogtunk úgy a szakaszok végén, ahogyan szoktunk…
Persze műszaki problémánk így is adódott – nem is rólunk lett volna szó, ha nem így történik. Először kitörött a bal hátsó lengőkarunk, de a szerviz szerencsére gyors és jó munkával orvosolni tudta a helyzetet, majd a váltó is meg-megmakacsolta magát. Menet közben egy defektet is sikerült beszereznünk, de a mai napig nem tudom, hogyan. Az viszont jó hír, hogy megoldódott az átbeszélő-problémánk, és végre mindent hallok, amit a navigátorom diktál. Jócskán megkönnyíti így a dolgomat vezetés közben…
A szeszélyes időjárás jócskán megviccelt bennünket is. Amellett, hogy sárral borított volt az összes pálya, gyakran voltak vakrepüléseink is. Hiszen ahogy felcsapódott a sár a szélvédőre, nem tudtuk rendesen letakarítani a menet közben – részben amiatt, hogy angol kocsi részévén inkább a jobb oldalát törlik a lapátok, másrészt pedig azért, mert időközben ki is fogyott az ablakmosó folyadékunk. Izgalmas volt… Ráadásul egy mocskos nagy ugratásban is volt részünk, ami élményre igazán nagy volt és marad is még egy ideig.
Már az elején látszódott – és ezt sejtettük is –, hogy nem nagyon fogunk tudni beleszólni a kategóriánk eredményének alakulásába. A taktikánkat is az volt, hogy minden másodpercet beáldoztunk annak, hogy beérjünk a célba. Időközben sajnos Alberti Szabiéknak szervocső-törés miatt ki kellett állniuk, s ennek köszönhetően a 4-es kategóriában előreléptünk a 2. pozícióba. Ami meglepő volt számomra, hogy a 2WD értékelésben is dobogóra tudtunk állni. Népes kétkerekes mezőny állt rajthoz a veszprémi viadalon, ám a végére úgy lemorzsolódtak, hogy mi felértünk a 3. helyre.
A murvás versenyeknek ezzel idénre vége, amit most nem is bánok annyira. Bízom benne, hogy az aszfaltos folytatásban elkerülnek majd bennünket a műszaki gondok, és Székesfehérváron újra teljes létszámú kategóriában tudunk majd csatázgatni a többiekkel.
Veres Gábor: Szombathely után azt mondtam, hogy az a legrosszabb, ha tét nélkül kell versenyezni. Most az érem másik oldalát tapasztalhattuk meg, amikor rajta van az emberen a nyomás, hogy mindenképp be kell kormányozni épségben a kocsit a célba, és pontot kell szereznie. Ez sem könnyű feladat. Mivel Veszprémben nem volt meg a kategóriánk, ezért nem is az ellenfelekkel, inkább a technikával szemben harcoltunk, a túlélésért.
Minden futamból tanulunk valamit, most például azt, hogyan kell beosztanunk az autót. Nagyon vissza kellett fognunk magunkat, hogy ne a mi illetve a nézők élvezetére autózzunk, hanem a biztos pontokért. Nem akartuk ugyanis cserbenhagyni a csapatunkat, hiszen ők versenyről versenyre keményen dolgoznak azért, hogy jó autóval tudjunk rajthoz állni. Ennyit pedig megérdemelnek, hogy kézzel fogható eredménye is legyen az erőfeszítéseiknek. Nagy örömünkre ezt most sikerült véghezvinnünk. Ez úton is nagyon köszönjük nekik az áldozatos munkájukat!
