Légies lények – akik mind mi vagyunk

Emese vonalakkal mesél. A vonalak pedig légies, széles szájú, indakezű lényekről, akik furcsák, mégis annyira ismerősek. Ők a „nunók”. Akik futnak, szeretnek, játszanak, ragaszkodnak. Mert ők valójában mi vagyunk. A mi érzelmeink, kötődéseink. Kocsis Emese családi „nunómeséiből” május 6-án, pénteken délután nyílik kiállítás a József Attila Könyvtárban.
A miskolci Kocsis Emese grafikus a helyi civil szféra számos területén, projektjében tevékenykedett már, hasznosította tudását, és a valószínűleg veleszületett empátiáját. Rajztudása, tanári képesítése révén pedig szó szerint a kezében volt az eszköz, amivel megmutathatja, hogyan is lát minket, kapcsolatainkat. Ez a kettő lehetett a nunók két szülője.
Nuno azonban nemigen születik „csak úgy”, hiszen ők valójában személytelen figurák. Kicsit groteszk, kicsit szentimentális alakjuk többsége megrendelésre készül, konkrét családok, barátok kérésére, nem arcokat, szemeket, hanem az adott kapcsolatot, viszonyrendszert, érzelmi teret, kötődést tükrözve. Vagy, ahogy az alkotó fogalmazott közösségi oldalán: „… nem tudtad, hogy minden nunó mi vagyunk? Mindenki.”
Az Emese meséi című kiállítást Csapó-Iván Anita szociálpedagógus nyitja meg május 6-án, pénteken délután 5 órakor, a szentpéteri kapui József Attila Könyvtárban. Az azt követő beszélgetésen Gyurkovics Gáborné meseterapeauta is közreműködik. A tárlat június 3-áig látogatható.