ÚJ KIÁLLÍTÁSOK NYÍLNAK A KASTÉLYSZIGETEN: NÉPSZUPER, TÉRKÉPEK ÉS PANNÓK
A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ fenntartásában működő Edelényi kastélyszigeten végéhez közeledik a 900 millió forintos uniós támogatással megvalósuló kiemelt turisztikai beruházás. Ezzel lezárul a kastély fejlesztésének második üteme.
Az I. fejlesztési ütemben a kastély megmaradt értékeinek rendhagyó bemutatása volt a cél, ezért elsőként Magyarország legnagyobb összefüggő, XVIII. századi rokokó falkép együttesét restaurálták. A II. fejlesztési ütemben a kastély-gyűjtemény megalapozásán van a hangsúly, amellyel a kastély nemcsak itthon, hanem Európában is vonzó turisztikai célponttá válik. A fejlesztés során a teljes Kastélysziget rehabilitációja megvalósul, így a kastély mögötti sportpálya is végre visszakapja eredeti funkcióját: újra park lesz belőle. A most létrejövő kiállításokon olyan témákat dolgoznak fel, amelyek egyrészt kapcsolódnak a kastély történetéhez, másrészt önállóan is megállják helyüket.
Népszuper: retro kiállítás
Kastélyok esetében megszokottnak számít, hogy a látogatókat az adott kor hangulatának megfelelően berendezett enteriőrök fogadják. Ezért talán különös, sőt bizarr hatással bír, hogy az edelényi kastély új gyűjteménye a szocialista időszak mindennapjait mutatja be.
A „Népszuper” egy rádió fantázianeve, de egyben Magyarországon egyedülálló kortörténeti kiállítás címe is, amely közel negyedszázadot tár elénk néhai Barna György műgyűjtő szerteágazó figyelmének megfelelően. Minden tárgynak, dokumentumnak története van, akár egy nagy könyv könyvjelzőjeként is használható bármelyik. A kiállítás az egykori gazdasági épületben kap helyet, azokban a helyiségekben, amelyeket lakásként használtak az ötvenes évektől egészen a nyolcvanas évek közepéig.
A II. világháborút követő időszak sajátos tárgyi kultúrát teremtett. A politikai ideológia a hétköznapok részévé vált, olyan társadalmi klímát teremtve, amelynek jelszavai, szimbólumai rányomták bélyegüket a fogyasztói igényekre. A kiállítás betekintést enged az időszak hangulatába annak minden jellegzetességével: így az eredeti csomagolású „luxuscikkek”, a hétköznapi háztartási eszközök, a képzőművészeti alkotások mellett megtalálhatók itt a reklám és politikai plakátok, a kor közlekedési eszközeinek két darabja, kitüntetések, oklevelek, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének emlékei és természetesen a giccsek is.
Ma már inkább tragikusnak, mint humorosnak tűnnek azok a társasjátékok, amelyek a „föld, kenyér, szabadság” címmel kerültek ki a nyomdából. A gabona és takarmány beszolgáltatási „verseny” emléklapja már éppúgy fájdalmas történelmi emlék, mint az a „békevédelmi szerződés”, amelyet akkor kapott tulajdonosa, ha a fél éves beszolgáltatási kötelezettségét két-három hónap alatt teljesítette. A paraszti gazdálkodás átalakulását érzékelteti a háború utáni évtized „fatengelyes világa”, a zománcozott edényekkel, a dagasztóteknővel, a vajköpülővel, és a többi, ma már alig ismert használati eszközével.
A gyűjtemény gazdagságát mutatja a háztartási eszközök sokasága és a „házi drogéria” kellékei: arckrémek, bőrápolók, szappanfélék, szájvíz, körömlakk, a Flóra szappan és hintőpor. A magyar történelem 1945–1968 közötti korszaka kiemelkedő fontosságot tulajdonított az érdemek elismerésének. Ennek egyik formája volt a több helyen is visszatérő „kitűzős” kitüntetési forma, de az oklevelek és vándorzászlók, díszzászlók adományozása is divatot teremtett. Zászlót kaptak a „szocialista brigád”-ok, Rákosi címerrel díszített vándorzászlót az „újítási verseny” győztesei. 1968-ban még a „betakarítási verseny” győztesét, vagy a „legjobb építész tervezőt” is vándorzászlóval jutalmaztak. Ezekből is számos különleges változat szerepel a kiállításon.
A szovjetizálás évei alatt míg a gyerekek szovjet népmesékkel, társasjátékokkal ismerkedtek, a Szikra Lapnyomda számolatlanul nyomta a kiállításon is látható klasszikusokat: Marxot, Engelst, Sztálint és Lenint. Az „asztali Leninek” nélkül kiránduló csoport, küldöttség nem térhetett haza a Szovjetunióból. Ezt a posztamensen és íróasztalon egyaránt megjelenő, s a rendszerváltásig maradó Lenin-kultuszt jól érzékeltetik a kiállítás sokféle formájú, nagyságú, alapanyagú szobrai.
Theatrum orbis terrarum: térkép kiállítás
Az edelényi kastély egykori férfi tulajdonosai a katonáskodás révén építettek karriert és egzisztenciát. A hadjáratok nélkülözhetetlen eszköze volt a térkép. Ez adta apropóját a XVI–XIX. századi, négy évszázadot átfogó, magyar vonatkozású térképgyűjtemény megvásárlásának és a téma tudományos alaposságú bemutatásának.
A gyűjtemény különlegessége, hogy a korabeli térképkészítés eszközei és műszerei is részét képezik, ezért egyedülálló módon nem csupán a térképeket, hanem készítésük menetét is be lehet mutatni.
Az európai civilizáció elterjedésének egyik objektív fokmérője az adott ország térképészeti feldolgozottságának mértéke – és azon belül külön szempont, hogy azt saját tudósai végezték vagy az e tekintetben előbbre járó más nemzetek hozzáértőit bízták meg a feladat elvégzésével. Ezen kívül különös kényszerítő szempont volt az is, ha egy idegen országnak katonai vagy gazdasági érdeke fűződött ezeknek a térképeknek a létrejöttéhez.
Nyugat-Európában éppen ezért már viszonylag korán hozzáláttak a tájrajzok készítéséhez. Ezekhez általában útleírásokat használtak, jó megfigyelőképességű katonák, követek elmondásaiból szerzett információk alapján kezdtek a munkához. Később természetesen az elődök munkáiból megszerezhető ismeretek összehasonlításával, és az ellenőrzési célú utazások során szerzett tapasztalatokkal egyre pontosabb és használhatóbb térképek készülhettek.
A teljes gyűjtemény Magyarországon ritkán előforduló értéket képviselő 1540 – 1945 közötti időkből származó térképlapokból valamint, a térképészet céljaira használatos eszközökből áll. A kiállítás anyaga nemcsak a térképészet finomságaira fogékony szakembereknek, hanem a kíváncsi érdeklődőknek is izgalmas élményt nyújthat.
Pannók
XVIII. századi forrásokból tudjuk, hogy a kastély fénykorában egy ún. „spalléros palota” is volt az épületben. A kifejezés olyan szobát jelöl, amelynek falát különféle zsánerjeleneteket ábrázoló festett papír- vagy vászonpannókkal díszítették.
A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében őrzött, a rédei Esterházy-kastélyból származó rokokó zsánerjeleneteket ábrázoló pannók a biliárdszobában és annak előterében kapnak helyet. A pannók a XVIII. századi magyarországi festészet és iparművészet kiemelkedő alkotásai, tematikájukban jól illeszkednek az edelényi kastély keleti szárnyában látható rokokó falfestményekhez, így kiegészítik a kastély fő attrakcióját, az I. ütemben berendezett kiállítás leglátványosabb részét. Restaurálásukat követően a nagyközönség először láthatja a különleges műalkotásokat.
A projekt
A II. ütem fejlesztései teszik teljessé az I. ütemben megkezdett turisztikai attrakciót. A kastély a Kastélysziget rehabilitációjával harmonikus egységbe kerül közvetlen környezetével. A beruházás eredményeként egyedülálló műemlékegyüttes jön létre, amely megeleveníti a fénykor mindennapjait, a múlt-jelen párhuzamával rámutat az értékek állandóságára, segíti a tudatos értékválasztást, a szemléletformálást és egyidejűleg szórakoztatva tanít.
