Egy kísérteties társaság, az időtolvajok hatalmukba kerítik az embereket, és arra ösztönzik őket, hogy takarékoskodjanak az idővel.
De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Momo, ennek a történetnek nyolc és háromnegyed éves hősnője, egyedül veszi fel a harcot a tolvajok seregével, és egy izgalmas kaland során hozza vissza az embereknek az ellopott időt. Michael Ende világhírű regénye nyomán készül zenés mesejáték Momo történetéből a Miskolci Nemzeti Színházban.
Forgács Péter rendező elárulta, Momo karaktere az előadásban kicsit eltér a regényben leírtaktól, ám lényegében változatlan marad. – Michael Ende szerint ennek a kislánynak az a különleges tulajdonsága, hogy nagyon jól hallgat. Ezt a tulajdonságot nehéz izgalmasan megmutatni a színpadon, így mi ezt átfogalmaztuk: nálunk Momo nagyon jól kérdez, és jókat kérdez – magyarázza a rendező. – Úgy gondolja, hogy a kérdésekre nem is fontos a válasz, hiszen nem tudjuk, hogy igazából jó-e a kapott válasz. A fontos csupán az, hogy ő rendkívül kíváncsi a világra. Ez a fajta gyermeki, emberi kíváncsiság az, amit sokan elveszítenek, amikor felnőnek. Pedig talán csak így lehet túlélni azokat a csábításokat, amiket az időtolvajok világa kínál – tette hozzá.
– Az előadás interaktív, a gyerekek az előadás egy bizonyos pontján a nézőtérről átülhetnek a színpadra, hiszen ha ők is kíváncsiak, mint Momo, akkor fel kell kelniük a kényelmes székekből, és közelebb kell menniük a színpadon játszódó történethez, hogy valóban megismerjék azt – mondja Forgács Péter. – Ha benne vannak ebben a játékban, akkor ők is belekerülhetnek ebbe a világba, és saját bőrükön tapasztalhatják meg. Emellett persze már az is egy nagy élmény, hogy a színpadi teret, amit csak a nézőtérről láttak eddig, közelről is megismerhetik.
– Fontos törekvésünk a darabnál, hogy nem butítjuk le az előadást, csak azért, mert gyerekeknek szól – hangsúlyozta a rendező. – Felnőttként szólunk hozzájuk, hiszen minden mese a legfelnőttebb dolgokról szól, csak a csomagolás más. A mese az életre tanít. Amikor felnövünk, azt gondoljuk, már tudjuk, hogyan kell élni, ezért hisszük, hogy már nincs szükségünk a mesékre.
– Amikor megtudtam, hogy idén műsorra tűzzük ezt a darabot, elolvastam a regényt, és megnéztem a filmet is. Elég nyomasztónak találtam a könyv hangulatát, az volt az érzésem, hogy az írónak már nagyon elege van a rohanó világból, amiben él, és ezért elég didaktikusan fogalmaz, csak a rosszat látja a kötelezettségekkel teli életben – mondja Szabó Irén, Momo megformálója. – Én is gyerekkorom óta hallgatom, hogy rohan az idő, hogy minden változik, és nincs időnk egymásra, nem tudjuk kifejezni a dolgokat, mert a hétköznapi nehézségek legyűrnek minket. A mi előadásunk azonban egy kicsit más szemszögből mutatja meg ezt a világot. Nálunk van szépsége az időtolvajok nagyon tiszta, gépekkel, szélsőségekkel teli világának, ennek a monotonitásnak. Elsőre ez nagyon csábítónak tűnhet, ezért adják át sokan örömmel az idejüket, és csak utána jönnek rá, hogy ez mivel jár – tette hozzá a színésznő.
Szabó Irén szerint színésztechnikailag nagy kihívás egy nyolc és háromnegyed éves kislányt alakítani a színpadon két órán keresztül, a gyerekeket megmozgatva, bevonva, közöttük is gyermekként működni. – Momo különleges kislány, nem egy naiv ártatlanság jellemzi, hanem a tudni vágyás, az aktív érdeklődés, amiben semmilyen minősítés nincsen, csak a vágy arra, hogy megismerje az embereket. Mindent meg akar tudni a világról, ez a legmeghatározóbb tulajdonsága. Olyan, mint egy részecske, ami folyamatosan rezeg. Én is hasonló gyerek voltam, és remélem, ez a fajta érdeklődés sohasem veszik ki belőlem. Momo mindeközben számomra kortalan, nem számít, mennyi idős, hiszen örökké lehetünk gyerekek – hangsúlyozta a színművész.
Michael Ende
Momo
Zenés mesejáték
Bemutató: 2015. november 27., Kamaraszínház
Momóról mesélünk most nektek, a nyolc és háromnegyed éves kislányról, akinek egy saját földalatti csatornája van, ott lakik. A barátai: a kisfiú, aki nem akar iskolába járni, a lány, aki nem tud egyedül lenni, a dj, aki a tökéletes lemezt keresi, a nő, aki mindenki kedvenc ételét kitalálja és megfőzi, és a férfi, akinek ezer foglalkozása van, nagyon szeret hozzá járni, csak úgy, haszontalanul jól érezni magát, nagy bulikat tartani a remek csatornában.
Egy napon azonban minden megváltozik: a barátoknak egyre több fontos dolguk lesz máshol, és egyre kevesebb szabad idejük, és Momo egészen egyedül marad. Akkor nekiindul, hogy megfejtse, hova és miért tűntek el a barátai. Addig nyomoz, amíg egyszer csak kiderül, hogy nem csak őket kell megmentenie egyedül és épp neki – hanem az egész emberiséget…
Michael Ende:
MOMO
zenés mesejáték
Fordította: Kalász Márton
Színpadra alkalmazta: Laboda Kornél
Zene: Márkos Albert
Dalszöveg: Faragó Zsuzsa, Fekete Ádám, Laboda Kornél
Momo SZABÓ IRÉN
Hora Mester, Gigi SALAT LEHEL
Topáz ügynök, Lucia CZAKÓ JULIANNA
Berkenye ügynök, Jamba DÉNES VIKTOR
Lazac ügynök, Violetta JANCSÓ DÓRA
Okker ügynök, Cassiopeia, teknősbéka SZIRBIK BERNADETT
Szivar főügynök, Agostino úr SIMON ZOLTÁN
Fordította: KALÁSZ MÁRTON
Díszlet- jelmeztervező: GADUS ERIKA
Dramaturg: FARAGÓ ZSUZSA
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: MÁRTON ANDRÁS
Rendezőasszisztens: HADHÁZY ILDIKÓ
Rendező:
FORGÁCS PÉTER
Bemutató előadás: 2015. november 27- Kamaraszínház
Fotó:Hajdufi Péter
