Ma ötvenkilenc éve bukott el 1956 nagyszerű forradalma. A forradalom, amely tizenkét napra reményt adott a szabadságra, az európai életre.
1956 nem vált az új magyar demokrácia igazi ünnepévé. Persze van hivatalos állami ünnep, koszorúzás, zászlófelvonás, mindenfajta beszéd. De a magyarok többségének lelkébe nem költözött be az emelkedettség, a történelmi büszkeség, a Nagy Imre és mártírtársai iránt érzett belső gyász.
1956 forradalmát az oroszok verték le, de mi, magyarok is hagytuk elveszni. Mert ami utána jött sokaknak, nagyon sokaknak elég volt. A langymeleg kiszámítható világa. A kibekkelés biztonsága. A lassú gyarapodás kiszámíthatósága.
A baloldal jelentős részét Kádár nosztalgiája teszi bénulttá, a jobboldalt Nagy Imre kommunista múltja és meggyőződése. Mintha senkinek nem kellene 1956.
Kevesen maradtunk, akiknek fontos a forradalom. Akik még erőt tudnak meríteni történelmi igazságából. Akik most sem akarnak alkudni a hatalommal még akkor se, ha a kivárás példája most is ragadós.
Gyászolom elbukott forradalmunkat, a megölt, kivégzett százakat, a megsebzett és elárult szabadság ügyét. És most újra küzdök, újra küzdünk érte.
Gyurcsány Ferenc
