Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó azt mondja: Egy dologgal foglalkozott mindig, hogy odaférkőzhessen az érdekesen gondolkozó emberek közelébe. Sok különleges helyen járt: „Alig tudtam elhinni, előbbre volt a valóság, mint a képzelet. Új Angliában például hippiket tanítottam magyar népdalra, ahol szülőket nem láttam, csak mezítlábas gyerekeket októberben – folyt mindegyiknek az orra, és mind magyar népdalt akart tanulni. Templomokban, sivatagokban, és őserdőkben tanítottam népdalokat.”
A mesemondást már gyermekkorban elkezdte: „Nagyon szerettem, hogy amikor kinyitom a szám, ha nem igaz is amit mondok, de érdekes – erre az óvodás társaim is hamar rájöttek. Az iskolában, emlékszem az kínos pillanat volt, amikor jöttek a szüleim értem, és seregestül odagyűlt a hallgatóságom, körbevette vagy édesapámat, vagy édesanyámat: Tudtam mit kérdeznek… Azt, hogy ez igaz-e. Nem volt akkora humora édesapámnak, hogy azt mondja: Hát gyerekek, tulajdonképpen igaz, hanem hogy hát ennek a fele sem igaz. De az volt a szép, hogy másnap újra meghallgattak.
A nagyot mondás, az a mesemondáson belül egy külön műfaj. Az őstípus, mondjuk itt Európában Plautus Hetvenkedő katonája. Arról az emberről van szó, aki a háborúból hazajön, de még vesztes háborúból is győztesként. Ezt elsőre, az átlag ember, aki nem ér rá leülni sohasem, hazugnak tekinti. Akinek van ideje a szavain merengeni, rájön, hogy ez maga a költészet. Aki meg tudja azt csinálni, hogy hazajön láb nélkül, olyan házba, ahol már nem várják, és még humorizálni tud, attól érdemes valamit ellesni.
Mesélni csak csöndben érdemes, és szerintem vagy lámpaoltás után, vagy valami kis csekély félhomályban. Csak teljes figyelemmel érdemes mesét hallgatni, mert annak olyan a zaj, mint a mozinak a fény. Kialakul a gyermekkel, hogy ez egy kicsit jobban fél mondjuk a haláltól, akkor azt nem kell olyan nagyon feszegetni, van sokféle mese. Van aki a gyengédebb meséket viseli, akkor neki persze, hogy olyat kell, a mese simogatás. Olyan gyönyörű szövetség, egyébként nem csak gyermek és felnőtt közt, hanem felnőtt és felnőtt közt: El ne hallgassam már, hogy a mesemondás elsősorban felnőtt műfaj volt. Grimm alatt zuhant le a gyermekek közé, mert Európa nem tudott mit kezdeni a boszorkány szóval, és hasonlókkal. A felnőtt ember világképe, világmagyarázata, etikai kódex, millió minden a mese – úgyhogy felnőtt felnőttnek is csak nyugodtan meséljen.”
Jónás Vera és a Special Providence a Hallgass Hazait műsorában!
Az énekes, dalszerző gitáros lány előző lemezét (Game) Japánban is kiadták, ennek kapcsán jelenleg ott is szerveződnek fellépések. A lemezen olyan dal is szerepel, amiből filmzene lett (Megdönteni Hajnal Tímeát), és több anyaghoz készült video is, amiket kifejezetten érdemes megnézni. Az előző év végén Vera előállt egy 4 dalos új kislemezzel, ez a Wanted. A koncertek hangzása is átalakult: „Lett egy olyan igényünk, hogy kicsit hangosabbak, energikusabbak, dinamikusabbak szerettünk volna lenni, és az ütőhangszer már nem tudta ezt a hatást kellőképpen elérni, úgyhogy nyáron váltottunk…”
Vera azt mondja: „Ha le kell ásni az embernek, hogy miért csinálja, akkor mindig ugyanaz a kép van előttem: Otthon, pizsamában ülök a gép előtt, és printy-prunty, megy az őrjöngés. Egyébként van egy ilyen zenekarom Londonban, az a neve, hogy Pyjama Sessions, ez volt a legelső komolyabb formációm. Nekem ez a pizsamás lét nagyon fontos része a lényemnek. Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor otthon nem kerül sor arra, hogy az ember rendbe szedje magát, hanem bozontos hajjal, pizsamában, mamuszkában, ott lehet ülni a kanapéban, az ágyban, a fürdőben, és lehet a hangszerekkel, ketyerékkel hülyéskedni, és az olyan nagyon jó.”
Közeledik a Special Providence lemezbemutató: Március 13 péntek, Budapest. Markó Ádám azt mondja: „Ez egy nagyszerű dátum lesz, pláne azért, mert a negyedik lemezünk bemutató koncertje is ezen a napon lesz, amely Magyarországon jelenik meg elsőként. Egy nagyon speciális programmal készülünk, az egész új lemez elhangzásra kerül majd.”
Változás a Special Providence életében is volt, még az előző évben érkezett Kaltenecker Zsolt, Cséry Zoltán helyére. „Egy hihetetlen sűrű, és intenzív próbaidőszak, lemezírás kezdődött, majd a stúdiózás. Annyi időt töltöttünk próbákkal a stúdióban, mint még soha életünkben – az elmúlt 10 év alatt. Nagyon komoly dolgot akartunk csinálni, és azt gondolom, hogy ez sikerült is.”
A márciusban érkező új nagylemez a teljes kontinensen, illetve az Egyesült Államokban, és Japánban is kapható lesz. „A zenekar már évek óta jelen van a nemzetközi progresszív szcénában, rengeteg turnénk volt Európa szerte. Voltunk már Japánban, Dél-Amerikában, és az évek alatt egyre feljebb és feljebb került ezen a létrán a zenekar, a rengeteg koncertezéssel. Nagyon nagy szerencsénk is volt, azt gondolom, mert olyan embereket találtunk meg, akik hittek bennünk.”
