Úgy tűnik, a paleolit konyha egyelőre sláger, amit mi sem bizonyít jobban, mint a megjelenő újabb és újabb szakácskönyvek (az internetes cikkekről nem is beszélve). Népszerűségi indexét úgymond még tovább növeli, hogy egy meglehetősen megosztó táplálkozási irányzatról van szó: lehet szeretni, vagy éppenséggel nem szeretni; s nemcsak a laikus diétázók, hanem az orvosok is eltérően vélekednek róla. Amit tudunk: a tudománnyal lehet mellette és ellene is érvelni. Hogy melyik oldalon foglalunk állást, az már mindenki saját döntésén és tapasztalatain múlik.
A paleolit-hívők mindenesetre esküsznek a módszerre: hihetetlen, eddig példátlan mértékű fogyásról (sőt, hosszabb távon a súly megtartásáról), energia- és teljesítménynövekedésről, szépülésről, valamint egészségjavulásról számolnak be. Az érvényesség alapja hozzá nem értők számára az a megdönthetetlen érv, hogy az emberi szervezet egyelőre nem volt képes alkalmazkodni a civilizációs fejlődés során bekövetkezett változásokhoz – magyarán finoman szólva jócskán lemaradt tőle –, s számos megbetegedés forrása pont, hogy a nem ideális táplálkozásban keresendő.
Joggal fel is merül a kérdés, hogy akkor miféle ételeket kellene elviekben fogyasztanunk. Akinek esetleg felrémlenek történelemtanulmányai a paleo szó hallatán, annak beugorhat minden bizonnyal, hogy a paleolit korszak több ezer évvel ezelőttre, a kőkorszakig datálható vissza – amikor még effektíve ősemberek voltunk. Mit fogyasztottak őseink akkor? Gyakorlatilag húst hússal – ja, és nyersen.
Ez az egyik fő alapanyaga, illetve tápanyagforrása a paleolit konyhának – természetesen ilyen extremitásokig nem szükséges elmenni, s ezt csak az igazán elkötelezett „paleósok” vállalják be. De tény, hogy a túlzottan feldolgozott ételek, tele mesterséges anyagokkal és hozzávalókkal ugyanúgy nem tesznek jót a szervezetünknek, továbbá az értékes és esszenciális tápanyagok és vitaminok is elvesznek.
A húson kívül az étrend további pillérei a gyümölcsök, a zöldségek, az olajos magvak és a tojás; ugyanakkor kerülik a gabona és a tej minden formáját és származékát. Vannak tehát tiltólistás ételek, mégis azt mondhatjuk, hogy a három fő tápanyag-kategóriában (fehérje, szénhidrát, zsír) elég tág mozgásteret biztosít, hogy a létfontosságú anyagok bekerülhessenek a szervezetbe (pl. aminosavak, omega-3 zsírsav) – nem úgy, mint például a vegetáriánus, vagy annak szigorúbb változata, a vegán étrend esetében.
Most, hogy tisztázásra kerültek (persze csak nagyobb vonalakban – a részletekhez egész könyvek kellenének, aminthogy vannak is ilyenek, mint azt épp most bemutatjuk) a paleolit étrend alapjai, egy félelmet keltő kérdés marad hátra: na de mégis miféle ételeket és hogyan lehet enni. Ugyanis a legtöbben a diétáról a lemondásokra, szigorú és merev szabályokra asszociálnak. A paleo esetében ez azonban nincs így – sőt, pont az ellenkezője! Posta Renáta könyvei az élő példák arra, hogy lehet egészségesen és élvezetesen is táplálkozni – a kettő nem zárja ki egymást.
Egy korábbi, a Paleolit konyha hedonistáknak című könyve tekinthető beavatásnak: többéves tapasztalatait felhasználva tanácsokkal és kipróbált receptekkel látja el az ezzel a konyhával most ismerkedőket, és segítségként még bevásárlólistával is szolgál, nagyban megkönnyítve a tapasztalatlanok dolgát. Egyszóval hiteles és praktikus műről van szó.
A Paleolit gyorsételek hedonistáknakban a praktikusság elvét továbbra is fenntartva, a recepthadak mögött az írónő paleolit étkezés újabb előnyeire hívja fel a figyelmet: lehet finom, lehet gyors, lehet olcsó (utóbbit számszerűen igazolja is). A mai rohanó, felgyorsult világban ezek felértékelődtek. A szerző újra bebizonyítja, hogy egy kis rafinéria például a fűszerezéssel, a hagyományos alapanyagok helyettesítése a paleolit elveknek megfelelő összetevőkkel, valamint némi kreativitás milyen gyökeres változásokat idézhet elő a gasztronómiában. S ehhez nem kell más, csak (nem kicsit, hanem nagyon) visszanyúlni illetve -utazni a múltba, s felfedezni őseink szokásait.
A diétás irányzatok ma jönnek, mennek (pláne a mai extrovertált, illetve a külsőségeket hangsúlyozó világban, társadalomban), így nincs kizárva, hogy a paleo is eltűnik valamikor a süllyesztőben. Ám nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő táplálkozást – márpedig nincs két egyforma ember, így két ugyanolyan igény sem. A paleolit étrend iránymutatásai ebben segíthetnek.
