Kedves Schmitt Pál Úr!
Néhány napja derült ki, hogy Önt választották meg a nemzet sportolói körébe, tizenkettedik tagnak, olyan emberek közé, akik méltán lehetnek a mai ifjúság példaképei. Mivel Ön korábban számtalan felszólalásában hitet tett amellett, hogy a magyar ifjúságnak méltó, minden szempontból követendő életet élő példaképekre van szüksége, így, kérem, engedje meg, hogy ezen ifjúság egyik tagjaként egy kéréssel forduljak Önhöz.
Amikor 2012. március 29-én a Semmelweis Egyetem megfosztotta Önt egyetemi doktori címétől, Magyarország polgárai és az egész nemzetközi közvélemény előtt bukott meg. A hajdan kiváló sporteredményeket elért magyar köztársasági elnökről minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy csalt. Akkor sajnos nem tudott emelt fővel azonnal távozni, hanem görcsösen ragaszkodott ahhoz a tisztséghez, amelyet nem érdemelt meg.
Bár ezt követően dacosan úgy nyilatkozott, hogy megszerzi a Ph.D. fokozatot, végül gyorsan felhagyott ezzel a tervével. Időt nem töltvén az egyetemi ifjúság és az igazi doktorandusz hallgatók között, nem tudhatja, hogy az Ön neve a magyar felsőoktatási szleng szerves részévé vált kifejezésében: „schmittelt”. Azaz csalt. Ügye máig árnyékot vet minden tisztességesen igyekvő magyar hallgató és kutató megítélésére.
Tisztelt Schmitt Pál Úr!
El tudja-e jó szívvel fogadni a Nemzet Sportolója címet úgy, hogy lelke mélyén tudja, hogy tettével érdemtelenné vált rá, konszenzusos példakép helyett megosztó, finoman szólva is vitatott megítélésű személlyé vált?
Kérjük Önt, tegyen most tanúbizonyságot olyan példamutató magatartásról, amelyet még azt követően vártak el hazánk polgárai Öntől, hogy kiderült, méltatla nná vált hivatalához. Kérem, ne fogadja el a felkérést, és járuljon ezzel hozzá ahhoz, hogy a Nemzet Sportolója egy minden szempontból példaértékű életet élő ember lehessen.
Farkas Gergely, a Jobbik Ifjúsági Tagozat elnöke
